A Kis Varsó kiállítása a Platán Galériában
NOL * Panic Button * 2007. április 19.
Fogyóeszköz – Kis Varsó; neon, 2007.Kép: Georgios Makkas
Az egymásra helyezett politikai szimbólumok (vörös és Dávid-csillag) elsőre talán döbbenetet keltenek, és kérdéseket vetnek fel a nézőben. E zavart fokozandó, a két egymásra helyezett csillag jobb sarkában, folyó betűvel írt „major” felirat olvasható. A Gálik András és Havas Bálint alkotta művészeti csoport a 2003-as Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiállítójaként vált ismertté.
A művészek immáron harmadik alkalommal térnek vissza a Lengyel Intézet galériájába, ahol 1996-ban Kis Varsó néven rendezték legelső kiállításukat. Ez alkalommal az 1970-es évek neonkultúráját idéző, villogó neonszobrot helyeztek el a Platán Galéria hosszabbik falán, amely – főképp sötétben – az utcáról is jól látható. A mű értelmezésében a bal szélső falon elhelyezett installáció nyújt nélkülözhetetlen segítséget. A háttér-információkkal szolgáló dokumentáció hangsúlyos elhelyezése a kiállított művek (a neonszobor valamint a dokumentáció) egyenrangúságát sugallja.
Így derülhet ki, hogy a neon szöveg („major”) az 1934-ben született Major János grafikusra utal. A különcnek számító alkotó, az Iparterv-generációként emlegetett művészekkel, az 1968-as és 1969-es legendás IPARTERV – kiállításokon, voltaképp a fiatalabb neoavantgárd nemzedékkel együtt állított ki. Major az amerikai pop art szellemében újította meg a grafika műfaját: rajzain és rézkarcain kortárs témák, zsidó származásának és saját szexualitásának szarkasztikusan értelmezett világa jelent meg. A kiállított dokumentáció rávilágít – a kor meghatározó teoretikusának Beke Lászlónak a galéria falán olvasható cikke révén -, hogy Major a grafikusi munkák mellett fotósként is aktív volt. Az 1970-es években a budapesti temetőket járva, fotóival a síremlékeknek, a nagyvárosi folklór e sajátos jelenségének állított emléket. Egy további – szintén kiállított – interjúból arra derül fény, hogy Major nyomán a művészpáros hasonló temetősétákat tett és ezek eredményeként készítette el a kiállításon bemutatott egyetlen fekete-fehér fotót.
Fogyóeszköz – Kis Varsó; rajz, 2007. A Dávid-csillag és a vörös csillag kettős motívumáról egy a dokumentációban szereplő, Major által készített sírfotó reprodukciója ad magyarázatot: Deutsch Béla (1896-1957) és Deutsch Béláné (1896-1974) sírján mindkét csillag megjelenik. Vagyis a Kis Varsó idéz, és nem kommentál egy olyan jelenséget, amelyet Major is „csupán” megörökített.
A művészi állásfoglalást vizsgálva nehéz eldönteni, hogy a felvetett asszociációk hogyan állhatnak össze egységes értelmezési keretté. Kérdés marad az is, hogy a kiállítás öntudatos hangú kísérőszövegében felvázolt szándék, hogyan értelmezhető és miképp ölt testet a kiállítás során? – a szöveg a „klasszikus szintre emelt”(?), időtálló és ezért a maga nemében ritkának mondható együttműködést említve” a közösség és a közösségi alkotás megőrzésére, törékenységére és egyben állandó újragondolására hívja fel a figyelmet. A kutatás és ennek eredményeként létrejött neonmű lehet, hogy egy sajátos hagyomány újragondolására tett kísérlet, de leginkább a Kis Varsó Major-kutatásának emlékműveként értelmezhető.
Kiállítás címe: Fogyóeszköz
Művészek: Kis Varsó (Gálik András, Havas Bálint)
(Platán Galéria, VI., Budapest, Andrássy út 32., megtekinthető május 11-ig, nyitvatartás: kedd-péntek, 11-19 óráig)
A szöveg az Erste Bank Csoport támogatásával működő tranzit.hu kortárs művészeti kezdeményezés felkérésére készült.
További tranzit cikkek
Interjú a Műcsarnokban megrendezett Kempelen Farkas kiállítás kurátoraival
