2007.04.16., 2007. évfolyam, 15. szám
szerző: Bita Dániel forrás: 168ra
cimkék: Kerék-Bárczy Szabolcs, MDF, populizmus
A Harvardon diplomázott, az Antall- és az Orbán-kormány alatt dolgozott a kancellárián, volt Los Angeles-i főkonzul. Most, az MDF szóvivőjeként azt mondja: pártja megkerülhetetlen lesz a következő kormányalakításkor.
Fotó: Nehéz-Posony Kata Miért lett szóvivő? A Harvard után, gondolom, nem nagy intellektuális kihívás.
Nagy kihívás. Az MDF elnöksége kért föl, mert úgy ítélte: egységes „médiamegjelenés” kell a pártnak.
A honi közélet mintha szóvivők harca volna. Szijjártó és Nyakó ismerteti a hatályos pártdirektívát, majd fölindultan reagál az ellenoldal sajtóközleményére. Ez politikai iparosmunka.
Valóban, egyetlen szóvivő sem tud jobb lenni, mint a pártja. Ám a fórum vezetése nem várja, hogy beszálljak az üzengetésbe. És igenis intellektuális kihívás olyan politikával előállni, amely nem csupán a hírverseny megnyerését célozza.
Húsz-egynéhány évesen Antall József miniszterelnök munkatársaként kezdte karrierjét. Mi vitte a rendszerváltó MDF-hez?
A családi hagyomány. Nagyapám, Kerék Mihály kisgazda- képviselő a földkérdés szakértője volt a koalíciós időkben. Én már fiatalon is értettem Antall József körmondatait, és úgy gondoltam, ha végre egy hiteles, a Nyugat felé forduló politikus áll az ország élén, támogatnom kell. A kormányfői kabinetben beszédeket írtunk, tárgyalásokat készítettünk elő, intéztük Antall levelezését. Szűk stáb volt.
Ki vitte oda?
A külkereskedelmi főiskolán tanított a kabinetfőnök felesége. A diplomaosztáskor kérdezett rá, mihez kezdek. Mondtam, átvettek a közgázra. Azt felelte, kár, mert a férje munkatársakat keres Antall mellé. Erre nem lehetett nemet mondani.
A jobboldal ma is előszeretettel hivatkozik az antalli örökségre. Mit jelent az? És mit az MDF szövegeiben visszatérő „európai értelemben vett modern konzervativizmus”? Szóvivőhöz méltó feladat, remélem.
Az antalli örökség számomra alapvetően vitára építő politikai stílust jelent. Elkötelezettséget a piacgazdaság mellett, a közösségi értékrend és a szolidaritás előnyben részesítését az individualizmussal szemben. A külpolitikában euroatlanti irányultságot és a határon túli magyarok érdekeinek képviseletét – anélkül, hogy szervezeteik autonómiáját csorbítanánk. Voltaképpen ezt jelenti a korszerű konzervativizmus is.
Középpárt vagy jobbközép párt az MDF?
Jobbközép. Csak a súlyát tekintve középpárt.
Az országgyűlési választások, illetve az azóta publikált elemzések azt mutatták: szimpatizánsaik jó része korábban MSZP-szavazó volt.
Mi nem úgy tekintünk választóinkra, mint egykori fideszesekre vagy szocialistákra. Nem firtatjuk, melyik táborból jöttek. Idegtépő és sehová sem vezet a folytonos káderezés. Ráadásul a párbeszédet is kizárja.
Nem inkább a kölcsönös sértettség, a megannyi személyes ellentét zárja ki?
Profi politikus tetteit nem vezetheti a sértettség. Hogy mit gondol, otthon, a vacsoránál mit mond riválisáról, az ő dolga. De ezen túl kell lépni. Dávid Ibolyát a baloldal évekig vádolta antiszemitizmussal egy félreértett mondata miatt. A Fideszben némelyek árulónak tartják, pártját megpróbálták szétzilálni. Mégsem engedi meg magának, hogy hátat fordítson akár Gyurcsány Ferencnek, akár Orbán Viktornak. Néha bizony tiszta lap kell. Ez nem egyszerű, de ha egyre többen győzzük meg egymást, újságírók, tanárok, politikusok, hogy szóba kell állni a másikkal, elindulhat valami.
Tavaly – részben a baloldali sajtó ösztönzésére – például találgatás indult: lehet-e az MDF az Orbán utáni jobboldal vezető ereje. Mint kiderült, ez vágyelvű gondolkodás volt. Most mi a cél?
Tíz százalék feletti eredményben bízunk a következő választáson. Ha így lesz, az MDF 2010-ben megkerülhetetlen lesz a kormányalakításkor.
2006-ban „kőbe vésték”: nem segítik hatalomra sem Orbánt, sem Gyurcsányt.
Ezt tartjuk.
Tehát úgy számolnak: 2010-ben mások állnak rajthoz?
Nem számolgatunk. A nagy pártok dolga, kit jelölnek miniszterelnöknek, amiként mi is szabadon döntünk arról: kivel kötünk megállapodást. Ismerjük őket, és ha úgy alakul, kemény garanciát kérünk, hogy programunk valóra váljon. Érthető okai vannak, hogy a két urat nem támogatjuk.
Mondana néhányat?
Minden gond gyökere, az ősbűn a 2002-es osztogatás, a száznapos program. Ezt egyetlen párt, az MDF utasította el. Gyurcsány, bár – bevallom – elsőre logikus figurának látszott, nem hozott érdemi változást. Számunkra az őszödi beszéd nem volt reveláció, korábban sem gondoltuk, hogy a kormány jól végzi a dolgát, hogy óriási reformokat visz véghez. Ellenkezőleg: tudtuk, hogy nem hoz érdemi döntéseket, amit az államháztartásban tesz, ártalmas. Azon viszont megdöbbentünk, hányan asszisztálnak ehhez – például az ellenzék nagyobbik pártja, amely még rá is ígért a kormánypropagandára. Ez a Mikulás-politika a két nagy párt első számú vezetőjének bűne.
Nem hiteltelen, ha az az MDF ostorozza Orbánt, amely négy éven át koalícióban ült vele? A pártelnök igazságügyi miniszter volt, ön kabinetfőnök a kancellárián. Akkortájt minden rendben ment a Fidesz-elnökkel?
Tudom, hogy önök szerint az a ciklus sem volt sikertörténet. De ne feledje: a polgári kormány a középosztály érdekeit szem előtt tartó programmal kezdett neki a munkának, és 2002-ben igen jó gazdasági-pénzügyi mutatókkal adta át az országot. Azóta Orbán sokat változott. Utóbbi években mondott beszédei nyomokban sem emlékeztetnek kormányzásának időszakára. Sőt, újabban mintha Chavezt, Venezuela kommunista elnökét hallanám.
Az imént említette, hogy nem avatkoznak más pártok ügyeibe. Ehhez képest tavaly napvilágot látott egy önnek tulajdonított dolgozat, amely azt jósolja: a Fideszben fölülkerekedhetnek a józan önkormányzati politikusok, és újból megnyílhat az út a jobboldali együttműködés előtt.
Az a pártelnökség számára készült elemzés volt. Fölvázolt egy forgatókönyvet. A média ügyes volt, megszerezte. Nem ez a befolyásolás, hanem amikor zsarolással, fenyegetéssel próbálnak rávenni egy fórumos képviselőt a visszalépésre.
Ha nyilvánosságra kerül egy MDF-es elemzés, amely azt állítja: Orbánnal nincs együttműködés, de Kósával még lehet, az hír, tehát befolyásol.
Ez száradjon annak a lelkén, aki kiadta írásomat. De ismétlem: csak egy elemzés volt. Helyi szinten amúgy kiváló kapcsolatot ápolunk egyes Fidesz-szervezetekkel.
Miként – szól az árulás vádja – a szocialistákkal is. Pécsett, Székesfehérvárott vagy Újbudán fórumos szavazatokkal került többségbe a kormányoldal.
Az MDF a működőképesség pártján van, nem engedi, hogy miatta ne legyenek felelősei a helyi döntéseknek. Hogy Székesfehérvár alpolgármestereként Viniczai Tibor, az MDF elnökségi tagja milyen fejlesztési ügyekben jár el, nem pártpolitikai kérdés. Amiként a helyi ügyek többsége sem. Bárcsak még több helyen volna együttműködés.
Az MDF a nagy pártok állandó gyomrozásával, a korrupció vádjának emlegetésével a többség politikaellenes hangulatára játszik rá. Ráadásul mindig adócsökkentést ígér. Ez nem épp az önök által annyit kárhoztatott populizmus?
Ha ön szerint ezzel a két párttal az ország jól működik, ha úgy látja, hogy készek a párbeszédre, és nem ígérgetnek felelőtlenül – akkor az MDF tényleg populista. És még demagóg és doktriner is, mert mindig ugyanazt mondja. Szerintem nem így van. Nem látjuk, merre tartanak a reformok, nincs komoly törvényhozói munka. A Fidesz végig sem hallgatja a miniszterelnököt. Ez nem őrület? Mondok mást: mi azt állítjuk, hogy rossz, farizeus a pártfinanszírozás rendszere. A pártok a többszörösét költik a megengedettnek. Ezen változtatni kell, különben fennáll a korrupció gyanúja. Ez populizmus? Azt mondjuk, nem szabad pártpolitikai kérdést kreálni abból, honnan jön a gáz, mert ha ránézünk a térképre, azt látjuk, bizony csak Kelet felől tud jönni, tekintve, hogy ott van. Azt mondjuk, meg kell egyezni az uniós támogatások elköltéséről, miként fideszes polgármesterek tárgyaltak is erről a miniszterelnökkel. Ez populizmus? Azt mondjuk, érdemes végighallgatni, tárgyalásra hívni a másikat, és nem elég annak alapján dönteni, hogy kié a javaslat. Ez populizmus? A nagy pártok szívesen sütik ránk a populizmus bélyegét, mert nem érdekük, hogy legyen egy normális hang is a magyar politikában.
Sokan vélik úgy, az MDF valóban nem több, mint egy normális hang, a Dávid Ibolyáé. E vélemény szerint a fórum stíluspárt, „one woman show”.
Az MDF-nek több százezer biztos szavazója van, azaz nem egyetlen ember pártja. De abban a közegben, ahol a felek csak szórják egymás fejére a szitkot, bizony a stílus is fontos. Egyébként egyre több a fiatal a pártban. És korábban nem látott egység van nálunk.
Hiszen kizárták a másként gondolkodókat.
Azokat, akik ma már a Fideszben ülnek. Orbán célja az volt, hogy ledaráljon minket, és ebben partnerekre talált
a fórumon belül. A szemünkre vetni, hogy kiálltunk az önállóság mellett – nem tisztességes.
