Mi köze a nyúlnak a tojáshoz? Miért piros tojás jár a derék legénynek? Mindig is a lányok festették a tojásokat? Egyáltalán honnan erednek húsvéti szokásaink? ezekre a kérdésekre kerestük a választ összeállításunkban, amelyből az is kiderül, hogy Magyarország egyes térségeiben miért koccintanak tojással.
A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezi. Fontos szerepe van a húsvéti étrendben, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe más feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt. A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában maradt fenn a XX. századig. A festett tojások eredetileg egyszínűek voltak, később alakultak ki a „feliratos díszítések”. Ezeket a díszeket viasszal „írták” a héjra, melyet festés után lekapartak. A szöveg lehetett név, üzenet, esetleg a keresztény jelképek valamelyike. A minták ismerői tojásfestéssel foglalkozó asszonyok voltak, akiktől a lányok megvásárolták azokat. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott.
Az idők során különböző tojásgyűjtő népszokások alakultak ki azzal a céllal, hogy a legények minél több tojáshoz jussanak a tojásjátékokhoz. Az egyik ilyen játék például a Kecskemét környékén ismert tojásütés, tojáskoccintás. Ebben a játékban ketten „versenyeznek” egymással szemben állva: a tojásokat egyre erősebben összeütögetik, s az nyer, akié épen maradt.
A tojást jóslásra is használták: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása.
A húsvéti jelképek sorában különböző állatok is felbukkanak. A legősibb a húsvéti bárány, amelynek eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: „Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk”.
A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában, magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest szintén a termékenység szimbóluma. A nyúl és a tojás ősi kapcsolatát a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában látják a kutatók: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk, német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi. Ámbátor az is lehet, hogy csupán tévedésről van szó, mivel régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni – tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés pedig abból eredhetett, hogy németül a nyúl neve Hase.
Népszava Online
