Szabad György, itthon@hetivalasz.hu
1993 januárjában Antall Józsefet Nobel-békedíjra terjesztették fel. A magyar miniszterelnök már haldoklott az év végén, amikor az elismerést a dél-afrikai apartheidet és a polgárháborút felszámoló, érdemdús Nelson Mandela és tárgyalópartnerei megkapták.
A hazai ajánlás megszületésének körülményei, fennmaradt szövege így is megérdemli a visszatekintők figyelmét. 1992-ben a magyar országgyűlés elnökeként meghívást kaptam Jo Benkowtól, a norvég parlament, a Storing elnökétől. Tudtam, hogy a velem egyidős, ám több mint negyedszázados törvényhozó múlttal rendelkező meghívó nem csupán hazájában népszerű, hanem megbecsült személyisége az Interparlamentáris Uniónak, és régi családi kapcsolatok folytán is élénken érdeklődik a közép- és kelet-európai fejlemények iránt. Messzemenően egyetértve az Antall-kormány törekvésével, hogy erősítsük tovább az Európa Tanácsba a volt „szocialista” országok közül elsőként taggá választott Magyarország nyugati kapcsolatait, örömmel tettem eleget a meghívásnak.
A látogatás során fogadott Harald király, G. H. Brundtland miniszterelnök asszony, a Munkáspárt elnöke. Ismételten tárgyaltam Benkowval, aki egyúttal a norvég Konzervatív Párt elnöke is volt. A minden túlzás nélkül barátinak mondható beszélgetések során többek között tanácsát kértem titkon dédelgetett elgondolásommal kapcsolatban is. Feltettem a kérdést, vajon van-e realitása Nobel- békedíjra javasolni Antall Józsefet. Benkow láthatóan meglepődött, és hivatalosra váltott hangon leszögezte, hogy sem neki, sem az államapparátus egyetlen tagjának nincs semmiféle befolyása a békedíj adományozására. Gyors válasszal reagáltam: ezt tudom, és természetesen tiszteletben is tartom. Erre -ismét baráti hangon -aziránt érdeklődött, hogy mivel tudom ezt a kezdeményezést megindokolni. Utalt arra, hogy Lech Walesa Nobel-békedíja 1983-ban kivételes eset volt, és nem egy belpolitikai sorozat nyitánya. Ez is nemzetközi horderejű magatartást honorálna -feleltem -, majd sorolni kezdtem egy esetleges ajánlás indokait. Benkow figyelmesen hallgatta érvelésemet, időnként kérdésekkel szakítva meg monológomat. Majd így zárta le a beszélgetést: „El voltam tökélve, hogy figyelmeztetem, évről évre igen nagyszámú, alaposan indokolt javaslat érkezik az illetékesekhez. De amit most hallottam, az arra késztet, hogy biztassam: Antall doktor valóban nem esélytelen. Megismertetem egy szakértővel, aki nem tagja a döntőbizottságnak, de jelentős adminisztratív tapasztalattal rendelkezik. Részletesen sorolja fel az indokait, és ne mulassza el a tanácsait kérni a formai követelményekről.” Alig két nap múltán meglátogatott egy számomra ismeretlen testület ügyintézője. Komoly volt, de nagyon szívélyes. Miután meghallgatott, úgy vélte, hogy a bizottság nem csupán „érdeklődéssel”, hanem a „jelölést méltán megillető komolysággal” foglalkozik majd a kezdeményezéssel. Kérdésemre közölte: személyemben kellő garanciát látnak az ajánlás komolyságára és a közlendő adatok megbízhatóságára. Figyelmeztetett, hogy ne feledkezzek meg a jelölt – akkor már közismert -betegségének megemlítéséről. Végül azt kérte, hogy az angol nyelvű ajánlás ne haladja meg sokkal a két oldalt, és érkezzék meg a bizottsághoz 1993 januárjában. Majd hangsúlyozva beszélgetésünk hasznosságát és diszkrét voltát, távozott.
Hazaérve megismertettem a történtekkel Antall Józsefet, aki rezignált mosollyal csak annyit mondott: „Ez aligha lesz megvalósítható.” Tájékoztattam a külügyminisztert is, megkérdezve, hogy nem követtem-e el valamilyen diplomáciai hibát. Ő fejével nemet intett, de biztató mosolyában legalább annyi fenntartás volt, mint a miniszterelnök kétkedő szavaiban. Antall József haláláig rajtuk kívül senkinek sem szóltam a kezdeményezésről, amelynek szövegét titkosítottam, s azt csak a temetés után oldottam fel.
Az oslói tanácsnak megfelelően 1993 januárjában az alábbi ajánlás angol fordítását küldtem el a bizottságnak:
JAVASLAT
A NOBEL-BÉKEDÍJ 1993. ÉVI ODAÍTÉLÉSÉRE
Tisztelettel javaslom 1993-ban Nobelbékedíjban való részesítésre DR. ANTALL JÓZSEF magyar miniszterelnököt, akinek eredeti foglalkozása muzeológus, orvostörténész. Az 1932-ben született Antall József díjazását az alábbiakra hivatkozva javaslom:
1. Antall Józsefnek oroszlánrésze volt abban, hogy Magyarország politikai átalakulása, a diktatúra felszámolása és a parlamentáris demokrácia újraalapozása békés úton ment végbe. Vezető szerepet töltött be az úgynevezett kerekasztaltárgyalásokon, és egyik létrehozója volt az alkotmányos megújulást megalapozó 1989. szeptember 18-i megállapodásnak. A békés átmenet érdekében kifejtett tevékenységének kisugárzó hatása messzemenően befolyásolta a magyarországi német menekültek szabad távozásának biztosítását, a vasfüggöny felszámolását és közvetve a demokratikus fordulat békés lezajlását Kelet-Németországban és Csehszlovákiában.
2. Antall Józsefnek kezdeményező szerepe volt 1990 júniusában a Varsói Szerződés, illetve 1990 októberében a Varsói Szerződés Katonai Szervezete felszámolásában. Mindkettőre az 1990. évi szabad választásokon létrejött, a parlamentnek felelős kormány miniszterelnökeként tett javaslatot.
3. Meghatározó személyes szerepe volt abban, hogy -megállapodás alapján – elsőként a megszállt országok közül, 1991 júniusában Magyarországot elhagyták a szovjet csapatok. Az általa irányított tárgyalások sikerének közvetlen hatása megmutatkozott a csehszlovákiai szovjet erők kivonásában, majd a fokozatos kivonás felgyorsításában német és lengyel földről.
4. Külön kiemelést érdemel a családi hagyományai által inspirált menekültügyi tevékenysége. Ő, aki 1989-ben az Emberi Jogok Magyarországi Ligája budapesti tagozatának egyik alapítója volt, 1990 tavaszán, mint a szabad választásokon győztes koalíció vezetője, személyes közbelépésével biztosította szovjet zsidók kivándorlását lehetővé tevő légihíd működését. Oroszlánrésze volt abban, hogy 1990-1992-ben Magyarország előbb romániai, majd délszláv menekültek nagy tömegét részesítette támogatásban, és nyújtott biztos menedéket közülük azoknak, akiket másutt nem fogadtak be, illetve akik nem térhettek haza.
Európa demokratikus reintegrációja érdekében kifejtett tevékenységéért elnyerte a Robert Schuman-díjat, melynek összegét közcélokra fordította.
Indokolt megemlíteni, hogy sokoldalú és fáradhatatlan küzdelmét hazája, illetve Közép- és Kelet-Európa békés fejlődésének biztosításáért súlyos betegséggel dacolva, tiszteletet parancsoló személyes kockázatvállalással folytatta.
Budapest, 1993. január 14.
Szabad György akadémikus a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke
EPILÓGUS
1993 decemberében már csupán egy norvégiai telefonüzenet szólt arról, milyen megbecsülés fogadta a néhai Antall Józsefet Nobel-békedíjra ajánló előterjesztést, ha az adott évben – érthetően és méltán – Nelson Mandelát és béketeremtő társait érte is e kitüntetés.
Esszéíró pályázat Antall József születésének 75. évfordulója alkalmából
„MODELL ÉS VALÓSÁG – MILYEN MAGYARORSZÁGOT KÉPZELT EL ANTALL JÓZSEF, ÉS MI VALÓSULT MEG EBBŐL?”
Az ANTALL JÓZSEF ALAPÍTVÁNY olyan, legfeljebb 27 éves fiatalok pályázatát várja, akikhez közel áll Antall József miniszterelnök gondolkodása, felfogása, világnézete.
Az alapítvány célja az esszéíró pályázattal, hogy ráirányítsa a fiatalabb generációk figyelmét a néhai miniszterelnök államférfiúi teljesítményére, hogy hozzájáruljon szellemi és politikai örökségének alaposabb megismertetéséhez, ezáltal méltó helyére kerüljön a magyar közéletben tevékenységének jelentősége.
Pályázni 4-6 oldalas esszével lehet. Az írásnak ki kell emelnie Antall József politikai céljai közül egyet, mely választást indokolni kell. Ezután meg kell vizsgálni, hogyan és mi valósult meg ebből mára. Az elbíráláskor hangsúlyt fektetünk a stílusra és az egyéni véleményre, annak megalapozottságára.
Médiapartnerünk a Heti Válasz, a nyertes pályamunkák megjelennek az újságban.
A pályázat díjazása:
1. díj: 100 000 Ft
2. díj: 50 000 Ft
3. díj: 25 000 Ft
A pályázat benyújtási határideje: 2007. április 28.
Kérjük, hogy a pályázatot e-mailben és levélben juttassák el az alábbi címre:
ANTALL JÓZSEF ALAPÍTVÁNY
1037 Budapest, Montevideo u. 3/a
A borítékra kérjük ráírni: „Modell és valóság pályázat”. A nevet, lakcímet, mobil-telefonszámot és az e-mail címet kérjük a pályázaton feltüntetni! A felmerülő kérdéseket a palyazat@ aja.hu-ra várjuk!
