88 millió eurót kapnak a híres berlini ingatlanért a Wertheim-örökösök és a holokauszt-túlélők
Népszabadság * Inotai Edit * 2007. április 7.
A berlini Potsdamer Platz ma, felülnézetből – ez itt az értékes Wertheim-telekKép: Máté RóbertA volt német kancellár segítségével kiegyeztek a KarstadtQuelle konszernnel a Wertheim-örökösök.
Még Helmut Kohl exkancellár is bedobta magát, hogy megoldódjon a kínos kárpótlási vita a Wertheim-áruházlánc örökösei és a KarstadtQuelle konszern között. Kohl utolsó aduja állítólag az volt, hogy figyelmeztette Thomas Middelhoffot, a KarstadtQuelle elnökét: a külföldön is nagy feltűnést keltő ügy árthat Németország nemzetközi megítélésének. Middelhoff erre személyesen ült tárgyalóasztalhoz az örökösöket képviselő Jewish Claims Conference (JCC) vezetőjével, és ügyvédek nélkül, peren kívül megállapodtak: a konszern 88 millió euróval kárpótolja a Wertheim-örökösöket.
Az összeg rekordnak számít. Ennyit még soha nem fizettek a náci kisajátítások ellentételezéseként, a KarstadtQuellének pedig meg sem kottyan. A pénzt részben az örökös kapják, részben a holokauszt túlélői támogatására fordítják.
A Wertheim família története igazi XIX-XX. századi német sikersztori. A szorgalmas zsidó kereskedőfamília első divatüzletét még az észak-németországi Stralsundban nyitotta. Folyamatosan terjeszkedtek, 1894-ben már Berlinben is megtelepedtek, három évvel később pedig elkezdték megépíteni a Potsdamer Platz egyik sarkán fekvő, legendás Leipziger Strasse-i Wertheim áruházat, amely száztízezer négyzetméteres alapterületével akkoriban páratlan volt Európában. A Németország legszebb áruházaként emlegetett látványosság megnyitóján Vilmos császár is megjelent.
A nácik 1937-ben kisajátították az egész konszernt, hiába íratta Georg Wertheim nem zsidó feleségére a céget. A család végül az Egyesült Államokba menekült, a hajdani gazdag kereskedő pedig baromfitenyésztőként kezdte újra az életét New York mellett. A Wertheim-épületek egy része túlélte a háborút, de a legendás épületet 1943-ban a szövetségesek szinte porig bombázták.
A jogi csűrcsavarok a német újraegyesítéskor kezdődtek: mivel az egykor nagy értékű telek épp a berlini falat körülvevő senki földjén feküdt, korábban nem foglalkoztak vele. Az újraegyesítéskor a berlini szenátus jelképes egy márkáért eladta a Hertie-konszernek, amely a háború után több Wertheim-áruházat is megörökölt (az Amerikában élő örökösöket a nyugatnémet kormány igyekezett kártalanítani, a volt NDK azonban nem foglalkozott ilyen ügyekkel). A Hertie-t felvásárolta a rivális Karstadt, amely jó üzletet szimatolt a Potsdamer Platzon: itt épült Berlin modern negyede, az egykori Wertheim-telekért a cég 145 millió eurót kapott. Ma itt magasodik két luxushotel, a Ritz Carlton és a Marriott. Az örökösök pedig bottal üthették a pénz nyomát.
Egészen addig, amíg a német kormány 2005-ben precedensértékű döntést hozott: az új kormányzati negyedben szintén egykori Wertheim-telken áll a képviselői könyvtárnak helyt adó Marie-Elisabeth Lüders Haus. Berlin ezért 17,3 millió eurót utalt át az örökösöknek. A Karstadtnak viszont több német bírósággal is meggyűlt a baja, ezek ugyanis úgy látták: a cégnek nem volt joga eladni a Potsdamer Platz-i telket, mert az a Wertheim család tulajdona. Logikusan követelték tehát az örökösök a teljes vételárat, vagyis a 145 millió eurót.
Thomas Middelhoff elnök-vezérigazgatója a múlt hétig kitartott amellett, hogy neki „a KarstadtQuelle részvényeseinek érdekeit” kell képviselnie. Az alku után viszont bevallotta: érzelmileg élete egyik legnehezebb időszakát élte át. A történelmi igazságtétel és felelősségvállalás iránt amúgy cseppet sem érzéketlen. Korábban, a Bertelsmann médiakonszern első embereként történészbizottságot állított fel, amely a cég 1933-1945 közti működését vizsgálta, és ezért a németek közül elsőként ő kapta a United Jewish Association toleranciadíját. A kompromisszummal végül mindkét fél jól járt: a JCC-nek sürgős a pénz, hiszen a holokauszt-túlélők tábora már nem valami népes, Middelhoff még így is megspórolt 57 millió eurót a részvényeseknek, és Helmut Kohlnak sem kell aggódnia az ország nemzetközi tekintélye miatt.
