7. évfolyam 14. szám, 2007.04.05.
Az utolsó felvonás
„A jogsértettekkel hajdanán feltétlen szolidaritást vállaltak a szabad demokraták. Mai vezetőik cinikus egykedvűséggel reagáltak a vérző fejű emberek látványára: „Minek mentek oda? Érdekes, én nem jártam arra, és velem nem is történt ilyesmi”. Kuncze pártelnök a súlyosan sérült Révész képviselőn „tréfálkozott”. A hatás nem maradt el: az elkövetkező napokban udvari humoristák és csokornyakkendős véleményvezérek felváltva gúnyolódtak a kilőtt szemű tüntetőn és Révész Máriuszon. Ez a vég. Ennél nincsen lejjebb.”
(Schiffer András: Párt a betonban, Élet és Irodalom, január 5.)
„Fodor nem hagyta megjegyzés nélkül azt sem, hogy Kuncze Gábor pártelnök nyíltan Kóka mellett kampányol, és országos körútra is indult a napokban – bár ez hivatalosan arról szól, hogy mint pártelnök elbúcsúzik a helyi szervezetektől.”
(Kósa András: „Ne Kuncze Gábor jelölje ki az utódját az SZDSZ-ben!”, Hírszerző.hu, február 26.)
„Október 23-a után különösen Kuncze Gábor és Demszky Gábor bizonyos nyilatkozatait, lépéseit kifogásolni lehetett liberális szemmel nézve.”
(Bőhm András a Magyar Nemzetnek, március 24.)
„Ideológiai többlábon-állás, ezt tudja Kuncze.”
(Gusztos Péter SZDSZ-ügyvivő a FigyelőNetnek, március 27.)
„Volt egy jobb első korszaka és egy rosszabb második. Hozzá kell tennem, hogy Kuncze Gábor vezetésével az SZDSZ egy rendkívül nehéz politikai helyzetben önálló politikai erő tudott maradni.”
(Fodor Gábor a FigyelőNetnek Kuncze Gáborról, március 27.)
„Neki elég volt. A természetes kopásra, a politikusok személyiségének elhasználódására, a demokratikus politizálás lehetőségének időbeli korlátaira hivatkozik. Valószínűleg így van. Kevesen vannak, akik be is látják. Furcsa érzés lehet, amikor az embernek – évek hajszoltsága után – váratlanul kiürül a határidőnaplója. A rendszerváltás döbbenetesen kevés igazi politikai tehetséget produkált. Még kevesebben vannak, akik tisztességesek is tudtak maradni. Kuncze visszavonul. Azok közé tartozik, akik jobb pártot érdemeltek volna.”
(Buják Attila: Ex – A szerethető elnök, 168 Óra, március 29.)
„Sötét ló volt ő a szabad demokraták nagyágyúi között, hiszen szinte egyedüliként nem büszkélkedhetett ellenzéki múlttal. És táltos ló lett, miközben pártja és annak meghatározó személyiségei elsorvadtak (politikai értelemben), ő a népszerűségi listák élére verekedte magát, s ki is tartott ott. Szarkasztikus hasonlattal élve, ő a liberális, bajuszos, kesernyés Dávid Ibolya. Hiszen ahogy az MDF, úgy az SZDSZ is elvesztette nagy rendszerváltó-párt státusát, mind a kettő lassan-lassan egyszemélyes politikai formációként üzemel, a tagság és második vonal alig-alig látszik, a nyilvánosság kizárólag a „címeralakot” képes beazonosítani. Épp ezért nehéz eldönteni, hogy Kuncze pozitív vagy negatív hős: magyarán ő amortizálta-e le a párt népszerűségét mintegy 5 százalékosra, avagy neki köszönhető, hogy az SZDSZ áthúzta magát a parlamenti küszöbön.”
(Nagy B. György: Sötét lóból táltos – Kunczétól búcsúzni kell, Népszabadság Online, március 29.)
„A jobboldalon sokan máig nem dolgozták fel, hogy nem illenek rá az SZDSZ-ről alkotott sztereotípiák. Szerintük az SZDSZ erőszakos és izgága, Kuncze viszont nyugodt, szerintük az SZDSZ a belvárosi zsidó értelmiség pártja, Kuncze vidéki és nem zsidó, szerintük az SZDSZ keresztényellenes, Kuncze a piaristáknál végzett.”
(Ónody Tamás: A Kuncze-folyosó, Magyar Narancs, március 29.)
„A hivatalosan bejelentett 809 küldöttből több mint kétszázan nem jelentek meg, így ők nem is hallhatták búcsúbeszédét. Talán a meghatottság lehetett az oka, de Kuncze Gábor humora megkopottnak tűnt, kevés poénja ült. A nagyjából húszperces beszéd vezérfonala a köszönetnyilvánítás volt: az adminisztrátoroktól kezdve, a sajtón és politikustársain keresztül Kovács Pistiig eljutva fejezte ki háláját.”
(N. E.: Kuncze büszke az SZDSZ elmúlt kormányzati éveire, Magyar Hírlap, április 2.)
„”Azt tartottam volna megnyugtatónak, ha Fodor Gábor vezette volna tovább az SZDSZ-t, ám a küldöttek így döntöttek, övék a felelősség és főleg Kuncze Gáboré, aki a párt történetében példátlan módon ajánlotta utódjául Kóka Jánost” – jegyezte meg Mécs Imre, aki az újdonsült elnökről annyit mondott, semmilyen SZDSZ-es és valós politikai múltja nincs.”
(Borsodi Attila: Féltik Kóka Jánostól a liberális pártot, Magyar Nemzet, április 2.)
„2010-ig adottak a teendőim, hiszen parlamenti képviselő vagyok, mellesleg az egyetlen a Tisztelt Házban, akit 1990 óta minden alkalommal bejuttattak a szavazók. Amúgy van három diplomám, egy mélyépítési üzemmérnöki, egy iparszervezői és egy közgazdászi. Ezek közül valószínűleg a gazdaságit használom majd.”
(Kuncze Gábor saját terveiről, Blikk.hu, április 1.)
