Kiállítás
André Kertész Torzulások című sorozatát egyben még sohasem állították ki Magyarországon. Most a debreceni Modern Művészetek Galériájában (Modem) látható, a sorozat előképeinek tekinthető három felvétellel kiegészítve.
A fotók a korabeli náci ideológia szerint „elfajzottak”
Forrás: Kulturális Minisztérium (Franciaország)
Kertész Andor tehetős fővárosi zsidó családban született. 1912-ben, első képeinek elkészítésekor még tőzsdeírnokként dolgozott. Az első világháború idején véres harcokban vett részt, és súlyosan meg is sebesült, ennek hatására születtek meg első maradandó értékű fotói. Harctéri „tudósításai” azonban élesen elütnek a kor divatjától, hiszen nem a hősi helytállás propagandagépezetét szolgálták – erre a legjobb példa a latrinán egymás mellett ülő katonák megörökítése. Kertész egyedi stílusa a későbbiekben is megmutatkozott: eszében sem volt alkalmazkodni a Horthy-rendszer hivatalos művészetfelfogásához. Így aztán kiállítási lehetőséget nem kapott, ezért 1925-ben Párizsban telepedett le.
Párizsban készült képein kezdetben még tetten érhető volt Picasso vagy Mondrian hatása, de egyéni karaktere hamarosan felülemelkedett, és nemsokára a kor legjelentősebb európai lapjai közölték a fotográfiáit. A második világháború kitörése előtt New Yorkba tette át székhelyét. Ott is sikerült tudásához méltó tekintélyt kivívnia magának, de első igazi tárlatát csak huszonhét év múltán rendezhette meg.
André Kertészt sokan minden irányzat ősének, a
fotográfia Gogoljának tartják. Művészetének a szintén amerikai emigrációban élő Márai Sándor is nagy tisztelője volt. „Egy evőeszközből, egy gyufásdobozból, egy banális utcasarokból olyasmit lát meg, amit én soha. Célja nem a naturalista hűség, hanem az anyag mögötti összefüggés, a forma megörökítése” – mondta róla. André Kertész volt az első, aki magyar származású fotósként világhírű lett, őt olyan jelentős alkotók követték az úton, mint Moholy-Nagy László, Robert Capa (Friedmann Endre) vagy Lucien Hervé (Elkán László). A művész 1985-ben hunyt el.
A mintegy hatvan darabból álló aktsorozatát korszakalkotó jelentőségűnek tekintik a művészettörténészek. A Torzulások 1933-ban készült, és kalandos sorsot élt meg. Franciaország német megszállása idején André Kertész, mielőtt az Egyesült Államokba költözött, Jacqueline Paouillac gondjaira bízta a világhírt hozó alkotásokat. A fotósorozatot a hölgy jobb ötlet híján elásta, mert a náci ideológusok „elfajzott művészet”-nek tartották. A képek egészen 1963-ig rejtőzködtek a föld alatt, előkerülésük után a művész a francia államnak adományozta őket.
A fotók különlegessége, hogy tükör segítségével készültek; a képeken két porosz nő groteszk, mégis valóságos tükörképei láthatók. A kiállítás jelentőségét növeli, hogy a sorozat teljes egységében még sohasem volt látható hazánkban, sőt ezúttal három olyan fotó is látható, amelyek nem részei a Torzulásoknak, de a szakértők a sorozat előképeinek tekintik őket.
Gulyás Gábor, a Modem igazgatója elmondta: a város igen kedvező áron kapta meg egy hónapra a sorozatot a jogtulajdonos francia államtól. A legnagyobb költséggel az újrakeretezés és a paszpartuzás járt.
A Modem stábja a kiállítással hagyományt akar teremteni, André Kertész után egy másik jelentős művészt szeretnének bemutatni a debreceni közönségnek.
Augusztus közepén Leonardo-kiállítás nyílik a Modemben, amely a Firenzében megrendezett The mind of Leonardo című olasz tárlat magyar adaptációja lesz. Az Uffizi Képtárban nyolcszáz négyzetméteren bemutatott anyagot ott több mint ötmillióan tekintették meg.
André Kertész Torzulások című sorozatának képei május 13-ig láthatók Debrecenben.
Gurbán György
