A túszejtés az egyik legvisszataszítóbb módja politikai célok kikényszerítésének, a politikai zsarolásnak, akár államok, akár terrorszervezetek próbálkoznak ezzel. Egyes országokban az emberrablásoknak kifejezett iparága alakult ki, gyakran nem politikai, hanem kifejezetten pénzszerzési célokat szolgál. Előfordul, hogy politikusokat rabolnak el, ám a traumát elszenvedő túszok leggyakrabban „kívülálló” civilek. A túszdrámák manapság szinte egyenes adásban zajlanak.
Szerencsés véget ért tegnap a legutóbbi iráni túszválság, London viszonylag hamar és diplomáciai úton elérte az elfogott 15 brit tengerész szabadon bocsátását. Iránban korántsem ritkák az emberrablások, a leghírhedtebb túszdráma 1979. november 4-én kezdődött és 1981. január 20-án zárult, éppen 444 napig tartott, s alighanem nagyban befolyásolta az 1980-as amerikai elnökválasztás kimenetelét. Radikális iráni egyetemisták, Khomeini ajatollah követői (egyes források szerint köztük volt a jelenlegi iráni elnök, Ahmadinedzsád is) megszállták a teheráni amerikai nagykövetséget, s túszul ejtették a képviselet 63 diplomatáját, s még három amerikait. Mindez azt követően történt, hogy az Egyesült Államok gyógykezelésre befogadta az 1979 januárjában a hatalomból eltávolított iráni sahot, Reza Pahlavit. Bár 13 nőt és afrikai amerikait november közepén elengedtek, később egy súlyos beteg távozását is engedélyezték, 52 túsz végig a követségen maradt. Jimmy Carter leállíttatta az Iránból érkező olajimportot, befagyasztották az irániak amerikai bankszámláit. Az „amerikai imperialisták” elleni demonstratív akció nagyban hozzájárult az iráni iszlám állam megerősödéséhez. A demokrata elnök, akit gyengeséggel vádoltak, két elfuserált szabadító akciót indított. A sah halála, majd az 1980 szeptemberi iraki invázió nyomán Teherán hajlott a diplomáciai megoldásra, a túszokat végül a republikánus Ronald Reagan beiktatásához időzítve engedték el.
Számos drámai túszválság zajlott az 1970-es években. Máig megrázó visszaemlékezni az olimpiai mozgalom eszméjét meggyalázó müncheni mészárlásra. Az 1972-es müncheni olimpia idején a Fekete Szeptember palesztin militáns szervezet nyolc tagja az olimpiai faluban kilenc izraeli atlétát ejtett túszul 234 Izraelben bebörtönzött palesztin fogoly szabadon engedését követelve. A német rendőrség szabadító akciója kudarcba fulladt. Valamennyi túsz és öt terrorista életét veszítette.
Két palesztin, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért tagjai és két német ultrabalos térítette el az Air France 139-es járatát 1976. június 27-én. Az Athénból Párizs felé indult gép először Líbiában landolt, majd az ugandai Entebbében. Számos politikai fogoly, köztük 40 palesztin elengedését követelték, s miután ezt elutasították, július 1-jén megkezdték a túszok kivégzését. Izrael szabadítóakciót szervezett július 4-én, a tűzharcban hat túszejtő, 45 ugandai katona és három túsz halt meg. Ott esett el Jonatan Netanjahu, a volt izraeli kormányfő bátyja.
A hetvenes évek ultrabalos terrorcsoportjai többször folyamodtak az emberrablás eszközéhez. A német Vörös Hadsereg Frakció (RAF) leghírhedtebb túszejtő akcióját 1977. szeptember 5-én hajtotta végre, elrabolva Hanns-Martin Schleyert, a Gyáriparosok Szövetségének elnökét. A túszért cserébe a RAF bebörtönzött tagjai, köztük Andreas Baader és Gudrin Ensslin szabadon bocsátását követelték, mindhiába. Miután Baaderékat holtan találták celláikban, a csoport október 18-án megölte Schleyert. Az olasz Vörös Brigádok legismertebb áldozata Aldo Moro volt, a többszörös olasz kormányfőt 1978. március 16-án rabolták el, holttestét május 9-én találták meg. A kereszténydemokrata pártelnököt aznap ejtették foglyul, amikor a parlament arról szavazott, hogy vegyék be a kommunistákat a kormányba.
Négy palesztin terrorista kerítette hatalmába az Achille Lauro luxushajót Egyiptom partjainál 1985. október 7-én. Ötven palesztin fogoly elengedését követelték, s miután Izrael elutasította ultimátumukat, lelőtték az egyik utast, egy tolószékbe kényszerült idős amerikai zsidót, Leon Klinghoffert. A túszejtők kétnapos alkudozás után elengedték az utasokat, a túszejtők egy részét elfogták és bíróság elé állították.
A legtovább fogságban tartott túsz alighanem a brit Terry Waite, a canterbury érsek követe volt, aki két amerikai túsz érdekében közvetített Bejrútban, 1987-ben fogták el és 1991 novemberében szabadult .
Több drámai akcióval járultak hozzá a túszejtések dicstelen történetéhez a csecsenföldi szeparatisták. Első nemzetközi visszhangot kiváltó túszszedő akciójukat a bugyinovszki kórházban követték el 1995. június 14-én, a Samil Bászájev vezette 80 fős terrorcsoport mintegy 1500 embert, köztük legalább másfélszáz gyereket ejtett foglyul a helyi kórházban. Az orosz különleges erők négy nap után megrohamozták a kórházat, többször is kudarcot vallottak, a túszszabadítás során mintegy 140 ember esett áldozatul, több mint négyszázan megsebesültek. Moszkvában csaptak le a csecsen túszszedők 2002. október 23-án, mintegy 850 foglyot ejtettek a Dubrovka színházban. Két és fél napos huzakodás után az orosz különleges erők altatógázzal árasztották el az épületet, a félresikerült túszmentő akcióban a 33 terrorista mellett 129 túsz is meghalt, többségük a gáz túladagolása miatt. A beszláni iskolában 2004. szeptember elsején az évnyitóra gyülekező gyerekek és szülők estek a csecsen terroristák fogságába, mintegy ezerötszázan. Három nap után következett el az orosz kommandósok rohama, a tragikus kimenetelű akció vérfürdőbe torkollott, a terroristák mellett 344 polgári személy, köztük 186 gyerek veszítette életét, több százan megsebesültek.
A terrorizmus elleni háborúról tudósított volna Pakisztánból Daniel Pearl, akit 2002. január 23-án rabolt el egy terrorcsoport. Az időközben amerikai fogságba került Hálid Sejk Mohammed, az al-Kaida harmadik embere bevallotta: a Wall Street Journal riporterét saját kezűleg fejezte le.
Irak a koalíciós offenzívát követően a túszejtő akciók melegágya lett, 2004-től különösen gyakorivá váltak az emberrablások, külföldiek és irakiak egyaránt célpontjai a túszejtő akcióknak. Legalább kétszáz külföldit ejtettek fogságba, számos túsz lefejezéséről videofelvételek kerültek fel a világhálóra. Kivégezték a többi között a brit Kenneth Bigleyt és Margaret Hassant, lefejeztek több Irakban szerződéssel dolgozó amerikait. Több neves túsz szabadon engedését elérték, noha hivatalosan egyetlen kormány sem ismerte el, hogy váltságdíjat fizettek volna a túszokért.
E. É.
