Forrás: Ezen a napon

1941 Április 3. (64 éve történt)

Budapesten 61 éves korában főbe lőtte magát gróf Teleki Pál miniszterelnök és földrajztudós, mert felelősnek érezte magát azért, amiért nem tudta megakadályozni Magyarország részvételét a Jugoszlávia elleni támadásban.

Tettével figyelmeztetni és felrázni akarta a magyar és nemzetközi közvéleményt. 1897. és 1901. között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905. és 1910. között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni „nemzeti ellenállás”-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. A magyar és a nemzetközi tudományos életben az 1909-ben megjelent „Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez” című művével vált híressé. 1909-től 1913-ig a Földrajzi Intézet igazgatója, 1913-ban a Turáni Társaság elnöke, 1910-től 1923-ig a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1922-ben igazgató, 1925-ben tiszteleti tagjává választották. Az első magyar tudományos igényű világatlasz gróf Teleki Pál irányításával készült el. 1912-ben Észak-Amerikában tett utazást, 1914-ben önkéntesként, főhadnagyi rangban parancsőrtisztként a szerb, majd az olasz fronton teljesített szolgálatot. 1915-ben Keszthelyen ismét képviselővé választották az Alkotmánypárt programjával, a szociálpolitika és a szociális egészségügy kérdései foglalkoztatták. 1914-től a Fajegészségügyi Bizottság, 1917-től a Magyar Fajegészségügyi és Népesedéspolitikai Társaság, 1917-18-ban az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt. 1918. őszétől a békekonferenciára készült fel, 1919. elejére egy munkacsoport élén elkészítette Magyarország községenkénti néprajzi térképét. A Székely Nemzeti Tanács külkapcsolatainak megteremtésében is részt vett, valamint a Területvédő Liga elnöki tisztségét is elfogadta. Svájcban tartózkodott a Tanácsköztársaság kikiáltása idején, majd Bécsben bekapcsolódott az Antibolsevista Comité munkájába. 1919. májusától augusztusig a szegedi ellenkormányok külügyminisztere, és július-augusztusban a második ellenkormány földművelésügyi minisztere is volt. A Béke-előkészítő Iroda tudományos osztályának vezetőjeként 1919. őszétől azoknak a térképeknek, tanulmányoknak és statisztikáknak irányította az elkészítését, amelyeket a magyar békedelegáció a párizsi béketárgyalásokra vitt. Gróf Apponyi Albert mellett a delegáció másik főmegbízottja gróf Teleki Pál volt. 1920. áprilisától külügyminiszteri tisztséget töltött be, július 19-én miniszterelnök lett. Rövidebb időszakokra betöltötte a külügyminiszteri és a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere tisztségét is. A kormányzat és az államhatalom megszilárdítását tűzte ki célul, feloszlatta a tiszti különítményeket, az Ébredő Magyarok Egyesületének működését felfüggesztette. 1920-ban a trianoni békeszerződést, 1921-ben „az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelméről” szóló 3. törvénycikket fogadtatta el, amely a kommunista pártot illegalitásba kényszerítette, de a szélsőjobboldal és a volt különítményesek ellen is felhasználható volt. A „numerus clausus” törvénnyel – a felsőoktatásban a zsidók számarányának csökkentésével – az antiszemita közhangulatot igyekezett mérsékelni. A parasztságot a Nagyatádi Szabó István-féle földreform elfogadtatásával próbálta megnyerni. 1921. márciusában, IV. Károly első visszatérési kísérleténél bizonytalan magatartást tanusított, elvesztette Horthy Miklós kormányzó bizalmát. Április 14-én beadta a lemondását, majd a Menekültügyi Hivatal és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke lett, valamint elfoglalta a gazdasági földrajzi tanszéket a budapesti Tudományegyetemi Közgazdaság-tudományi Karon. 1922-ben főcserkész, 1923-ban tiszteletbeli főcserkész lett, 1924-ben a Népszövetség által kiküldött 3 tagú iraki határmegállapító bizottság tagja volt. 1926-ban az úgynevezett frankhamisítási ügyben vádat emeltek ellene, felmentették, de hírnevének nem tett jót az ügy. 1924-ben a Szociográfiai Intézetet, 1926-ban az Államtudományi Intézetet szervezte meg a revízió tudományos megalapozásának szolgálatára. 1926-ban a kormánypárt tagja lett, 1927-ben bekerült az akkor alakult felsőházba a közgazdaság-tudományi kar képviseletében. Vezető szerepe volt a tudománypolitikában és a tudományszervezésben, valamint az egyetemi ifjúság mozgalmainak összefogásában. 1927-ben közreműködött a Magyar Revíziós Liga megalakításában. Már 1920-tól a Báró Eötvös József Collegium kurátora, 1932-től az Országos Ösztöndíjtanács, 1936-37-ben az Országos Közoktatási Tanács, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának elnöke, 1937-38-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora volt. 1938-ban a tokaji választókerületben kormánypárti programjával ismét országgyűlési képviselővé választották. 1938. májusában az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, főként a területi revízióval foglalkozott. A német orientáció túlsúly és a fasiszta típusú reformtörekvések miatt elfordult Imrédy politikájától, akinek bukása után, 1939. 02. 16-án másodszor is elvállalta a miniszterelnökséget. A szélsőjobboldal visszaszorítását tűzte ki célul, betiltotta a Nyilaskeresztes Pártot, ugyanakkor elfogadtatta a második zsidótörvényt. Szociálpolitikai intézkedéseivel együtt sikerült megszilárdítania a belső rendet. Külpolitikáját a területi revízió folytatása és a háborús konfliktusokból való távolmaradás jellemezte. 1939-ben visszacsatolták Kárpátalját, Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a Népszövetségből. 1939. őszén megtiltotta magyar területen a német csapatok átvonulását, a német-lengyel háború után pedig befogadta a lengyel menekülteket. 1940-ben a német hadsereg látványos sikerei és a második bécsi döntés Magyarországot a németek mellé kényszerítette. A területi revízió fejében a magyar területeken át kellett engedni a Romániába tartó német csapatokat, és októberben Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A belpolitikában is kezdtek mutatkozni a jobbratolódás egyértelmű jelei. Szálasi Ferencet szabadon engedték, elismerték a Volksbundot a hazai németség kizárólagos szervezetének, egy újabb, szigorúbb zsidótörvény kidolgozását kezdték meg. Külön gazdasági egyezményt kötött a kormány Németországgal az oda irányuló élelmiszer- és takarmányexport növeléséről. Külpolitikailag már csak Jugoszlávia felé nyílt szabad mozgástér, ezért Teleki 1940. decemberében jugoszláv-magyar „örök barátsági szerződés”-t kötött. Amikor 1941. márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, Magyarország részvételét kérte a támadásban. Teleki nem vállalhatta a szerződésszegést, ezért a tragikus helyzetben április 3-ára virradóra főbe lőtte magát. 1930-ban megkapta a Corvin-láncot, a kor legmagasabb tudományos-művészeti kitüntetését.

Nyomtatás

Comments are closed.