XVI. Benedek kétéves pápasága diplomáciai zökkenőkkel járt – Az izraeli látogatás lekerült a napirendről
Népszabadság * Sárközy Júlia * 2007. április 2.
A pápa a virágvasárnapi misén RKép: euters – Alessandro BianchiÉppen két évvel ezelőtt, 2005. április 2-án este hunyt el II. János Pál – és április 19-én választották meg utódját, a katolikus egyházat jelenleg is irányító XVI. Benedeket. A pápa a napokban tervezi bevezetni eddigi legjelentősebb reformját, a latin nyelvű mise szabad celebrálását.
A Vatikánban március 29-re meghirdetett izraeli-szentszéki csúcstalálkozót a jeruzsálemi delegáció az utolsó pillanatban lemondta. Pedig ötévi tárgyalás után úgy tűnt: végre megszületik a megállapodás arról, hogy a világon egyedül Izraelben nem adómentes egyház itt is kedvezményekhez jusson, és visszakapja ingatlanjait. Ezt megelőzően a legmagasabb szunnita vallási vezető, az egyiptomi imám mondta le a már megbeszélt vatikáni látogatását. Kairói nyilatkozatok szerint a pápa tavaly szeptemberi, regensburgi beszéde okoz még mindig nemtetszést az iszlám világban.
XVI. Benedek elmúlt kétéves pápaságának gyenge pontja a külpolitika. Megválasztása után Izrael az elsők között hívta meg az új egyházfőt, és mindkét fél fordulatban reménykedett. A viszonyt azonban már 2005 nyarán fagyossá tette a terrorizmusról mondott beszéd, amelyből a pápa a palesztin halottak mellől kifelejtette az öngyilkos terroristák izraeli áldozatait. A „félreértés” tisztázódott, a szentföldi látogatásról viszont azóta sincs szó.
Hasonló diplomáciai hiba volt Mohamed regensburgi jellemzése, amelyet nem sokkal később a törökországi látogatás is csak a felszínen csitított el. A II. János Pállal kialakított muzulmán-keresztény béke láthatóan véget ért.
Hasonló feszültség kísérte az idén januárban a krakkói érseki székről az utolsó pillanatban lemondó Stanislaw Wielgus ügynökbotrányát. Azóta sem derült ki, mennyire volt informált Wielgusról a pápa, avagy tényleg zavarba került-e a mit sem tudó vatikáni vezetés. Hiába dolgozott Josef Ratzinger harminc éven át a Vatikánban, pápaként mégsem sikerül hatékonyan működtetnie a Szentszék diplomáciai-politikai gépezetét.
Megválasztásakor XVI. Benedek azt ismételte, hogy az első év a tanulás időszaka lesz, a másodikban pedig megkezdődik a munka, amely tavaly tömeges személycserét jelentett a vatikáni hivatalokban. II. János Pál nyugdíjkorba érkezett munkatársait saját csapattal helyettesítette: a Vatikánnak új államtitkára, külügyminisztere, belügyminisztere és új szóvivője lett. A régi és az új pápa emberei közötti nem mindig feszültségmentes váltás vezetett a problémákhoz – bár XVI. Benedeknek a belpolitikában sem könnyebb a helyzete.
A hittani kongregáció egykori prefektusa az elméleti teológia elefántcsonttornyából kilépve, pápaként a hétköznapok problémáival szembesült: a mai társadalom egyre hit- és értékhiányosabb életstílusával, az egyházba járók rohamosan csökkenő létszámával, a még a katolikus Itáliában is az abortuszról, az eutanáziáról, a házasságon kívüli együttélésről felerősödött vitával. A kihívás a katolikusok szavának megerősítése, ha kell, a politikában is: XVI. Benedek hétről hétre az élet védelmében szól, a keresztények aktív közéleti szerepét szorgalmazva.
Az olasz felmérések szerint hiába a Szent Péter téren és a vatikáni audienciateremben a több millió hívő és turista, XVI. Benedek népszerűsége (53 százalék) messze elmarad elődjétől (77,2 százalék). Ugyanakkor a német pápa szava erősebben befolyásolja az olasz közvéleményt, amely nem gyakorolja vallását, de a jelentősebb erkölcsi kérdésekben a Vatikán állásfoglalását követi. Itália határain kívül viszont nem ez a helyzet: XVI. Benedek egyháza pap- és hívőhiányban szenved, és a válságban mindenkire szükség van. Még a „88-ban kitagadott lefebvristákra is, akiket talán éppen a latin nyelvű liturgiával lehet visszacsalogatni az egyház berkeibe.
A római nyomdákban már megkezdték Szent V. Pius latin nyelvű misekönyveinek újranyomtatását, noha még nem tudni, milyen formában akarják visszavezetni a XVI. századi misehagyományt, amelyet a II. vatikáni zsinat reformja 1969-ben a nemzeti nyelveken celebrált szertartással helyettesített. Kétszeres újdonságról van szó: az egyház nemzetközi nyelve ismét a latin lehetne. A többnyelvű egyházi szertartások helyett a főbb imák és énekek is latinul szólnának. De a latin a zsinat előtti, tridenti rítus szabad celebrálását is jelentené, az oltár felé forduló pappal, amelyhez ma püspöki engedély kell. A pápai dokumentum már hónapok óta készen áll, publikálását a kúria és a francia egyház ellenállása késlelteti.
Ajánlott Cikkek
