BOZSIK PÉTER
Valami más rétes
„…ez a légkör körülvesz, és ez polgári méltóságomban igenis érint.
A haza, a nemzet szeretete eleve hamis, ha már kebelén belül ellenséget keres.”
(Bodor Ádám)
„2004. január 10-én agresszív és makacs telefoncsöngetésre ébredtem, Major Nándorról álmodtam éppen. Nem emlékszem mit, reggel hét óra volt. Itt a gondolatrendőrség, hallottam a telefonban. Ki beszél?, kérdeztem. A gondolatrendőrség. Mégis ki? A gondolatrendőrség, emelte föl hangját bosszúsan a férfi. Oké, értem, ez a neve, mit óhajt? Holnap elhangzik majd egy antiszemita beszéd, kissé zavaros ugyan, de aki akarja, érti. Arra szólítjuk föl, hogy azonnal lépjen ki a Magyar Írószövetségből. Nem szükséges meghallgatnia a beszédet, nekünk nyugodtan elhiheti, mit tartalmaz, mi írtuk. Ha nem lép ki, nem kap rétest estére. És délben sem, és reggel sem. Mit?, kérdeztem kétségbeesetten, a rétes a kedvencem, ezt nem tehetik, nem csináltam semmit, nem hallottam semmit, nem tudok semmiről. Nem kap rétest, érti? Oké, értem. Kapok gondolkodási időt? Nem, azonnal kell válaszolnia. Jó, de nem lehetne, hogy valami mást ne kapjak. Nem, rétes, ez a határozat, punktum. Jó, ha rétes, akkor töröljenek a névsorból. Hát, töredelmesen bevallom, így történt.”
Legalábbis Hornyik Miklós szerint, aki 2006. szeptember 9-i szónoklata szerint, amely először a Magyarkanizsai Írótábor tanácskozásán hangzott el, majd később a Kortárs című folyóirat 2006. november-decemberi összevont és a vajdasági Magyar Szó március 15-i számában jelent meg. Én – teljesen véletlenül – a neten bukkantam rá: (http:// www.kortarsonline.hu/archivum.html, majd ellenőriztem: http://www.hhrf.org/ magyarszo/arhiva/2007/03/15/). Hornyik, többek között, a következőket írja (csak a rám is vonatkozó részt idézem): „…megpróbálta szétzúzni a Magyar Írószövetséget [mármint a balliberális értelmiség – B. P.], természetesen az antiszemitizmus vádjával, és miután ez a kísérlete kudarcot vallott, kivonult az Írószövetségből a követőivel egyetemben, és kinyilvánította azt a véleményét, hogy ő a magyar irodalom. (Ez utóbbi cselekedete még viccnek is rossz volt. Három vajdasági születésű író: Tolnai Ottó, Végel László és Bozsik Péter azon nyomban és habozás nélkül a távozók után vetették magukat, hogy Isten őrizz, le ne maradjanak valamiről, akkor, amikor még nem lehetett tudomásuk arról, mit is tartalmazott Döbrentei Kornélnak a Tilos Rádió előtt elmondott beszéde. Aki nem lép egyszerre, nem kap Magyar Irodalmi-díjat, kettős állampolgárnak járó európai uniós útlevelet vagy valami más rétest estére.)”
Nos, ez rágalom. Hornyik Miklós egyszerűen hazudik. Mint egy tizedosztályú fantasztikus filmben, összemossa az idősíkokat. A 2004. január 11-én elhangzott Döbrentei-beszéd a neten hozzáférhető volt (elérhető most is, hirtelen ezt találtam: (antiszemitizmus.hu/dobrentei.htm), és tudomásunk lehetett róla, nekem mindenképp tudomásom is volt, azon egyszerű oknál fogva, mert meghallgattam, később meg elolvastam, és utána írtam alá a kilépő nyilatkozatot, e-mailem tanúsága szerint 2004. március 8-án. Magát a nyilatkozatot pedig március 5-én küldte el Ungváry Rudolf. Hornyiknak esze ágába sem jut, hogy valaki meggyőződésből lép ki egy szervezetből, egy olyan szervezetből (Magyar Írószövetség), amelynek egyik tagja (Döbrentei Kornél) a Szerb Tudományos Akadémia memorandumához hasonló kirohanást intézett a, kihez is?, mondjuk a nemzet egy részéhez a nemzet másik része ellen. Amely memorandum, mint tudjuk, a végén polgárháborúhoz vezetett. (Ez némi leegyszerűsítés, de a szerb nacionalizmus/sovinizmus előtörésében igen nagy szerepet játszott, ha nem a legnagyobbat – ebben biztos vagyok.) Ami miatt Hornyik sem a Jugoszláv Kommunista Szövetségben építi tovább az önigazgatású szocializmust, hanem – mint látom – Magyarországon menti a nemzetet. (Mentse. Nincs tiltva. Annyi fórum van erre [is], mint a nyű, ennyit még a gondolatrendőrségről, amelyet oly sokszor emleget Az írók felelőssége és a szabadság című írásában.) Én olyan írószövetségnek, amely az ilyen beszédet nem ítéli el, nem akartam tovább tagja lenni. Demokráciában (olyan, amilyen) ezt minden különösebb gond nélkül megtehetem. Gondolom, Hornyik sem akar falhoz állítani ezért. Az írószövetség egy a sok civil (írói) szerveződés közül, ha nem tetszik az, amit a vezetősége csinál, otthagyom, és kész. Végső soron nem a Cosa Nostrába léptem be. Nem értem, miért fáj ez annyira Hornyiknak? És ez nem „valamilyen rétes” kérdése. Ez, ha úgy tetszik, ízlés dolga; nekem ilyen van.
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 13. szám
