Meghökkentő információt pergettek a hírügynökségek 2007. március 20-án: több mint hétezer franciaországi zsidó polgár intézett petíciót az amerikai kongresszushoz, és kér politikai menedékjogot, a tomboló franciaországi antiszemitizmusra hivatkozva. Elrettentő példaként fölemlegetik a 23 éves párizsi Ilan Halimi elrablását és halálra kínzását.
Az antiszemitizmus ellen tiltakoznak Párizsban Ilan Halimi meggyilkolása után (fotó: Reuters – Regis Duvignau)
2007. március 26-án a JTA nevű hírszolgálat közli: Kanadában huszonöt év óta nem volt olyan heveny az antiszemitizmus, mint most. A B”nai Brith kanadai szervezetének adatai szerint 2006-ban 935 antiszemita incidenst jelentenek a szervezethez tartozó Emberi Jogok Ligájánál, s ez az arány tizenöt százalékkal magasabb, mint az azt megelőző esztendőben. „Az erőszak növekszik, már túlmegy a szokásos vandalizmuson, s egyre többen érzik magukat személyükben is fenyegetve. Félelmet keltő tapasztalatok ezek” – kommentálja a jelentést Frank Dimant, a B”nai Brith Canada alelnöke. A hírek szerint főleg Torontóban van okuk félni az izraelita vallásúaknak.
2007. március 24-én a Magyar Köztársaság jelenlegi washingtoni nagykövete fontosnak tartja közölni a Magyar Távirati Iroda tudósítójával: levelet kapott egy amerikai képviselőtől, aki nagyon aggódik amiatt, hogy magyar földön elszaporodtak „olyan felhívások, hogy támadják meg a zsidókat és/vagy zsidó intézményeket”.
A levél tartalmából a következők kerülnek nyilvánosságra: az amerikai politikus, aggodalmainak indoklásaként, hivatkozik Feldmájer Péterre, a magyar zsidó közösség egyik vezetőjére, aki azt találta nyilatkozni, hogy Budapesten „a zsidók most nem érzik különösebben biztonságban magukat”; az amerikai politikus aggodalmait tovább mélyíti a jelenlegi magyar kormányfő, Gyurcsány Ferenc interjúja a londoni The Times című napilapnak, amely interjúban Gyurcsány kormányfő azt találta nyilatkozni, hogy magyar földön „soha nem volt annyi antiszemita megjegyzés, mint mostanában, s olyan dolgokat látunk, amilyeneket nem láttunk ötven éve”.
Az aggódó képviselő, Edolphus Towns 1934-ben született Észak-Karolinában, fekete bőrű, baptista vallású, demokrata párti politikus. New Yorkban, Brooklyn városrészben választották meg, s bár 1982 óta a tizenharmadik ciklusát tölti, az amerikai politikában viszonylag jelentéktelen vagy legalábbis ismeretlen politikacsináló.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Simonyi nagykövetnek – aki a washingtoni diplomáciai képviselet bejelentése szerint kongresszusi hivatalában már találkozott is az aggódó képviselővel – ne kellene néhány kérdést megfogalmaznia. Persze csak tájékozódó jelleggel és a korrekt(ebb) tájékoztatás elvárható szándékával.
A kérdéssor:
– Vajon a magyarul nem tudó amerikai politikusnak hogyan terelődött a figyelme a nemigen létező magyarországi antiszemitizmusra, különös tekintettel arra, hogy a szomszédos Kanadában vagy a távolibb Franciaországban történtek miatt alkalmasint több lenne az aggódni való is?
– Vajon a magyar politikával feltehetőleg nem különösebben foglalatoskodó Towns képviselő milyen forrásokból tájékozódott, s tájékozódott-e több forrásból annak érdekében, hogy ha nem is teljesen átfogó, de legalább tisztább képet alkothasson magának a mai magyar viszonyokról? A belpolitikai csatározások alantas eszközeiről?
– vajon az amerikai politikai életet feltételezhetően kiválóan ismerő politikusnak – midőn a vélt magyarországi antiszemitizmus pertraktálásáról értesült – eszébe jutottak-e az amerikai politikában (is) szokásos, alantas módszerek? Például azok, amelyekkel 2004-ben az ő pártjának, a Demokrata Pártnak az elnökjelöltjét, John Kerryt igyekeztek lejáratni politikai ellenfelei? Vagy ahogyan most, a szintén demokrata párti és tehetséges Barack Obamát támadták meg – szintén a politikai ellenfelek – kitalált történettel? S ha mindez – és még sok más – felderengett emlékezetében, vajon levonta-e a képviselő mindebből a következtetéseket?
Edolphus Towns képviselő úr levelének nyilvánosságra került egyik mondatát parafrazeálva („ezek a tragikus események azonnali cselekvést igényelnek a kormány részéről a zsidó állampolgárok biztonságának garantálása érdekében”) mondhatnók: ezek a tragikus információk azonnali cselekvést igényelnek. Mégpedig magyar részről. S ha a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete ama bizonyos kongresszusi randevún feltette a fenti (vagy a hasonló értelmű) kérdéseket, akkor máris megtette, amit megkövetelt a haza.
Washingtoni információk szerint a nagykövet azt közölte vendéglátójával, hogy a magyarok nem antiszemiták, ámbátor van egy kisebbség, amely, bizony, annak minősíthető. Hogy ki(k)re gondolt Simonyi, ez homályban maradt. Mint ahogyan azt sem tudni, vajon feltette-e a fenti kérdéseket? Igaz, nehéz egy helyzet ez. Ha ugyanis nem ért egyet az amerikai kongresszusi politikussal, akkor nem ért egyet saját miniszterelnökével (akihez köztudomásúan kiváló személyes kapcsolatok is fűzik, olyannyira kiválóak, hogy hírek szerint tavaly nyáron például az egyik Gyurcsány fiú titkosszolgálati bonyodalmakat is okozva nyaralt a washingtoni nagyköveti rezidencián – ámbátor ezt a hírt majd nem merik igazolni a félelemben élő munkatársak). Meri-e megkockáztatni ezt Simonyi, akiről – most, hogy Somogyi Ferenc készül Washingtonba – azt beszélik, hogy akár politikusi pályára is adná a fejét. (Vagy a magánszektorban helyezkedne el.) S ha egyetért miniszterelnökével, következésképpen a reá hivatkozó Edolphus Towns képviselővel is? Úgy járhatunk az egész történettel, mint az amerikai publikum Michael Moore Fahrenheit 9/11 című propagandafilmjével, mely megannyi manipulációval, ferdítéssel, csúsztatással hazudta szembe az amerikai valóságot.
Óhatatlanul ébredezik a kétely: vajon kinek a felelőssége az amerikai kongresszus egyik tagjának „mély aggodalma”? Összjáték vagy tudatlanság?
Még az is meglehet, hogy a brooklyni választókörzetben élő zsidó szavazók valamelyike írta azt a levelet a politikusnak. Miként az is meglehet, hogy nem magától, hanem kifejezetten magyarországi sugallatra. Persze a sugallat felbátorításához kellett egy kifejezetten kártékony interjú is a brit The Times című lapban. A Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete, a hírek szerint nemsokára Edolphus Towns képviselő körzetébe, Brooklynba látogat, hogy helyi magyar és nem magyar zsidókkal találkozzék. Vajon milyen kíváncsi és tájékoztató kérdéseket tesz fel majd nekik? Mellesleg: a franciaországi és a kanadai helyzet miatt aggódik-e a brooklyni képviselő?
Szentendrei Lajos
