. évfolyam . szám,
Fábry és a Nap-kelte, páratlan páros. A showman nem szoroz, csak oszt. Pacekba. Verebes István, Bakács Tibor és a 168 órás Nagy József arcába. Hogy a Nap-kelte semmifajta közszolgálatiságnak nem felel meg. Nagy replikázik, hogy tudniillik „itt kérdések hangzanak el, amely kérdésekre lehet válaszolni és nem válaszolni”. Ügyes. A néző gondolhatja, hogy mi baja van Fábrynak, mikor itt valóban csak kérdeznek. De talán nézzük meg, hogyan!
– Heti Válaszban jelent meg önnek egy címlapos interjúja – indít Nagy József.
– Így van – mondja Fábry.
– Ezelőtt tán kettő héttel. Azért ebben elképesztő állítások hangzanak el.
– No.
– Csak egyet hadd olvassak föl ezek közül. Például azt mondja szeptember tizennyolcadika kapcsán.
– Igen?
– Ugye a tévészékház ostromáról beszélek, hogy még mindig folynak az ellentmondásos rendőri tanúvallomások alapján indult eljárások. Ezeket be kell szüntetni, amnesztiában kell részesíteni a már elítélteket. Na most ugye, egy ország láthatta, hogy…
– Talán az eredeti verzióban benne volt, hogy jogtalanul elítélteket. Jó, helyes, világos – magyarázkodik Fábry.
Ennyi.
A 168 Óra újságírója és Fábry között zajló párbeszéd apró szépséghibája, hogy a beidézett interjúban egyetlen szó sem esik szeptember 18-ról és az MTV-székház elleni támadásról, ellenben mindvégig október 23-a eseményeit taglalja Stumpf András és interjúalanya. Amit Nagy állít, közönséges csúsztatás, de inkább jókora hazugság. Nem véletlenül. Szeptember 18-án a televíziót védő rendőrök voltak az áldozatok (más kérdés, mennyiben saját vezetőik hibájából), október 23-át viszont súlyosan megterhelték az azonosítószám nélküli, viperás, maszkos, durva rendőri attakok. Nem mindegy, miről beszélünk. Nagy József ezt pontosan tudja. Ezért is csavar a történeten. Ugyanazok a kijelentések más eseményre irányítva elképesztőnek tűnhetnek fel. Így lehet zavarba hozni Fábryt, aki magyarázkodásra kényszerül. Magabiztos pozíciója megbillen. Nagy támadásba lendül. A 168 Óra újságírójának kezében van a Heti Válasz, tévedése kizárva, mégis úgy tesz, mintha az általa citált cikk bevezetőjéből nem derülne ki világosan, hogy Fábry az „alaptalanul őrizetbe vettek” ellen indult eljárásokról beszél.
Akkor mi is az elképesztő? Fábry szavai a Heti Válaszban vagy Nagy József viselkedése a Nap-keltében?
Pedig a 168 Óra újságírója csak kérdezett.
Egyenlő pályák – Kuncze Gábort kérdezték, mi a véleménye Demcsák Zsuzsa – némely SZDSZ-es politikus szerint is vállalhatatlan – blogbejegyzéséről, mire az elnök azt válaszolta, hogy szépirodalmat szokott olvasni.
A dolog ezzel el is volt intézve.
Dávid Ibolya jutott az eszembe, aki évekkel ezelőtt azzal hárította el a Fradi-kórus antiszemita skandálásáról véleményt kérő újságírót, hogy nem szereti a focit.
Az MDF elnökét éveken keresztül rúgták, ahol érték.
Nyilván, hogy megszeresse.
A gyanú – Nyertek, jő a hírnök pihegve, és nem lehelé ki lelkét. Valami jó is legyen ebben az újkori drámában, amelyből a görögök éppúgy hiányoznak, mint a katarzis. A hírnökök mi lennénk, a Heti Válasz, a győztesek pedig a KPMG, az IFUA és a Telkes tanácsadói konzorcium, vagyis épp azok, akiket TANÁCS-köztársaság című írásunkban beharangoztunk. Mily meglepetés, valamennyien kormányközeli nevekkel büszkélkedhetnek. Ki nyerhet ma, ha ők sem?
Óh, az a rossz máj! Mentségünk legyen, a téma iránti érzékenységünket megalapozta, hogy a szavakban roppant mód takarékos állam százmillió forintját a nyilvánosságot kizáró, szigorúan meghívásos pályázaton nyerték el. Olyan nagy titokban, hogy a médiát naponta felszántó Draskovics Tibor még csak nem is utalt eme nagyszabású munka szükségére. Márpedig ki más beszélhetett volna a teljes kormányzati struktúra átvilágításáról, mint az Államreform Bizottság alelnöke? Mégsem tette, ő tudja, miért.
Most megint lehetne mutogatni a fránya kommunikációra, arra, hogy a jó dolgok is megromlanak nélküle, ha a régi gárda helyét már nem foglalta volna el a vadonatúj. Az igazán profi. S ha a Miniszterelnöki Hivatal új csapatát nem erősíti az a szakpolitikai igazgató, akit a százmillión osztozó konzorcium egyik tagjától igazoltak le.
Optimista utószó: ha az ország nem is, gyanakvásunk egészségesen fejlődik.
