Aposztáziával és önfeladással vádolta meg a pápa az Európai Unió vezetőit, miután az ötvenedik évfordulóra kiadott berlini nyilatkozatból kihagytak minden vallási utalást. XVI. Benedek szerint „Európa eltűnhet a történelemből”, ha nem változtat individualista magatartásán. A pápa nem véletlenül fogalmazott ilyen élesen: három éven belül immár másodszor vallottak kudarcot azok a törekvések, amelyek Európa alapértékei közé szerették volna felvenni a zsidó-keresztény örökséget. 2004-ben az alkotmánytervezet szövegéből törölték a kereszténységre való utalást, most pedig már a vallás szó is feketelistára került. A formálódó új, szövetségi Európa – ma úgy tűnik – világi-ateista birodalom lesz, amely új önazonossága érdekében kész akár múltját is átértékelni. Pedig az alapítók többsége számára a kontinens zsidó-keresztény múltja megkérdőjelezhetetlen tény volt.
„Az igazi választóvonal Európa és Ázsia között nem holmi hegylánc, nem holmi természetes határ, hanem egy hit- és eszmerendszer, amit Nyugati Civilizációnak nevezünk” – mondta az Egyesült Európáról elmondott híres beszédében Winston Churchill (képünkön). Az 1947-ben a londoni Royal Albert Hallban elhangzott üzenetében a volt brit miniszterelnök egy honfitársa, Gordon Sewell író szavait idézve azt mondta Európa gyökereiről: „E kultúra gazdag szövetében sok szál van; a héber istenhit; a részvét és a megváltás keresztény üzenete; a görögök igazság-, szépség- és jóságszeretete; a rómaiak jogi lángelméje. Európa szellemi fogalom. De ha az emberek nem tartják többé észben ezt a fogalmat, nem érzik értékét a szívükben, akkor el fog halni.”
Churchill szenvedélyesen hitt Európa jövőjében, és a világháborús győzelem után, amikor még a kontinens nagy része romokban hevert, egyik legfontosabb céljának tekintette az európai nemzetek összefogását. 1946-ban, Zürichben így beszélt erről: ” … ez a nemes kontinens, amely egészében véve a föld legszebb és legműveltebb régióit foglalja magában, amely mérsékelt éghajlatot élvez, otthonául szolgál a nyugati világ összes nagy szülőfajának. Ez a keresztény hit és a keresztény erkölcs forrása. Innen ered a régi és a modern idők kultúrájának, művészetének, filozófiájának és tudományának legnagyobb része. Ha Európa egyszer egyesülne a közös örökség megosztásában, nem lenne határa a boldogságnak, a virágzásnak és a dicsőségnek, amelyet három- vagy négyszázmillió lakosa élvezhetne.”
A háború után az egységkeresés fő hajtóereje az újabb háború elkerülése volt. A kontinensen a győztesek diktáltak, ám a szövetségesek közül az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak nem állt érdekében egy erős európai szövetség támogatása, Nagy-Britannia pedig hagyományosan gyanakvó volt a csatorna másik oldalán kötött paktumok iránt. Londonban nem sokan osztották Churchill gondolatait a nyugati kultúrát a vasfüggöny túloldaláról fenyegető veszélyekről. Az európai egység megalapozása így a franciákra maradt. Mivel Franciaország régóta elkötelezett a laikus állam iránt, ezért a formálódó unió is szekuláris eszmék mentén kezdett kialakulni.
Az Európai Unió „építészének” tekintett Jean Monnet soha nem töltött be vezető állami tisztséget, nemzetközi bankárként szerzett kapcsolatrendszere révén azonban bejáratos volt Washingtontól Shanghajig minden fontos politikushoz. Egyik híres mondása szerint ha sikerül megvalósítani a közös pénzt Európában, akkor „öt évbe se kerül majd a politikai egység megteremtése”. Monnet évekig élt Kínában, és kitűnő viszonyt ápolt az ateista szovjet birodalom vezetőivel is. 1929-ben Párizsban megismerkedett egy alig három hónapja férjnél lévő olasz festőnővel, Silvia Gianninival, és mivel Európában ekkor még nem engedélyezték a válást, elhatározták, hogy Moszkvában házasodnak össze. Monnet kapcsolatai révén szovjet állampolgárságot szerzett Silviának, aki 1934-ben Moszkvában elvált férjétől és összeházasodott Monnet-val.
Monnet Robert Schuman francia külügyminiszterrel együtt dolgozta ki az Európai Unió elődjének számító Szén- és Acélközösség alapító dokumentumát. Az 1950-ben megjelent Schuman-deklaráció – jóllehet mind Monnet, mind Schuman gyakorló katolikusnak vallották magukat – a szekuláris felfogást tükrözi: nem tartalmaz semmilyen vallási utalást, és pragmatikus gazdasági szempontokkal indokolja az összefogást. A nyilatkozat végső célként egy európai föderalista állam megteremtését nevezi meg. Monnet és Schuman érdemeit 1985-ben Jacques Delors, az Európai Bizottság akkori elnöke azzal ismerte el, hogy a Schuman-deklaráció megjelenésének napját, május 9-ét Európa Napként ünneppé tette az unióban.
A Monnet és Schuman által képviselt szekuláris megközelítés maradt a későbbi dokumentumokban az irányadó. A most 50. évfordulóját ünneplő uniót formálisan a Római Szerződés hozta létre 1957-ben. Ebben a „vallás” szó egyetlen helyen, az antidiszkriminációról rendelkező cikkelyben fordul elő, amely elutasítja „a nemek, faj, etnikum, vallás vagy hit, fogyatékosság, kor vagy szexuális orientáció” alapján történő megkülönböztetést. Ezt az emberi jogi megközelítést (az egyénnek joga van a valláshoz, a hit tartalmáról és a közösségi vallásgyakorlás formáiról azonban az unió hivatalosan nem vesz tudomást) képviselték a későbbi uniós szerződések is. (folytatás)
