avagy hol van az európai külpolitika, amikor szükség lenne rá?
Trautmann Balázs 2007. március 27. 08:58
Egy sikeresen kifejlesztett és rendszerbe állított, közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta, orrában vegyi, biológiai vagy nukleáris töltettel egész Európát veszélyezteti. Nem csak egy-két tagállamot. Körző leszúr, rajzol, csodálkozik.
Az Európai Unió 50. születésnapja pompás alkalmat nyújtott arra, hogy a tagállamok vezetői kicsit körbeünnepeljék egymást. Ez rendjén is való, elvégre fél évszázad az fél évszázad. Remélem, most már inkább azokra a problémákra koncentrálnak, melyek meghatározzák majd a következő 50 esztendőt.
Ilyen például az éppen több szempontból is aktuális iráni kérdés, az atlanti kapcsolatok alakulása, a palesztin helyzet vagy éppen az ünnepély előtt is nyomatékkal felemlegetett darfuri népirtás megállítása.
A fenti felsorolással van egy kis baj: olyan fajsúlyú és bonyolultságú kérdések-kihívások ezek, amelyekre egységes, jól kidolgozott és következetesen képviselt válaszokat kellene adnia az Európai Uniónak. Ez pediglen az eddigi tapasztalatok szerint igen nehéz feladat lesz – ilyenkor nem irigylem Javier Solana fizetését.
A négy kérdés egyenként, önmagában is problémás, hiszen a tagállamok nemzeti érdekei meglehetősen színesek, és mint az a balkáni konfliktusban is látható volt, ezek az egyéni utak igen nehézzé teszik egy konfliktus európai szintű kezelését. Márpedig nemhogy a Balkán helyzete nem oldódott meg (lásd a Koszovó leendő státuszát érintő kérdést), hanem újabbak is jelentkeztek szép számmal.
*
Ha Európa a humanizmusára a legbüszkébb, akkor például ideje eldönteni, akar-e valami kezdeni Szudánnal, a darfuri helyzettel. Itt elméletileg aránylag könnyen kommunikálható a helyzet: az ország nyugati részén lévő tartományban élőket kormánytámogatással gyilkolják, fosztogatják és/vagy megerőszakolják. A becslések szerint közel félmillió halott és 2 millió menekült az eredménye a szudáni kormány által életre hívott arab paramilitáris erők tevékenységének. És?
Európát ez meglehetősen hidegen hagyta, hagyja. Abban mindenki egyetért, hogy népet irtani csúnya dolog, de az üzlet az üzlet, márpedig Szudánnal van mit üzletelni, erről egyes német multik mesélhetnének.
Hivatalosan Darfur ENSZ-akció, az Afrikai Unió gyengén felfegyverzett és kellő légi és nehézfegyverzeti támogatás nélkül küzdő, az ország és a konfliktus méretéhez képest messze túl alacsony létszámú békefenntartói próbálnak eredményeket elérni. Arról szó sincs, hogy az EU bármilyen akciót indítana a népirtás megakadályozására: van megfelelő ENSZ-határozat, kérem szépen? Meg hát valljuk be, messze van, egymást ölik, jól behatárolt helyen, apró probléma a sokkal fontosabb globális felmelegedés problémájának korszakában.
*
Tételezzük fel, hogy Darfur tényleg csak egy, a széplelkek felhívásaira érdemleges távoli, izolált konfliktus. Ezt azonban nehéz lenne Iránról elmondani: se nem távoli (lásd a roppant eredményesen haladó ballisztikus rakétaprogramot), se nem izolált (talán nem kell ecsetelni Irán és a Közel-Kelet egyéb problémás helyeinek összefüggését).
Erősen próbáltam a „beszéljük meg”-en kívül bármilyen európai stratégiát fellelni: vélhetően a cikkíró hibája és tehetsége hiányának jele az, hogy ez végül nem sikerült. Az Európai Uniót nem zavarhatja, s így nem is zavarja, hogy iráni tárgyalópartnere nem csupán az európai partnereit, hanem például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget is folyamatosan átvágja.
Néhány közepes hatótávolságú, a lehetőségekhez képest keményen megfogalmazott elutasító nyilatkozatnál többet nem eredményezett Ahmedinezsád iráni elnök periodikusan visszatérő Izrael-kezelési elképzelése sem. Érdemes elolvasni az Európai Bizottság külkapcsolataival foglalkozó hivatalos weblap Iránnal kapcsolatos oldalait: az iráni atomprogram vagy éppen az előbb említett Izrael-eltörlési verbálkísérlet pontosan akkora terjedelmet érdemelt, mint az afgán menekültekkel kapcsolatos vagy a kábítószer elleni közös küzdelemhez szükséges, most is működő közös tevékenység.
A dolog azért is nehezen érthető, mert egy sikeresen kifejlesztett és rendszerbe állított, közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta, orrában vegyi, biológiai vagy nukleáris töltettel egész Európát veszélyezteti. Nem csak egy-két tagállamot. Körző leszúr, rajzol, csodálkozik.
Ehhez képest értékelendő a Lengyelországot és Csehországot érő, igencsak erős kritika, mely az amerikai rakétavédelmi rendszer esetlegesen idekerülő elemeit érinti (a kritika hamisságát és a tárgyi tévedések, erős csúsztatások sorozatát itt nincs alkalmam kifejteni). Tessék mondani, hol az Európai Uniót védő, saját fejlesztésű rakétavédelmi rendszer?
Az Európai Unió mindenesetre támogatja az újabb, Irán elleni szankciókat (megjegyzem, kíváncsian várom, hogy Oroszországot és Kínát mennyire fogja érdekelni a fegyverzet-szállítási embargó), és bízik a tárgyalásos megoldás sikerében. Eközben Irán gyakorlatilag azt csinál, amit akar – valódi következmények nélkül. Ez nem meglepő, tekintetbe véve, hogy az EU mögött elrettentésre alkalmas haderő nem áll. Hát akkor?
*
Az egyes tagállamok egyéni külpolitikai érdekeinek markáns megjelenítésére talán az atlanti kapcsolatok mibenléte a legalkalmasabb. Gerhard Schröder utódja, Angela Merkel egyértelműen a szorosabb német-(és EU-)amerikai kapcsolatokban érdekelt. Ez azonban nem mondható el minden EU-tagállamról, főleg a már sokat emlegetett iraki háború tükrében.
Azt viszont jó lenne látni, hogy egy külpolitikailag és katonailag is gyengülő (csak címszavakban: csökkenő és öregedő lakosság, zsugorodó védelmi erők, növekvő szociális kiadások, gyengélkedő gazdaság) Európa miként képzeli el saját érdekeinek hatékony védelmét, s ebben az Egyesült Államoknak milyen szerepe leend.
S végül, hogy a közel-keleti négyes tárgyalócsoport egyik oszlopos tagjaként az EU milyen, egyértelműnek nevezhető álláspontot foglal el a Hamasz terrorszervezet vezette palesztin kormánnyal szemben, és az egységkormány megalakulása után hogyan változott meg nyíltan is az EU-tagállamok egy részének véleménye a problémáról, az külön tanulmányt érdemelne.
Pedig, mint említettük, az alapkövetelmények egyértelműek, ahogy az is egyértelmű, hogy az új palesztin egységkormány ezeknek a követelményeknek nem akar eleget tenni. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy egyes tagállamoknak elég volt a mérsékeltnek nevezett Fatah jelentette szépségflastrom. Nesze neked határozott, egységes fellépés.
A közös kül- és biztonságpolitika meghatározása és betartása nagyon is fontos feladata lenne az Európai Uniónak. Többek között emiatt is lényeges lenne egy új EU-alkotmány elfogadása: az európai külügyminiszter posztja remélhetően nem csupán szimbolikus maradna. Ehhez azonban az is kell, hogy a tagállamok magukra nézve legalábbis az elvárható szinten tartsák kötelezőnek a közös európai külpolitikai irányokat.
Mindig voltak és lesznek is saját utak, de az EU-nak elemi érdeke lenne, hogy ezek az utak ne gyenge, önös érdekeitől vezérelt, így akár egymás ellen is kijátszható tagállamok csoportosulásának képét mutassák a külvilág felé. Jómagam, mint az Európai Unió polgára, csak remélni tudom, hogy így lesz.
A szerző blogja a Hírszerzőn: Kilátás a karosszékből
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
