Népszabadság * Czene Gábor * 2007. március 23.
Vészesen szűkül szegény David Irving élettere. A holokauszt tagadásában jeleskedő brit történészt már csak egy lépés választja el attól, hogy szanatóriumoknak tüntesse fel a náci haláltáborokat, de agyömléseit – pechjére – sokfelé hajlamosak komolyan venni. Ausztriában például börtönnel büntették, és egyébként is, egyre kevesebb országot talál, ahova betehetné a lábát. Még kevesebb olyat, ahol örömmel fogadnák.
Vélhetően ezért turnézgat nálunk. Ránk fanyalodott. A magyar politikai elit elfelejtett gondoskodni arról, hogy az efféle alakokat visszapenderítsék a határról. Így hát gondtalanul jön-megy, parolázik az elvbarátaival, könyvbemutatókat tart, dedikálgat, szélsőjobbos nagygyűléseken szónokol. Kész csoda, hogy eddig még nem kapott valamilyen rangos kitüntetést.
Persze, most már nem is fog. Mert botrány van, méghozzá nagy. De az is végtelenül jellemző, ahogyan a botrány kitört. Nem rajtunk múlt. Ami nekünk nem tűnt fel, az feltűnt Thomas Hennefeldnek, az osztrák református egyház főtanácsosának. Vette a fáradságot, és nyílt levélben tiltakozott az ellen, hogy a másutt nemkívánatosnak nyilvánított történész előadást tartson a Szabadság téri református gyülekezet központjában. Ha nincs ez a levél, akkor szemöldök se rándul: David Irving zavartalanul, magyaros vendégszeretettől eltelve távozik Budapestről.
Lám, milyen hatással van egy osztrák főtanácsos felháborodása. A Magyarországi Református Egyház vizsgálatot indított, és ezt akkor is értékelni kell, ha kicsit furcsán hangzik a kijelentés, hogy a zsinat elnöksége nem tudott David Irving látogatásáról. Magyarázkodásra kényszerült ifjabb Hegedűs Lóránt, a Szabadság téri gyülekezet lelkésze is, mondván, hogy a brit történész (és annak neonáci szellemiségű kiadója) bérleti díj fejében használta a református létesítményt.
Mintha bizony bármit változtatna a lényegen, hogy a fajvédők fizetnek-e terembérletet vagy sem.
Tájékozatlanságra vallana azt állítani a református egyházról, hogy eddig semmit sem tett a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen. A zsinat már jó néhány éve elhatárolódott ifjabb Hegedűs Lóránt nézeteitől, és – nem utolsósorban éppen ifjabb Hegedűs MIÉP-es tisztségeire tekintettel – szigorú szabályokkal választotta külön a lelkészi hivatást a politikusi pályától.
Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy mindez kevés. A Szabadság téri református templom harangjai tavaly szeptemberben, a tévé ostromakor a randalírozó bőrfejűeket buzdították, a gyülekezet lelkésze idén március 15-én árpádsávos zászlókat lengető tömeg élére állt, hogy szélsőjobboldali demonstrációvá silányítsa a nemzeti ünnepet.
Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a David Irving szerepeltetése miatt indított belső vizsgálatot nem lehet kizárólag egyetlen eseményre korlátozni. Az igazi kérdés az, hogy az egyház továbbra is megtű- ri-e lelkészei között ifjabb Hegedűs Lórántot és mindazokat, akik lelkes hívei a református tanításokkal „szöges ellentétben álló” eszméknek. Bármi lesz is az eljárás eredménye, a döntés erről szól.
