7. évfolyam 12. szám, 2007.03.22.
Ha eltekintünk a miniszterelnöki beszéd vastagon manírozott (félig átsütött), szabadköltészeti prológjától, merjük állítani, hogy ennyire okosan és lényegre törően fogalmazott politikusi szöveget ritkán hallhatunk. A kormányfő szépen ívelő mondatai azon búsongtak, hogy milyen egyszerű volt a negyvennyolcas dicső elődök élete, akik között sosem vált kérdéssé, hogy bár másként, de mindahányan a hazát jobbítják. Mert – s itt következett a beszéd szíve közepe – akkor volt KÖZBIZALOM.
Hát, igen. A miniszterelnök kimondta 2007. március 15-e legfontosabb mondatát, s egyben megjelölte a jelen legégetőbb hiányát. Az ország legsúlyosabb gondja valóban a közbizalom végletes elapadása, mert enélkül az együttélés is képtelen vállalkozás, de ebben a bűn java minden kétséget kizáróan a panaszosé.
Már Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt tanácsadójaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a személyiséggyilkos politizálás meghonosításában. A huszonhárommillió román beözönléséről szóló alaptalan félelemkampány kitervelésében. A köteles beszéd kiforgatásában. Két évvel később kormányfőként semmivel sem megfontoltabban riogatott a határon túli magyarokkal. 2005-től a választásokig eltitkoltatta az államháztartás valós adatait, helyette főminisztereivel együtt dübörgő gazdaságról szónokolt. 2006-tól a titkosszolgálatok feltakarásával terroristaveszélyt imitált. Októberben ahelyett, hogy fegyelmivel menesztette volna, elismerésben részesítette az emberek tucatjait helybenhagyó rendőrség vezetőit. Majd következett a dühöngő antiszemitizmus rémképének felfestése.
Nagyjából így összegezhető Gyurcsány Ferenc bizalomvesztésének fejlődéstörténete. Az, hogy kormányzása idején a legsúlyosabb politikai hibáknak sem volt soha felelőse, s hogy az ország teljesítménye leromlott, lelki ereje pedig meggyengült, mind abból fakad, hogy a kormány eljátszotta szavahihetőségét, s továbbra sem képes hitelesnek mutatkozni. A tettek lépten-nyomon cáfolják a szavakat, s a közérdek leple alól mindenütt a magánbiznisz türemkedik elő.
Gyurcsány Ferenc – minden rétori képessége, szép és lényeglátó március 15-i beszéde ellenére – mára menthetetlenné és reménytelenné vált. Nem képességeiben, de személyiségében alkalmatlan arra a feladatra, amely Magyarország miniszterelnökére vár 2006 nyara óta. Egyre fogyó táborát már csak az Orbántól való félelem tartja össze. (A Fidesz elnöke pedig tesz azért, hogy azt a tábort is egyben tartsa.)
Gyurcsány Ferencnek március 15-én rá kellett döbbennie, hogy a vele szemben felhalmozódó, s gyűlöletté formálódó elégedetlenség mind határozottabban mutatja meg magát, és a robbantásos, zavargásos hisztériakeltésre sem vonul riadtan fedezékbe. Magyarország miniszterelnöke ma csak állig felfegyverzett rendőrök védelmében érezheti biztonságban magát. Ami lesújtó és elkeserítő. S téved a kormányfő, ha eme jelenség fő okát önmagán kívül találja meg.
Gyurcsány Ferenc az ünnepi megemlékezésen okosan beszélt a közbizalom fojtogató hiányáról. Csak a kézenfekvő következtetésig nem képes eljutni. Márpedig a miniszterelnöktől az okos tett lenne az elvárt minimum.
