Spiró György régi-új könyvvel jelentkezett. Jövevény című, 1990-ben megjelent regényének újraírt változata Messiások címmel került most a boltokba. A XIX. századi párizsi emigráns lengyelek között hódító különös szekta történetét feldolgozó mű szövege nagyrészt kicserélődött, de a tartalom a régi, csak az olvasó számára vált emészthetőbbé és pontosabbá. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett könyvbemutatón a szerzővel Margócsy István irodalomtörténész beszélgetett.
Bővített, javított kiadás, írták régen a tankönyvekre. Spiró György két hete megjelent s máris utánnyomott, Messiások című könyvére is fel lehetne írni ezt, de harmadikként a szűkített jelzőnek is ott kellene állnia, mert a szöveg nemcsak újabb, hanem ötödével rövidebb is lett.
Úgy két-három éve újraolvasta a szerző az 1990-ben megjelent Jövevény című regényét. Rájött, hogy az annak idején meglehetősen mellőzött nagy mű nem hiba nélkül való. Tele van zavaros részekkel, amit még magának az írónak is nehéz volt követnie tizenöt év után, túl sok a szereplő, ám egy-egy fontos alak és esemény mégis elnagyolt, s ráadásul a szerző sok és idegesítő kommentárt fűz a történethez. Át kellene írni – gondolta hát Spiró. S mikor Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó igazgatója a Fogság falrengető sikerén felbuzdulva 2006 januárjában felajánlotta az írónak, hogy kiadna tőle valamit, Spiró habozás nélkül a nevezett regényt választotta. Legott nekilátott az átírásnak, kihúzta a felét – még szerencse hogy a Digitális Irodalmi Akadémia feltette a regényt a világhálóra, ez megkönnyítette a szerkesztést -, és írt is hozzá körülbelül ennyit. Nyolc hónapig árnyalt, mélyített, pontosított, világosított a szerző, és a magyarázatok helyett hagyta a tényeket és a hihetetlen történetet beszélni. Itt-ott újabb adatok kerültek elő, volt olyan rejtély, amit csak az új verzióban sikerült megfejteni. Minderről hétfő este, a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott könyvbemutatón vallott a Kossuth-díjas író. Az 1831-es lengyel felkelés francia emigrációnak e bizarr sztorijára Spiró a szintén lengyel témájú, irodalmi rangját megalapozó Ikszek (1981) anyaggyűjtése közben talált rá. A reményveszett emigránsok jó része a negyvenes években egy vallási fanatikus, a magát új Messiásnak hívő, Litvániából érkező Towianski szektájában talál lelki menedéket, melynek első profétája maga a legnagyobb lengyel költő, Adam Mickiewicz lesz. De a történetet nem lehetett az Ikszekbe illeszteni, nemcsak az időbeli különbség miatt, hanem főleg azért, mert az Ikszek racionális világában nem lett volna helye a misztikának. S az író is hezitált. Tartott attól, hogy hidegfejű ateistaként képes lesz-e átélni a vallási fanatikusok világát? S attól is, hogy a hazai közönség körében megértő fülekre talál-e szokatlan világ? Persze épp ezért nem hagyta nyugodni a téma. Úgy hitte, az Ikszekkel csak a világ egyik felét, a józanabbat ismerte meg. Elindult hát felfedezni a másik felét, a misztikust, hogy meglelje a teljes európai kultúrát.
Elmerült hősei világában: megismerkedett a lengyelen kívül a francia, a német és persze a zsidó misztikával is. Mert Spiró addig nem kezdi meg saját fikciójának kidolgozását, míg napról napra nem ismeri alakjai valóságos történetét, el nem olvassa, meg nem nézi mindazt, amit ők olvashattak, láthattak. S amikor már pont annyit tudott, mint a százötven évvel ezelőtt élt lengyel emigránsok, rájött, hogy a misztika egyáltalán nem valami misztikus dolog. Nincs kétfajta ember, racionális és rajongó, hanem csak kétfajta nyelven mondják ugyanazt. Az eretnek lengyelek története mennyiben tartozik ránk, mai magyarokra? Erről csak annyit, a könyv főhősét a szekta egyik lelkes, majd csalódottan üzletemberré lett apostolát, a zsidó Ramot egy jelenetben összehozza Marxszal, jelezve: a vallási szekták XIX. század közepi virágzása összeért a politikai Messiások és vakhitek fellépésével, néha át is fedték egymást. Towianski előfutára hát Mussolininek, Sztálinnak, Leninnek vagy akár Hitlernek is. Ram és Marx párbeszéde természetesen csak a szerző fikciója, de a legtöbb mondat mögött dokumentumok sokasága áll: levelek, naplók, metszetek, anyakönyvek. Volt, amelyikért egészen Amerikáig kellett elmennie a szerzőnek. A lengyelek akkoriban nem szerették, ha egy ilyen kérlelhetetlen magyar mondja a szemükbe legnagyobbjaik bizarr elemektől sem mentes történetét. A Columbia egyetememen talál rá Spiró egy, a lengyel és zsidó misztikáról szóló kiadatlan disszertációra, melynek java a II. világháborúban elpusztult levéltárakra hivatkozik. A könyv egyik fedlapját pedig annak a kiadatlan Mickiewicznek írott levél díszíti, melynek azóta lába kélt egy francia levéltárból. A múlt semmivé foszlik, s dokumentumai is fogynak az időben, marad hát a művészet, mely a saját szűréjén, de mégis talán a legpontosabban megőrzi azt.
Hamvay Péter
Keretes cikkek
Ikszek, Csirkefej, Jövevény, Fogság
Spiró György 1946. április 4-én született Budapesten. Az Ikszek című történelmi regényével robbant be a magyar irodalmi életbe 1981-ben. Apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar-orosz-szerb-horvát szakon diplomázott az ELTE Bölcsészkarán, ahol jelenleg tanít. Országos hírnévre 1986-ban a Csirkefej című, a magyar színpadokon akkoriban szokatlanul trágár szóhasználat folytán is elhíresült drámájának bemutatása után tett szert. 1990-ben jelent meg Jövevény című regénye, 2005-ben pedig a római környezetben játszódó, Fogság című monumentális műve.
