NOL * Népszabadság Online * 2007. március 21.
Jacques Chirac francia államfő szerint aki azt az illúziót táplálja, hogy a német-francia motor nélkül építhető Európa, becsapja a franciákat – ez az elemzők szerint elsősorban utódjelöltjéhez, a jobboldali kormányzó Népi Mozgalom Uniója (UMP) elnökjelöltjéhez, Nicolas Sarkozyhez intézett figyelmeztetés az egyik legfőbb üzenete a leköszönő francia elnök pénteken két kötetben megjelenő politikai végrendeletének.
Néhány órával azután, hogy a francia politikai életből májusban visszavonuló Jacques Chirac röviden, de egyértelműen támogatásáról biztosította belügyminiszterét a közelgő elnökválasztáson, a Le Monde című párizsi napilap részleteket közölt a búcsúzó politikus ezer oldalon, két kötetben – Mon combat pour la France (Küzdelmem Franciaországért) és Mon combat pour la paix (Küzdelmem a békéért) címmel – az Odile Jacob kiadó gondozásában megjelenő politikai végrendeletéből.
A gyűjtemény a 12 év elnökséget követően leköszönő államfő beszédeit tartalmazza, amelyeket Chirac egy 25 oldalas belpolitikai és egy 37 oldalas külpolitikai kérdésekkel foglalkozó előszóval látott el. A Le Monde szerint a tanulmányokból egyszerre érződik, hogy az elnök az utolsó pillanatig reménykedett egy harmadik mandátum politikai realitásában, de a hatalomvágy mellett a szövegek tanúskodnak Chiracnak hazaszeretettel összekapcsolt szilárd politikai meggyőződéseiről is.
Az Európáról szóló hosszú rész elsősorban figyelmeztetés Nicolas Sarkozynek: „Akik azt az illúziót táplálják, hogy felépíthetjük Európát a német-francia motor biztosítása nélkül, azok tévednek és becsapják a franciákat. Európa semmilyen olyan kérdésben nem tud határozottan előrehaladni, amelyet Franciaország és Németország nem érlelt meg előzetesen együtt, és minden lehetséges, amikor a két ország képes közös európai ambíciót megfogalmazni”.
Sarkozy szerint ugyanis a francia-német tengely továbbra is fontos és elengedhetetlen az Európai Unió működéséhez, de nem lehet az irányítás exkluzív formája. Szerinte a nagyobb országoknak – mint például Olaszország vagy Lengyelország – ezentúl nagyobb felelősséget kell vállalniuk, de nem erőszakolhatják rá döntéseiket a kisebbekre. A centrista elnökjelölt Francois Bayrou egy „több körből álló Európát” tartana szükségesnek, míg a baloldali Ségolene Royal azt gondolja, hogy a francia-német párosnak vissza kell adni azt a „kezdeti erőt, amelyet elvesztett”.
Törökország uniós csatlakozásával kapcsolatban – amely ellen Sarkozy egyértelműen állást foglalt – Chirac azt írja: „Többször elmagyaráztam, miért gondolom, hogy Európának folytatnia kell a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal. Mert amint bezárulnak előtte az ajtók, kísértést kap az elszigetelődésre és a radikalizmusra. Ellenkező esetben esélyt kap, hogy teljesen átalakulva ossza az unió valamennyi értékét”.
Chirac tanulmányában sajnálja, hogy honfitársai elvetették az európai alkotmányos szerződést az arról tartott népszavazáson, de tiszteletben tartja a döntést. Véleménye szerint ennek oka, hogy Európa eltávolodott tőlük, a franciák pedig konkrét eredményeket és a globalizáció kezelésének szándékát várják el az Európai Uniótól.
Mindezek ellenére Chirac az elmúlt évtizedből az európai építkezést érintő három fontos lépésre büszke: az euró bevezetésére, a (személyek és áruk) Európán belüli szabad áramlására és a bővítésre.
A francia államfő kitér országa balkáni, afrikai és közel-keleti beavatkozásaira és külön Libanonra is. Úgy gondolja, hogy az iszlám és a nyugati világ között szélesedő szakadék egyik legfőbb felelőse az izraeli-palesztin konfliktus. Chirac hangsúlyozza legfőbb politikai témáit: a több pólusú világ melletti állásfoglalását, a szegénység és a civilizációk összecsapása elleni harcát, a nemzetközi és emberi jog fontosságát, valamint a környezetvédelmi kérdéseket.
(MTI)
