David Irving, az Ausztriában elítélt, aktív holokauszttagadó és történelemhamisító budapesti meghívása miatt röstellkedhet szegény fővárosunk és a református egyház. E tény önmagában sem szívderítő, ám igazán a jobboldal fortélyos cinkossága vérforraló. (Emlékeztetőül: a gyakorló antiszemita „író” könyvének bemutatóját tartották a Szabadság téri református templom altemplomában, azaz a Szabó Dezső Színházban. A házigazda: ifj. Hegedűs Lóránt lelkész volt.)
Az osztrák reformátusok kemény hangú tiltakozása nyomán nem lehetett elkenni az esetet, kényszeredetten ugyan, de egyes ellenzékiek is megnyilvánultak, sőt a jobbos napilap is kénytelen volt foglalkozni vele. El is határolódtak, meg nem is. Szóval csak annyira, hogy az irvingi eszme hazai pártolói lehetőleg meg ne bántódjanak.
Míg Hegedűs egyháza ingerülten és határozottan elutasítja, provokációnak nevezi a történteket és fegyelmit indít, addig a Fidesz más hangot üt meg.
Balog Zoltán képviselő, református lelkész például ilyet: „a helyi közösségeknek nem kell bejelenteni azt, kiket hívnak meg rendezvényeikre. Önállóságot élveznek a gyülekezetek, és a zsinat nem böngészi a különböző honlapokat sem, amelyek esetleg hírt adtak erről a látogatásról”. Amiről tehát nem tudunk, az, ugye nincsen is – üzeni a mondat -, tehát vihar egy pohár vízben. A sajtótermék pedig osztrák felzúdulásról ír és egyszerűen „alagsorként” maszatolja el a templomszínházat.
Igen, ez az új Fidesz-stratégia: válasz, melynek semmi köze a kérdéshez. Mint Pelczné az ATV-ben. Kérdés: miért fütyülték ki a tüntetők a Múzeumkertben a gyermekműsort? Válasz: minek vitték oda a gyerekeket, ha egyszer terrorveszély van?
Több okból is óhatatlanul eszembe ötlik Haek remeke, a vejk. A derék katona ezt mondja a Dicsőséges csihi-puhi című részben: „A lajtnant úr pontosan úgy beszél, mint a Pokorný bádogos Budìjovicében. Ettől, ha az emberek megkérdezték, hogy „Fürdött már az idén a Malében?”, azt felelte: „Nem fürödtem, de viszont az idén sok lesz a szilva.” Vagy: „Evett már az idén vargányát?”, ő azt felelte: „Nem ettem, de ez az új marokkói szultán állítólag nagyon rendes ember.”
Ebből is látszik: nyakunkon az új bádogosság!
Veress Jenő
