„A világszerte hazugként ismert szocialista politikus most is hű volt önmagához. Ő és kormánya a vazallusává züllött parlamenti többségnek köszönhetően de jure valóban nem bukott meg, hiszen a magyar nép által valóban tisztelt alkotmányunk alapján nem is buktatható meg a mamelukok segítsége nélkül… Most azzal próbálja őrizni hívei fogyatkozó táborát, hogy eljátssza, amint kirázza a hideg az ünnepi Orbán-szónoklattól. Védekezés helyett ismét támadásba lendült, de láttuk mi azt is… hogy a Művészetek Palotájában igencsak foghíjas széksorok között (a védett akolba sem mentek el a hívei, hogy meghallgassák) ki mindenki érzi magát összetartozónak. Amikor a homoszexuálisokat említette például, már féltem, hogy vajon a gyerekek pornográf képein élvezkedőkkel is össze kell-e tartoznom? Miközben… a szélsőséges fasiszta csoportokat igyekszik összemosni a nemzeti oldallal.” (Írja Kettős beszéd című cikkében Torkos Matild a Magyar Nemzet március 20-i számában.)
„Nem szeretnék hosszabban értekezni a sunyi baloldali antiszemitizmus-kártyáról… A lapok tele vannak a magyarok „idegengyűlöletével” és „barátságtalanságával” a külföldi turistákkal szemben, szinte kéjelegve emlegetik a közvélemény-kutatás kitalált „pirézeit”, akiket a megkérdezettek több mint kétharmada nemkívánatos bevándorlóként utasít el – pedig hát ha egyáltalán van még egészséges életösztönre utaló jel, akkor éppen ez az. A keresztény, magyar, nemzeti és kulturális közösség nagyon jól, ösztönösen érzi, hogy az internacionalista-kozmpolita-globalista erők a teljes felszámolását akarják, mindegy minek nevezzük ezt a folyamatot.” (Írja „Én leszek a felelős…” című cikkében Szentmihályi Szabó Péter a Demokrata március 15-i számában.)
