India középső részén 390 magzat és újszülött maradványait találták meg egy kórház hátsó udvarában elásva. Az országban az elmúlt húsz év alatt közel 10 millió leánygyermeket öltek meg, de a helyzet nem jobb az egygyermekes modellt erőltető Kínában sem. A nemek közti arányok felborulása a bűnözés és a szegénység terjedése mellett azt is eredményezheti, hogy Ázsia egyes régióiban a homoszexualitás lesz a meghatározó kapcsolati forma.
A nemek közti arányok felborulásaAmikor húsz évvel ezelőtt Ázsiában bevezették az ultrahangos vizsgálógépet, valószínűleg senki nem gondolta, hogy a találmány egyfajta néma holokauszt elősegítője lesz majd. A fiúgyermekeket preferáló kultúrákban ezt követően ugyanis milliószámra vetették el a szülők a leánygyermekeket. Ennek eredményeképpen mára felborult a férfi-nő arány a kontinensen, ami demográfusok szerint egyelőre kiszámíthatatlan következményekkel járhat.
A problémára Amartya Sen, Nobel-díjas indiai közgazdász az elsők között hívta fel a figyelmet, még 1990-ben. Sen úgy becsülte, hozzávetőlegesen 100 millióval lesz kevesebb nő Ázsiában, mint férfi. Míg más kontinenseken, például Európában és Észak-Amerikában a hölgyek 3-4 százalékkal többen vannak, mint a férfiak, addig Ázsiában ez az arány fordított, illetve még annál is rosszabb. Kínában például egyes térségekben százhúsz fiúgyermekre mindössze száz leánygyermek jut, de nem jobb a helyzet Tajvanon, Szingapúrban, Dél-Koreában és Bangladesben sem. India egyes régióiban ezer fiúra kilencszáz lány jut, de van, ahol ötszáznál is kevesebb.
Bár Kínában és Indiában egy idő után megtiltották az orvosoknak, hogy közöljék a szülőkkel a gyermek nemét, némi kenőpénz segítségével a szülőknek sikerült kijátszaniuk a szabályokat. Kínában az ultrahangos vizsgálatok feketepiaca is kialakult: a „szakértők” teherautók platóján vagy otthonukban fogadják a kíváncsi szülőket. Egy közelmúltban közzétett tanulmány szerint Indiában ma is évente legalább 500 ezer leánygyermeket abortálnak, és a tendencia Kínában is folytatódik.
2004-ben Hu Csintao kínai elnök állítólag felkért 250 demográfust, hogy állapítsák meg: nem kellene-e felülvizsgálni az ország egygyermekes politikáját, ami a leánycsecsemők abortálását ösztönzi. A számadatok szerint ugyanis a nőhiány következtében 2020-ra közel 40 millió férfi marad házastárs nélkül. A kínai kormány attól tart, hogy mindez társadalmi és politikai instabilitáshoz vezet majd.
Az egyes térségekben sajátos módszerekkel próbálják orvosolni a problémát. Kínában ma már adják-veszik a leánycsecsemőket: a legszegényebb családok már akár 8 dollárért továbbadnak a nem kívánt – de legalább világra hozott – bébiken. Őket többnyire a fiúgyermekes családok veszik meg: így próbálják bebiztosítani a jövőbeli menyasszonyt. Az idősebb leányokat pedig gyakran elrabolják, és az ország egy távolabbi részén házasságra kényszerítik. A nemek közötti arányokat tovább rontja, hogy a külföldi örökbefogadók is a leánygyermekeket preferálják. Indiában egyes térségekben a családok speciális csererendszert dolgoztak ki: leánygyermeket csak akkor adnak férjhez, ha a vőlegény családja tud menyasszonyt prezentálni arája öccse vagy bátyja számára.
A térség gazdasági nehézségei, az urbanizáció, az iparosodás, a drogkereskedelem és a környezet drámai pusztulása már amúgy is komoly problémát jelent, így a régió kiszámíthatatlanságát a nemek aránytalan megoszlása csak tovább fokozza. Egyes elemzők szerint a házastárs nélkül maradó férfiak egy része a társadalom szegény és lumpen rétegét duzzasztja majd, és valószínűleg a prostitúció, a szexturizmus és a homoszexualitás további terjedése is várható.
Mások szerint viszont a gazdasági fejlődés majd automatikusan megoldja a problémát: a prosperitás következtében a mezőgazdaságból élőket kevésbé motiválja majd az, hogy csak a fiúgyermek tud földet művelni vagy gazdaságot vezetni, illetve, hogy a leánygyermek mellé – az Ázsiában még ma is elterjedt tradíció szerint – hozományt kell adni.
A statisztikák azonban nem támasztják alá ezt a teóriát: a leány- és fiúgyermekek száma közötti legnagyobb különbség ugyanis pont a fejlettebb régiókban tapasztalható.
India népszámlálási adatai szerint pedig a szegényebb családokban több a leánygyermek, mint a fiú.
A demográfusok egyelőre csak találgatják, hogy a természetes egyensúly mesterséges felborítása vajon milyen hosszú távú következményekkel jár majd, mivel ilyesmire ilyen méretekben korábban még nem volt precedens. Néhány szakértő szerint a melegkultúra további terjedését is előidézheti a nemek közötti aránytalanság: Mumbai és Sanghaj a jövőben ugyanúgy a melegek „fővárosává” válhat, mint San Francisco.
