Úgy látszik, a rettegett szovjet diktátor, Joszif Visszarionovics Sztálin még évtizedekkel halála után is tartogat meglepetéseket a történészek számára. Ezúttal egy olyan levél került elő az archívumok mélyéről, amelyből kiderül, hogy Sztálinnak volt egy eltitkolt felesége és mostohalánya.
A diktátor szerelmi élete elsősorban azért érdemel figyelmet, mert személyiségét jobban megismerhetjük általa. Első felesége Jekatyerina Szvanyidze volt, akivel 1906-ban ismerkedett meg, és még abban az évben feleségül vette. Az anyai ágon hercegi származású lány szegénységben élt, varrónőként dolgozott. A gyerekre sem kellett sokáig várni: 1907 tavaszán megszületett Jakov. Mintha minden egy felgyorsított film tempóját követte volna, a heveny tuberkulózis néhány hónap múlva elvitte a feleséget. Bár a hírek szerint Sztálint megviselte a halál, fiával sohasem törődött, az végül német fogságban halt meg.
Hivatalosan a második feleség Nagyezsda Allilujeva volt, akivel Sztálin 1919-től 1932-ig élt együtt. Néha botrányos körülmények között. A pszichésen súlyosan beteg családból származó, néhány életrajzírója által idegbetegnek minősített Nagyezsdát kőkemény jellemnek írják le, aki nemcsak szenvedett férje durvaságaitól, de maga is félelmet keltett a rettegett vezérben. Egy szemtanú szerint egyszer Sztálin képébe vágta: „Hóhér! Kínozod a tulajdon fiadat, gyötröd a feleségedet… és agyonkínoztad az egész népedet.” Lányuk, Szvetlana szerint nemcsak a házastársi kapcsolat, a kölcsönös féltékenység állította szembe egymással őket, hanem egyre inkább Nagyezsda kritikus politikai különvéleménye is. Holtan találták, máig rejtély, hogy öngyilkos lett vagy Sztálin ölte-e meg.
A diktátor gondoskodott arról, hogy a számára kedvezőtlen dokumentumokat megsemmisítsék. Nem mindet sikerült… Ennyi év után az Argumenti i Fakti című moszkvai hetilap közzétett egy szenzációs levelet, amelyből nem kevesebb derül ki, mint hogy Sztálin második felesége nem Nagyezsda volt, hanem egy bizonyos Anna Rubinstein.
A kézzel írt, néhány soros levelet Sztálin haláltusájának óráiban adták át a szovjet párt vezetőinek. „Tisztelt Malenkov elvtárs! Anna Rubinstein (Sztálin egykori feleségének) a lánya vagyok. Betegségére való tekintettel kérem, adjanak lehetőséget arra, hogy lássam. Ismer engem gyermekkorom óta. R. Szvesnyikova…” Közli leánykori nevét, és címét, majd hozzáteszi: „Ha nem szabad látnom, abban az esetben kérem, hogy fogadjanak. Halaszthatatlan ügyem van.” Mondanunk sem kell, hogy egyik kérésnek sem tettek eleget. Viszont meg sem semmisítették a levelet, hanem ráírták: „Örökre megőrizendő!”
Ki volt Anna Rubinstein? Első házasságából született a levél írója, Regina. Az özvegyként élő Sztálinnal az akkor már elvált asszony Péterváron ismerkedett meg. Valószínűsíthető, hogy házasságot 1912-ben kötöttek, és az 1917-ig tartott. Akkoriban Sztálin már ismerte Allilujevát, és senki nem értette, miért halasztgatta a házasság megkötését.
Az oknyomozó újságíró a rokonokkal, ismerősökkel folytatott lelkiismeretes beszélgetések alapján arra a következtetésre jutott, hogy Anna Rubinsteinnel a házasság valóban megköttetett. Anna ugyanis, az unokák elbeszélése szerint, Pétervár előkelő negyedében lakott, pártvezetők otthonainak a szomszédságában. De nemcsak ez árulkodó, hanem az is, hogy Annának és rokonságának viszonylag jó körülmények között sikerült átvészelniük a német blokádot. Az éhező, pusztuló városban ez rendkívülinek számított.
Anna Rubinstein lánya férjével és fiával 1950-ben költözött át Moszkvába, a Tagankán lévő „sztálini házak” egyikébe. Még ma is ritkaság, hogy valaki itt lakáshoz jusson, többszörös milliomosok keresnek itt maguknak helyet.
A mostohalány mérnökként dolgozott egy titkosított üzemben. Katonaköteles volt. Fia államtitokként kezelt munkájáról is csak annyit tudni: valamilyen új technikán dolgozott.
Az, hogy a legmagasabb tisztségeket betöltő szovjet vezetőkhöz a levél egyáltalán eljuthatott, annak a jele, hogy tudhattak a vezér második házasságáról. Ezt támasztja alá az is, hogy a kommunista párt elnökségi kancelláriájához továbbították archívumi megőrzésre.
Az egész ügynek nemcsak az a pikantériája, hogy Sztálin elhallgatta egyik házasságát, hanem az is, hogy a volt feleség zsidó származású volt. Márpedig éppen Sztálin haláltusájának napjaiban zajlott az ellenséget kiszolgáló kozmopoliták elleni harc, amelynek antiszemita jellegét nem is akarták palástolni. Regina levelének nyilvánosságra hozatala tehát nemcsak erkölcsi kérdéseket vetett volna fel, hanem politikai következményei is lettek volna.
Regina nemcsak Sztálinnal nem találkozhatott, hanem azt sem élhette meg, hogy titka napvilágra kerüljön: 1989-ben meghalt.
Barabás Péter
