A palesztin parlament szombaton megszavazta az egységkormányt, amelyben mind Iszmáil Haníje miniszterelnök radikális iszlámista Hamász pártjának, mind Mahmúd Abbász elnök mérséklet Fatah pártjának képviselői jelen vannak. A 25 minisztériumból 12 jut a Hamásznak, hat a Fatahnak, hét – köztük a fontos pénzügyi, külügyi és belügyi tárca – pedig „függetleneknek” vagy kis formációk tagjainak. A kormány tagjai letették az esküt Abbász elnök előtt.
Az izraeli kormány tegnapi ülésén nagy többséggel úgy határozott, hogy nem ismeri el a palesztin egységkormányt, mert annak programja nem felel meg a nemzetközi közösség elvárásainak. Továbbra is fenntartja azonban a kapcsolatokat Abbász elnökkel, valamint a palesztin hatóságokkal is, de csak a palesztinok életkörülményeinek biztosítására vonatkozó ügyekben. Gáleb Madzsadle arab nemzetiségű miniszter tartózkodott a szavazástól – s ezért Avigdor Lieberman szélsőségesen nacionalista miniszter a kormányból való azonnali eltávolítását követelte. A baloldali Merec párt képviselői úgy vélik, az új palesztin kormány megalakulása alkalmat adhat a tárgyszerű tárgyalások megkezdésére, a jobboldali Likud-párt vezetője, Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök viszont a kapcsolatok teljes felfüggesztését követelte a kormánytól, úgy a palesztin kormánnyal, mint Abbásszal.
Nemzetközi szinten az izraeli kormány védekezésbe szorult, miután máris megtört a palesztin kormány eddigi teljes bojkottja, és az általános vélemény az, hogy e folyamat Izrael diplomáciai erőfeszítései ellenére erősödni fog. Norvégia például elhatározta, hogy felveszi a kapcsolatot a palesztin kormánnyal; Nagy-Britannia a kormány „nem a Hamász tagjaival” kíván kapcsolatot tartani; az amerikaiak Szalam Fajad pénzügyminiszterrel (és esetleg más miniszterekkel) lesznek összeköttetésben; az Európai Unió kifejezte hajlandóságát arra, hogy megújítsa a palesztinoknak nyújtott pénzügyi segítséget, „amennyiben a kormány a nemzetközileg elfogadott elvek szerint fog működni”. Franciaország máris a pénzügyi segélyek megújítását javasolta, az arab államokról nem is beszélve.
De a palesztinok úgy érzik, hogy sikereik felemásak. Ennek fő oka, hogy az orwelli „doublespeak”-hez hasonlóan kettős nyelven beszélnek. Abbász a parlament ülésén kifejtette, hogy a palesztinok nyitottak az előzetes feltételek nélküli béketárgyalásokra és elítélnek mindennemű erőszakot, Iszmáil Haníje miniszterelnök ugyanakkor legitimmé nyilvánította a „megszállás elleni harc minden formáját”. A kormány elfogadja ugyan az Izraellel korábban kötött megállapodásokat, de elzárkózik a zsidó állam egyértelmű elismerése elől. Egyetért azzal, hogy Abbász béketárgyalásokat folytasson Izraellel, de azok eredményét szerinte népszavazásra kell majd bocsátani, amelyen nemcsak a palesztin autonómia lakosai, hanem a „diaszpórában” élő palesztinok is részt vennének. Abbász is, Haníje is ígéretet tett arra, hogy egy fogolycsere-megállapodás keretében törekedni fog az elrabolt izraeli katona, Gilad Salit minél előbbi szabadon bocsátása érdekében, de tehetetlenkedtek és elszalasztották az új kormány megalakulása adta alkalmat Salit szabadon bocsátására.
Mérsékelt palesztin politikusok szerint Izraelnek nem a „félig üres”, hanem a „félig teli” poharat kellene látnia az új palesztin kormányban. Szerintük a Hamász fokozatosan mérséklődik, és a kormányprogram tükrözi ezt a folyamatot. Az iszlámista szervezetnek azonban szüksége van egy bizonyos időre, amíg változtat eddigi radikális szóhasználatán. Másrészt a kormány fele most olyan miniszterekből áll, akik közreműködtek az oslói palesztin-izraeli megegyezés elérésében. Ezért Izrael helyesen tenné – mondják -, ha kivárna és tettei szerint ítélné meg az új kormányt.
Mohammed Dahlánt, gázai erős emberét nevezte ki nemzetbiztonsági tanácsadóvá vasárnap Abbász palesztin elnök – közölték a palesztin vezető környezetéből. Dahlán – Washington egyik első számú palesztin tárgyalópartnere – a 90-es években a megelőző biztonsági szolgálat vezetője volt a Gázai övezetben. E minőségében nem bánt éppen kesztyűs kézzel a Hamász embereivel. Személye azóta is vörös posztó az iszlámista mozgalom szemében.
Yehuda Lahav (Tel-Aviv)
