Lapzártánkig sikerült a rendőrségnek szétoszlatni azokat a tüntetőket, akik a forradalom emléknapján valamennyi jelentős fővárosi eseményen részt vettek árpádsávos zászlóikkal és zajkeltő szerszámaikkal. A Fidesz-naggyűlést követően többen a belváros felé vonultak, majd miután többször is összecsaptak a rendőrökkel, kisebb csoportokra oszolva rongálták tovább Budapest utcáit és a parkoló autókat.
Torockaiék Demszkyt dobáljákMúzeumkert, 11 óra, központi állami ünnepség
A hivatalos állami ünnepség kezdetekor kétezer árpádsávos zászlókkal, karikírozott Gyurcsány-fejekkel és fakeresztekkel felszerelkezett tömeg érkezett a békés megemlékezők közé. A Himnusz eléneklése után a műsor első fele gyakorlatilag elveszett a kormány távozását követelő hangorkánban. Számtalan család próbálta halálra rémült, zokogó gyermekeit kimenekíteni a kereplők, sípok és ordibálások erdejéből. A fellépő színészek, táncosok és fiatalok viszont szemrebbenés nélkül „élvezhették” a múzeum lépcsőjéről, ahogyan a kertben lévő párszáz ünneplő mögött ezrek kiabálják torkuk szakadtából, hogy „hazaáruló” és „tömeggyilkos”. Az ünneprontók csupán a Nemzeti dalt zengték együtt a színészekkel, majd amikor egyesek felfedezni vélték a miniszterelnököt, amint hivatali autójába száll, valósággal megrohamozták a rendőrök által őrzött kordont, hogy fülsiketítő hangon is tudtára adják miniszterelnöküknek, mennyire elégedetlenek regnálásával. Többen csalódottan hívták bajtársaikat, hogy a „patkány mégis eljött”.
Petőfi-szobor, 13 óra, a Fővárosi Önkormányzat hivatalos ünnepsége
A délután egy órai kezdés alkalmas időpontnak bizonyult ahhoz, hogy az állami megemlékezésen Gyurcsány vesztét követelő csoportok kényelmesen átérhessenek a Petőfi-szobor elé, és folytathassák, amit a Múzeumkertnél elkezdtek. Nem is okoztak csalódást: Demszky Gábor főpolgármester színpadra lépésével egy időben az ordibáló, dudáló, fütyülő tömeg a „Judapest”, „Hülye vagy”, valamint a már szokásos, Gyurcsánnyal kezdődő rigmusokat kezdte el skandálni. A főpolgármester beszéde nem hatott nyugtatólag a felajzott „hazafiakra”, sőt. Először azt tudatta velük, hogy az ország nagy többsége nem azonosul azokkal a „békétlen” eszmékkel, amiket a kordon túloldalán állók képviselnek, majd kijelentette, hogy „aki ma árpádsávos zászlókkal ünnepli március 15-ét, az százezrek ártalmatlan haláláról, a történelmünkről, nem tud semmit”. Mivel a jelenlévők nagy többségét éppen ők alkották, ráadásul a főpolgármester „sehonnai bitang embereknek” nevezte őket, szavai olajként hatottak az amúgy sem csekély tűzre. Toroczkai László exvármegyés vezért követve rontottak a békésen álldogáló, rendőrök védte meghívottakra, ám a zord közegek határozott fellépése visszakozásra késztette őket. A beszéddel párhuzamosan az egyik árpádsávosok között meghúzódó fiatalemberről kiderült, hogy az SZDSZ-es Új Generációhoz tartozik. Inkognitója elvesztését gyalázkodások és sűrű köpdösés követte. Sorstársa maga Demszky Gábor volt, akit ez idő alatt tojásokkal és gyümölcsökkel dobáltak, miközben a biztonsági emberek esernyőkkel hárították a támadást. A szónokot kortárs művészek tánca követte, mely további apropót szolgáltatott a gyalázkodóknak a homoszexualitással és pedofíliával kapcsolatos vádak megfogalmazásához. Látva a célszemélyek távozását, a zászlóerdő a Vörösmarty térre, a Jobbik rendezvénye felé kezdett el szivárogni.
Vörösmarty tér, 14 óra, a Jobbik Magyarországért Mozgalom rendezvénye
Két ottfelejtett cigány zenész ad bele apait-anyait a téren gyülekező tömeg közepén, hogy bizonyítsák: ők is vannak olyan magyarok, mint az őket figyelő kopasz huligánok. A végén még a kalapjukat is megemelik, de a műértő közönség se tapsot, se aprót nem szór nekik. Fizettségük talán az, hogy ennyivel megúszták. Mintha egy zanzásított MIÉP-tüntetésen járnánk. Minden olyan, mint egy Hősök téri happening Csurka István fénykorából, csak kicsiben. Kicsi hangszóróból recsegnek a hazafias tartalmú punk nóták, kicsi színpadon beszélnek a Csurkához képest is pillesúlyú szónokok a két-háromezer fős hallgatósághoz. Amitől mégis hírértékű az esemény, az Wittner Mária vendégszereplése. A Jobbik első számú példaképeként felkonferált ‘56-os hős ugyanis a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség parlamenti képviselője is egyben. Személyében tehát a szemünk előtt nőtt össze az, amiről főképp a Fidesz oldalán próbálják cáfolni, hogy összetartozik. Nevezetesen a jobb és a szélsőjobb. Wittner egyébként meglepően visszafogottan beszél, hanghordozása egy szeretetre méltó nagymamát idéz, miközben a 12 pontot aktualizálja. Talán nem bántjuk meg, ha megállapítjuk: nem túl érdekfeszítően.
A műsor fő szónoka Vona Gábor, a Jobbik elnöke. „Nem sok álmom van, de egy közülük ma beteljesült: soha annyi árpádsávos zászlót nem láttam még SZDSZ-es rendezvényen, mint ma” – utal a Demszky Gábor kora délutáni beszédét megzavaró tojásdobálós csürhe teljesítményére. A Jobbik – tudatja Vona – kész programmal rendelkezik, amely „kőkemény és radikális”. Három fő eleme: valamiféle homályos adócsökkentés, az egykori kommunista és KISZ-vezetők végleges kizárása a közéletből, és ami talán a legnagyobb sikert aratja: büntetnék a turulmadár és az árpádsávos zászlók gyalázását. Vona szerint a kormány tudatos magyarirtást végez, Gyurcsány hazaáruló, ezért el kell takarítani, és felelősségre kell vonni. Azonban ezek után sem állhat meg a Jobbik, a fő kérdés ugyanis az, ki jön Gyurcsány után. Vona homályos célzást tesz: „nemcsak baloldali hiénák fenik ránk a fogukat”, de közelebbit nem árul el. Addig is újjáélesztik a nemzeti őrsereget, hogy árvízkor homokzsákokat, templomfelújításnál téglát pakoljanak, ha pedig „hí a haza”, akkor tűzön-vízen át megvédjék a magyarságot.
A zárszó mindenkit a Fidesz nagygyűlésre tanácsol.
Hősök tere, 14 óra, MIÉP országos nagygyűlés
A megszokott helyen, a szokásos időpontban a mit sem változó arcok hallgathatták az unalomig ismert (értsd: antiszemita felhangoktól hemzsegő) szöveget. Az elmúlt években egyre apadó MIÉP-szimpatizánsok néhány ezer fős köre ezúttal az esti balhéra készülő néhány száz futballhuligánnal és egy zsidónak öltözött magyarral egészült ki. Félórával a kezdés előtt pár százan ácsorogtak a téren a magyar nótáktól hangos hangfalak előtt, és gyűlnek az árpádsávos zászlók is. Nagy részüket állítólag már Kínában gyártják az élelmes távol-keleti vállalkozók. Egy fiatalember a magyar rendőrséget becsmérlő szórólapokat osztogat általános derültség közepette. A rend őrei eszerint „genetikailag degeneráltak, az evolúciós fejlődést bemutató ábrán a majom és félmajom alatti szintre méltók”. (folytatás)
