– Jegyzetexpressz –
NOL * Rab László * 2007. március 15.
De hol vannak az ünneplő magyarok? – kérdezte tőlem tanácstalanul a cseh rádió budapesti tudósítója a Nemzeti Múzeum előtt. Azt feleltem: itt nincsenek, az biztos.
Egyszerre szánalmas és megmosolyogtató volt már a parlament előtti zászlófölvonás, meg a táncikás múzeumkerti műsor is. Az ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a szélsőjobb elözönli az utcát, és szétkurjongatja a rendezvényeket.
Voltak tévétársaságokra vadászó forradalmárok, akik magukba roskadtan ülnek, s mániásan lobogtatják zászlaikat, de azonnal szolgálatba helyezik magukat, ha felbukkan a környékükön egy kamera. Egy zöld vadász egyenruhás férfi például mondandója (Erdélyt vissza, Gyurcsányt a pokolba stb.) közben úgy hadonászott, hogy majdnem kiszúrta egy fotós optikáját. A fotóst egyébként „elővették”, amikor bemerészkedett a sűrűbe. Megkérdezték tőle, hogy kinek dolgozik. Rémülten vártam a választ, de a srác ügyes volt, és azt felelte: szabadúszó.
Megmenekült.
Szolgálati egyenruháikban feszítettek a Kitartás 1941-44 feliratot viselő sumér hungaristák is. Egy mellettem álló kokárdátlan férfi – akit a röhögés rázott, amikor egy nő „Éljen Hugo Chávez!” kurjantással nyugtázta szegény Szabó Gyula ízes beszámolóját Petőfiről – azt mondta a nejének, szerinte azért gerjednek a katonaruhára, mert biztos nem kúszatta meg őket a kiképzésen Varga főtörzsőrmester. Amúgy az ünnepről annyit mondott, részéről le van zárva a dolog, befejezte, a kokárdáját azért nem hozta magával, nehogy összekoszolják.
A Kossuth téren fültanúja voltam egy szócsatának, mely két láthatóan ingerült huszonéves és egy nyolcvan körüli házaspár között zajlott. Az idős asszony fölháborodott amiatt, hogy a fiatalok nem hagyják őket ünnepelni. Erre körülbelül három centiről ordította oda az egyik kölyök az asszony arcába: „Mocskos kommunista provokátor vagy!”
A kis öregek elcsoszogtak.
Egy másik jelenet tőlem három méterre játszódott le. A hatvanas, kövérkés férfi torkaszakadtából ordította a múzeumkertben a Fletó ezt csináld meg azt kezdetű népi rigmust, mire az előtte álló ötven körüli hústorony hátraszólt neki, „ne a fülembe, baszki”. Mire emez: „Nem tetszik?” „Hát nem”, felelte a tagbaszakadt. És hozzátette: „nem láttalak itt 73-ban meg 81-ben; akkor hol voltál?” „Mi van”, kérdezett vissza a kis puffancs. „Csak az, hogy de bátor lettél újabban.” A kicsi lenézett a földre, és azt mondta: „kipucolhatnád a cipődet.” A melák: „éppen beléd törölhetem…”
Így, telt az ünnep.
Ajánlott Cikkek
MÚÚÚÚK – a Múzeumnál újra kezdték Benne vagyunk az Al-Dzsazíra tévében
