2007.03.13., 2007. évfolyam, 11. szám
szerző: Mészáros Tamás forrás: 168ra
cimkék: Orbán Viktor, vélemény
A Gyurcsány Ferenccel minap készült The Times-interjúban az egyik kérdés így hangzik: „Az utcai tüntetéseken ma nagyon sokszor megjelenik a piros-fehér csíkos, régi magyar, árpádsávos zászló. Sokak számára ez a zászló a magyar nemzetiszocialisák horogkeresztjének a jelképe, hiszen az nagyon hasonlít az általuk 1944-ben használt zászlóhoz. Orbán Viktor, az ellenzék vezére szerint azonban az árpádsávos zászló nem a horogkereszt jelképe.
Mi az ön véleménye?” Vagyis egyértelmű, hogy ezt a témát a lap újságírói, Roger Boyes és Adam LeBor vetik fel a kormányfővel folytatott beszélgetésben. Gyurcsány pedig nem vádolja antiszemitizmussal az ellenzéket – noha a kérdésre adott válaszát Navracsics Tibor frakcióvezető az interjú megjelenése után így akarta beállítani -, hanem pontosan ekként fogalmaz: „Azt mondják, ők nem szélsőjobboldaliak vagy antiszemiták, de nem akarják magukat megkülönböztetni, és nagyon tudatosan elmossák a két irányzat közötti különbséget.”
Mindenesetre a Fidesznek tudomásul kell vennie: márpedig a világsajtó egyik reprezentatív lapja nyugtázza az árpádsávos zászló tünetértékű megjelenését a jobboldali rendezvényeken, mi több, számon tartja, hogy Orbán védelmébe vette a használatát. A párt vezető köreiben nyilván világosan látják: ez bizony nem vet jó fényt rájuk, és épp akkor nem, amikor aktuális propagandájuk a külföld felé is minden erővel azt próbálja sulykolni, hogy egy diktatórikus kormányzattal szemben a Fidesz emeli magasba a szabadság lobogóját. A valóság képei meg a jobbos szuggesztió nem fedik egymást – és a The Times kérdése erre tett félreérthetetlen utalást.
Tehát azt a színpadias parlamenti jelenetet, amelyben Navracsics Tibor azzal támadt a miniszterelnökre, hogy mondja meg ott helyben, ha antiszemitának tartja őt, a frakcióvezető valójában legalább annyira a külföldi sajtónak is rendezte, mint amenynyire a honi közvéleménynek. Navracsics jól tudja, hogy a nyugati világ konzervatív áramlatai nemhogy az antiszemitizmust, de annak megtűrését, eszköztárának bármiféle tolerálását sem fogadják el a maguk köreiben. Ha a Fidesz a nemzetközi porondon komilfó akar maradni – akár csak az Európai Néppárton belül -, akkor a látszatát is kerülnie kell annak, hogy a gyűlésein szélsőjobbos szimbólumokat szentesít. És bár Orbán Viktor szerint nyilaskereszt nélkül az árpádsávval már nincs semmi baj, ezzel a nagyvonalú véleménnyel a Fidesz problémája azért aligha kezelhető.
A parlamentben azonban kiderült, hogy Gyurcsány tetemrehívásával sem. Navracsics elszámította magát, a szcéna visszafelé sült el. Pedig a frakcióvezető már ismerhetné a kormányfőt: Gyurcsány az övéi között hajlamos a megfontolatlanságra, de fronthelyzetben, az ellenféllel szemben kontrollált marad, szavai célra tartanak. Most is leiskolázta a Fideszt, mégpedig emelkedetten, és a szó legjobb értelmében hatásosan. Navracsics jóvoltából megint egyszer deklarálhatta, hogy a rasszizmust vagy az azzal való cinkosságot minden formájában elutasítja.
Ha ennek a szóváltásnak külföldi megfigyelő tanúja volt, aligha jutott arra a konklúzióra, hogy a parlamenti jobboldal sarokba szorította a miniszterelnököt.
Az igazi kérdés persze változatlanul az, miért kokettál a Fidesz az ultraradikálisokkal, vagy legalábbis a jelképeikkel. Hogy amikor a „Kossuth tériek” igyekeznek odadörgölődzni a legnagyobb ellenzéki párt március 15-ei tüntetéséhez, és felszólítják Orbánt, tárgyaljon velük a köztük lévő ideológiai különbségek kibékítéséről, akkor a Fidesz szóvivője óvatosan elsasszézik ugyan a kérés elől, de nem ad hangot a párt éles elhatárolódásának mindattól, amit a szélsőségesek képviselnek. Feltehetően azért nem, mert mögöttük szélesebb szimpatizánsréteget sejt, s azt a potenciális szavazóbázist nem akarja elveszteni. A jobboldali rendezvényeken felbukkanó árpádsávos zászlók mennyiségéből a Fideszben úgyszintén arra következtetnek, hogy a szélsőjobb – amit maguk is oly gondosan locsolgattak az utóbbi években – mára szépen szárba szökkent. Hogy némi nyilas beütéssel, az persze kínos, de úgy látszik, vele jár.
Holott elképzelhetetlen, hogy ez ne sértené a párt korifeusainak vagy legalábbis többségüknek a személyes ízlését, felfogását, akár neveltetését. Eleddig mégis feláldozták mindezt a politikai praktikum oltárán, a jobboldal egységesítésének bűvöletében. Az utóbbi hónapokban azonban érzékelniük kellett, hogy vízválasztó elé kerültek: a párt elnökének a hatalom megszerzésére irányuló aggálytalan rohampolitikája mára már olyan erőkkel rokonítja őket, amelyek túlléptek a korábbi, parttalanabb radikalizmuson. Mondhatni, „minőségi” változás zajlik.
A mind egyértelműbb nyilas beütés több mint kínos, és nem intézhető el azzal, hogy „vele jár” a keresztény-nemzeti érzülettel.
Ha tényleg van a Fideszben bármiféle komolyan vehető ellensúlya Orbánnak, akkor egyebek közt ez a fejlemény is katalizálni fogja a közeljövő kényszerű változásait. Mert amennyiben a jobboldal ez idő szerint meghatározó pártja továbbra is elnéző empátiával viseltetik az obskúrus szélsőségesek szimbolikája és retorikája iránt, olyan hátrányba kerül középen és főként a bizonytalanok táborában, amivel végképp elveszti minden 2010-es esélyét.
Ezt pedig csak az a fideszes nézheti tétlenül, aki hisz az előrehozott választások kierőszakolásának víziójában. De ilyen a párt felsőbb szféráiban igen kevés akadhat.
Meglehet, Orbán Viktor az egyetlen.
