A kötet a korábban megjelent „Dob utcai mesék” folytatásaként, a 60-as 70-es éveket beszéli el…
Úgy örökíti meg a budapesti ortodox közösség életét, ahogyan ő, szerző, a közösség tagjaként látta, ezzel is emlékezve rájuk. A puha szocializmus időszakában a szerző a Kazinczyban „imádkozott és smúzolt”. A szerző minden egyes írása egy-egy megható életkép, egy elhalványuló világ csodás mozaik darabja. „A kis ganéf”; „A szőnyegek legendája”; a Nosztalgia foci a Boro Parkban és a többi írások is lenyűgöző humorral, szeretettel és líraisággal írják körül a budapesti ortodoxok korabeli világát.
Az alábbiakban olvashatunk kóstolót a szerző „Sokfélék az ortodoxok” című írásából:
„Bizony, sokfélék a pesti ortodoxok. Egy valami különböztette meg őket a neológoktól. Mindannyian szigorúan betartották a kóserság szabályait, a sábeszt, és valamennyi ünnepet. És a férfiak minden reggel tfilinnel imádkoztak, vagy odahaza, vagy a templomban.” (20.o.)
