Tisztelt Elnök Úr!
Elhíresült legutóbbi megnyilatkozásával(leegyszerűsítve: „Mi zsidók, maradjunk ott-hon március tizenötödikén!”) Ön követ dobott az állóvízbe.
Nagyon helyesen tette. Dacára, hogy véleménye ez ideig csupán a kisebbség kisebbségének támogatását bírja (legalábbis a nyilvánosságot tekintve).
Tisztelt Elnök Úr!
Elhíresült legutóbbi megnyilatkozásával (leegyszerűsítve: „Mi zsidók, maradjunk ott-hon március tizenötödikén!”) Ön követ dobott az állóvízbe. Nagyon helyesen tette.
Dacára, hogy véleménye ez ideig csupán a kisebbség kisebbségének támogatását bírja (legalábbis a nyilvánosságot tekintve).
Mi történne, ha Ön föl se vetette volna ezt a lehetőséget? Nos, akkor – valószínűleg – a zsidó identitású (és vagy azt is vállaló) polgártársaink egy része kimegy ünnepelni, s eltűri az antiszemita skandálá-sokat. A másik rész otthon marad, illetve elutazik. Vagyis szintén tűr. Csendben. Most azonban, köszönhetően Önnek, más a helyzet.
Más, mert Ön kiborította a szennyest, s ez által az otthon maradás – a külföldnek is szóló – hangos botránnyá minősül. Továbbá elindult egy nyílt közvita, hogy miként viszonyuljunk tettekkel az antiszemitizmushoz. Szerintem a rejtőzködő, a visszataszítóságokra nem reagáló, azokat az utcán kikerülő ünnepi vonulgatás-sétálgatás nem azonos az antiszemitizmust elutasító valódi ellendemonstrációval (ami: kokárda, plusz Dávid-csillag). Az utóbbihoz kell bátorság, nem a belesimuláshoz. Meg a világgá kiáltott otthon maradáshoz.
2007. március 14.
Fekete György mentál-pedagógus magyar zsidó
Mazsihisz news
