7. évfolyam 11. szám, 2007.03.15.
Ünnep előtt
„Március 15. szinte az egyetlen, fenntartások nélkül szerethető állami ünnepünk. E pillanatban leginkább azon idegeskedhetünk, hogy három hét múlva lesznek-e megint utcai harcok Budapesten, és ha igen, vajon lőni is fognak-e.”
(A szerk.: Gerillák, Magyar Narancs, február 22.)
„Tilos lesz a tömegrendezvényeken részt vevőknek ezentúl ütés- és golyóálló mellényt viselniük egy kormányrendelet szerint… Gondolom, az egész aktualitását március idusa adja, ilyenkor szokott a balliberális hatalom reszketni, hogy tevékenységük miatt a nép pajzzsal és mozsárágyúval kíván kivonulni a térre.”
(Pilhál György: Becsület igen, vért nem, Magyar Nemzet, március 7.)
„Pascalnak igaza volt. Mindegy, hogy mi történik Budapesten az Erzsébet hídon. Mindegy az is, utóbb ki hogyan értékeli. Csak az számít, ahogyan fogadod, az formálja majd sorsodat.”
(Bencsik András: A vihar kapujában, Magyar Demokrata, március 8.)
„A helyszín, az Erzsébet híd kiválasztása felhívás azoknak, akik egyszer már foglaltak hidat. Orbán az alkalmat, a lehetőséget adja. De mindez nem fog sokáig tartani. Előbb-utóbb ebbe is bele lehet fáradni. És nem lesz konkrét eredménye.”
(Deák Péter biztonságpolitikai szakértő: Nem lesz forradalom, 168 Óra, március 8.)
„Vigyünk magunkkal egy közönséges fedőt meg egy konyhai hőálló kesztyűt, és amikor feltűnik a wunderwaffe, a fedőt tartsuk a pacemakerünk elé. A fedő fémből legyen, az elnyeli a mikrohullámokat, felforrósodik, ezért kell az azbesztkesztyű. Talpraesettebb szabadságharcosok a fedőjüket kvázi pingpongütőként használhatják, a könnygázgránátokat ügyesen visszaüthetik vele. A legjobb, persze, egy kiszuperált hűtőszekrény, azt talicskán toljuk magunk előtt, tökéletesen elnyeli a halálsugarat, amikor pedig jön a lovasroham, beleugrunk, és magunkra csapjuk az ajtót. Mostan kardlapozzál, köcsög.”
(Váncsa István: Mikró, Élet és Irodalom, március 9.)
„Borzalmas lenne: sok-sok békés tüntető, és sok-sok békés rendőr! Ha nem sikerül senkit kiborítani annyira, hogy bazalttal dobálózzon, tankot indítson, megtörténhet az a szégyen, ami a legutóbbi Márciusi Újra Kezdés alkalmából, hogy a nép egyáltalán nem akarja újra kezdeni, nyugodtan akar maradni, pedig akkor egy tényleges diktatúra, tényleges diktátora uralkodott itt…”
(Para-Kovács Imre: Csalóka napfény, Népszabadság, március 9.)
„Nem lesz nagy zűrzavar, de biztos, hogy egyesek bekiabálásokkal, tojás- vagy gyümölcsdobálással megpróbálják megzavarni az ünnepet.”
(Heller Ágnes filozófus, Magyar Hírlap, március 9.)
„A radikális kormányellenes csoportok továbbra is meg akarják zavarni a nemzeti ünnepet (…) céljai között szerepel a Kossuth tér visszafoglalása, a Parlamentbe való bejutás, más objektumok elfoglalása, valamint a Szabadság téri emlékmű megrongálása.”
(A Miniszterelnöki Hivatal tájékoztatója, index.hu, március 9.)
„… ellentétben Julius Caesarral, akit – mint utóbb kiderült: okkal – óva intettek március idusától, én nem tartanék tőle, mert szerintem túlnyomó többségben vannak, akik forradalmat ünnepelni akarnak és nem csinálni.”
(Avar János, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, Népszava, március 10.)
„Nagyon reméljük, hogy március 15-én semmiféle összecsapás nem lesz. De ha mégis, az egészen biztosan nem a zsidó származású magyarok és az antiszemiták összecsapása lesz. Ma Magyarországon egy zsidó nincs nagyobb veszélyben, mint bárki más.”
(Révész Sándor: Orrunk és hazánk, Népszabadság, március 10.)
