A francia értelmiség egyik legjelentősebb csoportja a múlt század harmincas éveiben alapított, Esprit című folyóirat körül sorakozik föl. Az alapítók célja a hagyományos keresztény teológia modernizálása volt, így érthető, hogy éppen az Esprit vállalta idei márciusi és áprilisi különszámában megvizsgálni az új vallási mozgalmakat. Azokat, amelyek a legnagyobb hatással Argentínában, Kongóban, a Fülöp-szigeteken és Etiópiában terjedtek el, és amelyek között az egyik legjelentékenyebb a pünkösdistáké. Ez a mozgalom Közép-Európában is meglehetős sikerrel működik, különösen Magyarországon, ahol a Hit Gyülekezete néven egy Németh Sándor által vezetett mozgalom már egyházzá lépett elő.
Az Esprit különszámában furcsa módon ez nem szerepel. Igaz, hogy ez a szám inkább e mozgalom és az egyház növekvő befolyását elemzi az úgynevezett harmadik világban, például Brazíliában, ahol az 1986-ban megtartott alkotmányozó nemzetgyűlésben külön politikai csoportot is alakított. A pünkösdisták és az evangélikusok nevében fellépő lelkipásztor-képviselők 1991 óta Peruban és Guatemalában is politikai szerepet játszanak, és ebben a legfeltűnőbb a tekintélyelvűség elvének gyakorlata, amelyet az évszázadokig tartó gyarmatosítás következményeként mutat be a folyóirat. Nem kerülte el a figyelmét, hogy a mozgalmak inkább a helyi liberális és demokratikus pártokkal működnek együtt, és jó viszonyt igyekeznek kiépíteni az államhatalommal. Általában az is jellemző rájuk, hogy jóllehet, a szegény és kizsákmányolt osztályok érdekeit igyekeznek képviselni, Chilében mégis Pinochet rezsimjét támogatták, ellentétben a katolikusokkal, akik a diktatúra ellenzékének táborába tartoztak.
Ami megkülönbözteti a pünkösditák híveit a katolikus egyházéitól, többek között az, hogy a palesztinai konfliktusban teljesen Izrael mellett foglalnak állást. Izraelt mint Isten választott népét tisztelik, úgy is, mint Jézus második eljövetelének színterét. Az antijudaizmus és az antiszemitizmus minden fajtáját szigorúan elítélik, ugyanakkor – akárcsak a hozzájuk közel álló metodisták – a nacionalizmussal szemben a vallási élet privatizálását kultiválják. Ez utóbbinak kimondottan ellenfelei, a világpolitikában a globalizmus felsőbbségét vallják, a protekcionizmust elítelik. Azt is mondhatni róluk, hogy egyfelől tradicionalisták, amikor a pünkösdi Szentlélek által való megszállottságot állítják vallási gyakorlataik központjába, ugyanakkor a politikában inkább haladók, liberálisok és racionalisták.
Őszintén szólva, kíváncsi volnék arra, hogy az Esprit csoport által kiadott, objektivitásra törekvő elemzésről – amelynek a lényegét följebb ismertettem – mi a véleményük a magyar vallástörténészeknek és a Németh Sándor által vezetett mozgalom teoretikusainak.
A szerző lapunk tiszteletbeli főszerkesztője
