„Úgy beszélnek a nyilvánosságban március 15-ről, mintegy derűs ütközetről. Hova lövünk, mit lövünk, kiket lövünk, miért lövünk, miért veszti el a fejét a rendőr, ki mehet, hova mehet, miért nem mehet, a Kossuth tér eleve tiltott zóna. Jön a második felvonás: ha és amennyiben a megemlékezők golyóálló mellényben vagy símaszkban merészelnek kimenni az utcára, kerékbe törendők, megnyúzandók és besózandók. Mert, és tessék figyelni, aki védekezni akar, az támadni is akar… Hogy mit keresnek izraeli katonák a Belvárosban, arról is többfélét mondanak a hírek. A verzió: holokauszt-emlékhelyet jöttek megnézni, B verzió: önkénteseket toboroznak az izraeli hadseregbe. Saját verzióm: durván felidegesítik a magyarokat március 15-re.” (Írja Népnevelés című cikkében Seszták Ágnes a Magyar Nemzet március 12-i számában.)

