Péntek délután háromkor nem lehetett volna egy tűt leejteni a terézvárosi Vörösmarty Mihály Általános Iskola dísztermébe. Szülők, diákok, pedagógusok gyűltek össze, hogy útjára indítsák a 24 órás maratoni versolvasást, mely során egyetlen percre sem szakadt meg a reformkor költője életművének felolvasása. A különleges kulturális esemény persze a költőóriás előtti főhajtáson kívül praktikus célokat is szolgált.
Az ötlet azért született, mert a VI. kerület vezetése először az iskola bezárását, majd az összevonását határozta el. „Az akcióval szeretnénk felhívni magunkra és eredményeinkre a döntéshozók figyelmét, s a közeli végszavazás előtt megváltoztatni azt” – hangsúlyozta Takács Orsolya, az iskola igazgatója. A szavazásra, úgy tudjuk, március 22-én kerül sor. A péntek délutáni nyitóünnepségen az iskola névadójának leszármazottjai is részt vettek. Vörösmarty László fővédnök az intézmény megmaradása mellett érvelt. A jelenlévők felidézték a skót hagyományokat is, a tanintézmény jogelődjét az 1842-ben Magyarországra telepedett Skót Misszió hozta létre. Az első iskolai osztály 1844-ben indult. Többször élt át válságos időszakot a tanintézmény, hiszen fenntartói volt, hogy nemkívánatos személyeknek minősültek, hol azért, mert az 1848/49-es forradalommal és szabadságharccal szimpatizáltak, hol azért, mert az első világháborúban Nagy-Britannia az ellenséges oldalon állt. Miss Jane Haininget, a legendás pedagógust pedig azért hurcolták Auschwitzba, mert zsidó gyerekeket tanított és bújtatott a vészkorszakban az iskola épületében, mely ilyen módon a magyar holokauszt emlékhelye is. A zajos megnyitó után kezdődött a maratoni felolvasás. Az első órákban még tolongtak a gyerekek, hogy a költő képe alatt elmondhassák kedvenc versüket és nevüket beróhassák az emlékkönyvbe. Éjszaka már csak a pedagógusok és szülők maradtak. Ottjártunkkor épp a Csongor és Tünde felolvasása zajlott, néhány tucatnyi hallgatóság előtt, melyhez Rabin László, a kerület alpolgármestere is csatlakozott. Úgy éjfél felé a Mirigyet alakító Janicsek Lajos Tamás ötletgazdát faggattuk a kezdeményezésről. Rögvest biztosított bennünket, hogy akciójuknak nincs politikai üzenete, csak iskolájuk megmentése motiválja őket, meg persze az, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék az iskola névadójának életművét. Az iskolában zömében hátrányos helyzetű, beszédfogyatékos nebulók járnak. A pedagógus szerint számukra külön kihívást jelent a XIX. század költői nyelvének tolmácsolása. Mégis váratlan sikere volt a kezdeményezésnek, senki nem húzódozott. A logopédia osztályok tanulói is sikerrel megküzdöttek a Szózat költőjének szavaival. A hajnal volt a legnehezebb – mondta másnap a végig kitartó néhány tucat pedagógus. A holtponton a Tündérvölgy felolvasásába kezdtek, s a biedermeier erotika elfújta a fáradtságot – emlékezett vissza az egyik résztvevő.
Reggel ismét a gyerekeké lett a főszerep, aki épp nem olvasott vagy nem társait hallgatta, az a kísérőprogramokon vett részt. Az eseményt skót táncház zárta. A legtöbben sikeresként értékelték a virrasztást, úgy mondták, bizonyították kitartásukat és ragaszkodásukat az iskolához, többen azt fontolgatják, hagyománnyá teszik az éjszakába nyúló versolvasást „békeidőben” is.
Hamvay Péter
