Révész Péter
FILATÉLIAI TANMESE
Az Árpád-ház újsütetű tisztelői és mások okulására szóljon ez a kis történet a bélyegek csodálatos világából.
1943. március 15-én a Magyar Királyi Posta kilenc értékből álló, feláras sorozatot bocsátott ki a hadigondozottak javára. Az archaikus rajzolatú és azzal harmonizáló szövegű bélyegek középkori vitézeket és fegyverzeteiket mutatták be. A 3+1 filléres értéken egy csatabárdos volt látható, pajzsán az ornamentika „némi (!)” anakronizmussal feltűnően hasonlított egy nyilaskeresztre. Az Állami Nyomda akkori illetékesei példamutató gyorsasággal kiderítették, hogy a hasonlóság aligha véletlen, az eredeti bélyegtervet kissé átrajzoló, nyilaspárt-tag nyomdászt pedig fegyelmi úton elbocsátották. Mindez nem volt elég, mert a bélyeget három hét használat után – a filatelisták óriási örömére – visszavonták és a csatabárdos vitézt új bélyegen jelentették meg, immár a nyilaskereszt nélkül.
Mindez 1943-ban, a Horthy-éra 23. évében történt, amikor a kormány élén ugyan egy kiugrásra készülő „hintapolitikus” állt, de az ország a náci Harmadik Birodalom hű szövetségese volt, a németek pedig – közismert dolog – több vasat a tűzben tartva támogatták az akkori, Szálasi vezette ellenzéket. A nyilas képviselők ott ültek az ország házában, a nyilaskereszt és az árpádsávos zászló megengedett szimbólum és nem önkényuralmi jelkép volt. A Magyar Királyi Posta vezetői azonban nem tárták szét tehetetlenül vagy magyarázkodva karjukat, megértették az átrajzolással célzott üzenetet, vagyis működött az „áthallás”. Pedig milyen könnyen elmondhatták volna, hogy a bélyegen nem szerepel a nyilaspárt felirata vagy a későbbi nemzetvezető arcképe, csupán egy középkori magyar vitéz tiszteletéről van szó, és szégyellje magát, aki rosszra gondol.
Ők – az adott kor jobboldali postavezérei – tudták, hogy mikor kell elhatárolódni a szélsőjobb kéretlen propagandájától. Lehet tőlük tanulni!
Révész Péter
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 10. szám
