A terrorszervezet egyre közelebb kerül Európához. Egyes szakértők szerint majdnem ezer tagja van Észak-Afrikában, ők potenciális veszélyt jelentenek a kontinens országaira.
Sok fiatal cseréli a termelőmunkát fegyverforgatásra (fotó: Reuters – Zohra Bensemra)
Az utóbbi években egyre gyakoribb halálos algériai bombatámadások sorozata után most már kétségtelen, hogy az al-Kaida terrorszervezet és a többi hasonló elveket valló szélsőséges iszlamista csoport egyre erősebb befolyásra tesz szert az észak-afrikai, más néven a Maghreb országok muszlim területein is. A terroristák az Amerika-barát algériai, tunéziai és marokkói kormányok ellen harcolnak, távolabbi célpontjaik Észak-Afrika nyugati érdekeltségei és Európa.
A térségben a legtöbb merényletért felelőssé tehető Ima és Harc Szalafista Csoport (GSPC) nemrég változtatta meg a nevét, most úgy hívja magát, hogy Al-Kaida az Iszlám Maghrebben. Ez után már nem kizárt, hogy az al-Kaida gyűjtőfogalommá válhat, és a merényleteket, sokszor öngyilkos merényleteket kitervelő és elkövető terroristák közös elnevezése lehet. A csoport az elmúlt héten magára vállalta egy orosz gázvezeték-építő cég alkalmazottai elleni merénylet elkövetését.
Új frontok nyílnak
Ajman az-Zavahiri, az al-Kaida második embere egy szeptemberi videoüzenetében megemlítette, hogy a terrorszervezet új frontokat nyit meg az iszlám világban, és felszólította Észak-Afrika lakóit, hogy szálljanak szembe a „keresztesek szövetségével”.
A szervezetnek eddig már sok észak-afrikait sikerült toboroznia az iraki öngyilkos merénylők csoportjába, és a 2004-es madridi vonatrobbantásnak is vannak marokkói gyanúsítottai. Az ország hatóságai arról számoltak be, hogy 2003 óta több mint félszáz olyan önjelölt terroristát azonosítottak, aki elhagyta Marokkót, hogy Irakba menjen harcolni.
Az Egyesült Államok nyomására a marokkói hatóságok megpróbálták ellehetetleníteni a toborzók munkáját, és eddig csaknem ötven lehetséges terroristát tartóztattak le. „Elhatároztuk, hogy rendkívül éberek leszünk” – mondta Chakib Benmoussa belügyminiszter.
Tunéziában a GSPC egyik sejtje január elején tűzharcba keveredett a rendfenntartó erőkkel, és az összecsapásban tizenketten életüket vesztették. Az európai média tájékoztatása szerint a terroristák összehangolt merényleteket készültek elkövetni Tunisz konzulátusai és az ott dolgozók ellen. A hatóságok olyan térképeket találtak a halottaknál, amelyeken be volt jelölve számos nyugati ország – köztük az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Olaszország – nagykövetsége.
Annak érdekében, hogy Észak-Afrika ne válhasson Afganisztánhoz hasonlatosan a terroristák biztonságos rejtekhelyévé, az Egyesült Államok létrehozott egy tíz országra kiterjedő transzszaharai terrorelhárító társulást, és nyolcvanmillió dollárt fordított a rendfenntartó erők felfegyverzésére és kiképzésére.
Mindent hátrahagynak
Tetouan városban sokkal inkább érezni a Nyugat, mint a Közel-Kelet hatását: a legtöbben európaias életet élnek, és a fiatalok a legszívesebben spanyol focicsapatok mezében járnak. Mindez érthető, hiszen a marokkói város közel van Spanyolországhoz. Irak nagyon messze van innen, mégis az utóbbi másfél évben a városhoz és a Rif-hegységhez közeli kis falvak két tucat lakója indult útnak, hogy harcosként vagy öngyilkos merénylőként részt vegyen az iraki szent háborúban – mondták el helyi lakosok. Egyikük, a huszonkét éves Abdelmonaim el-Amrani a feleségét és újszülött gyermekét hagyta hátra, amikor Irakba ment. 2006 márciusában egy bombákkal megrakott piros Volkswagen Passattal hajtott egy gyászoló tömegbe, és hat embert rántott magával a halálba.
A hatóságok szerint az al-Kaida éppen az Európához való közelsége miatt nézte ki magának Tetouant, de a spanyol terrorelhárító szolgálat beszámolt arról is, hogy Ceutában és Melillában – két olyan területen, amelyek még az ország egykori spanyol megszállásának idejéből maradtak Spanyolországra – is aktívak a szélsőségesek.
„A toborzók nem a legszegényebbek vagy az írástudatlanok közül válogatnak – mondta Marokkó belügyminisztere -, ehelyett inkább azokat az embereket keresik meg, akik érzékenyek az úgynevezett nemzetközi igazságtalanságok iránt.” Az észak-afrikaiak már korábban is bebizonyították, hogy a szívükön viselik muszlim testvéreik sorsát: 1979 és 1989 között négyezer algériai harcolt Afganisztánban a szovjet megszállók ellen.
Az El País spanyol napilap információi szerint az al-Kaida szervezete egyre erősebb lesz, és mozgó kiképzőtáborokat tart fenn a Sahel bozótos vidékén. Egyre többen tartanak a lehetséges európai merényletektől is, főleg Franciaországban, ahol az elnökválasztás megfelelő időpont lehet egy öngyilkos merénylet elkövetésére.
Észak-afrikai szakértők ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy bármennyire is terjeszkedik a szervezet, pillanatnyilag tevékenysége jórészt Irakra koncentrálódik. „Az al-Kaida ugyanazt a stratégiát követi, mint az Egyesült Államok: meg akarja magának nyerni Irakot, mert szerinte azzal át tudja formálni az egész régiót” – mondta a marokkói Hassan al-Mohammedia Egyetem professzora, Mohamed Darif.
A terrorizmusszakértő szerint az al-Kaida Spanyolországba csempészi az Afrikában toborzott tagjait, ott hamis útlevelekkel látja el őket, majd Törökországon vagy Szírián keresztül útnak indítja őket Irak felé.
„Az önkénteseket felvilágosítják a fegyverek és a robbanóanyagok használatáról, de ritkán tudnak meg többet az alapoknál” – mondta Nick Pratt nyugalmazott tengerész ezredes. Az önkénteseket ugyanis sokkal inkább a lelkesedésük, mint a tudásuk miatt alkalmazzák. Pratt elmondása szerint az öngyilkos merényletek – amelyek kivitelezéséhez nincs szükség alapos kiképzésre – azért kedveltek az al-Kaida köreiben, mert sokkal nagyobb pusztításra képesek, mint bármely más támadás, és nagyobb nyilvánosságot lehet velük szerezni. Egy öngyilkos merénylet a tapasztalatok alapján hatszor annyi halálos áldozatot szed és tizenkétszer annyi embert sebesít meg, mint egy egyszerű bombatámadás.
A híradások túloznak
Hivatalos források még nem tartják különösebben veszélyesnek az észak-afrikai al-Kaidát. Véleményük szerint az Észak-Afrikából érkező terroristák alig pár százalékát teszik ki az Irakban az amerikaiakra és szövetségeseikre támadó harcosoknak. Musztafa Halfi marokkói parlamenti képviselő szerint a híradások túloznak az Irakban harcoló marokkóiak számát tekintve: „Addig, amíg az Egyesült Államok hadereje az Irakban van, számos marokkói fogja a feladatának érezni, hogy erősítse az ellenállást. Az iszlám világban régi tradíciója van annak, hogy együtt érzünk az elnyomott társainkkal” – mondta.
Oszama fél évszázada
Ha életben van, tegnapelőtt ünnepelte ötvenedik születésnapját Oszama bin Laden, a világ legkeresettebb terroristája.
1957. március 10-én született a szaúd-arábiai Rijádban. Jemeni származású apja a királyi családhoz közel álló, dúsgazdag szaúdi építési nagyvállalkozó volt, Oszama (a 12. gyermek az 58 közül) apja halála után háromszázmillió dollárt örökölt. Gyerekkorában nem kapott formális vallásos nevelést, ám a dzsiddai egyetemen, ahol mérnöki diplomát szerzett, már megmutatkozott vallási fanatizmusa. 1979-ben, amikor Ronald Reagan amerikai elnök az Egyesült Államok teljes anyagi támogatását felajánlotta a „gonosz birodalma”, vagyis a Szovjetunió ellen harcoló Afganisztánnak, Bin Laden az elsők között indult útnak.
A Vörös Hadsereg kivonulása után Bin Laden ellenséget váltott, s korábbi szövetségese, Amerika ellen fordult, amelyet Izrael támogatásáért és a közel-keleti olajvagyon kirablásáért kárhoztatott. Ekkorra tehető az al-Kaida (al-Qaeda – jelentése: alap, bázis, szabály, modell, minta) megalakítása is, amely amerikai célpontok ellen szervezett már a 90-es évek elején terrorakciókat. Oszama közben hazatért Szaúd-Arábiába, ahol hősként köszöntötték, de 1991-ben – miután nyilvánosan fellépett a kormány ellen, amely az öbölháború idején amerikai csapatokat engedett a „szent földre” – száműzték, és 1994-ben állampolgárságától is megfosztották.
Először Szudánba menekült, ahol Haszan at-Turabi iszlamista vezető, egy puccs után parlamenti elnök segítségével hamis diplomata-útlevelet kapott, majd gyors ütemben 23 kiképzőtábort állított fel; állítólag kétszázmillió dollárral segítette a szudáni költségvetést is.
Szudánból végül kiutasították és visszatért a szélsőséges tálibok uralta Afganisztánba. 1998 nyarán Pakisztánba hívta össze mintegy 150 iszlám fegyveres szervezet vezetőit, a találkozón hét szervezet szövetséget alapított A Zsidók és Keresztesek Elleni Szent Háború Iszlám Nemzetközi Frontja néven. Ez fordulópont volt az al-Kaida történetében, a szervezet azóta szervezi és finanszírozza a különböző külföldi – csecsen, bosnyák, Fülöp-szigeteki, kínai, kasmíri – iszlám militánsok kiképzését és felfegyverzését, valamint a merényleteket.
Bin Ladent több súlyos terrorcselekménnyel vádolták már 2001 előtt is: így az 1993. február 26-i, a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) egyik felhőkarcolója ellen elkövetett robbantással, amelynek hat halálos és több mint ezer sebesült áldozata volt. Őt tartják felelősnek az 1996. június 25-i, Dahran melletti amerikai támaszpontnál 19 életet kioltó robbantásért, az 1998. augusztus 7-én a kenyai és a tanzániai főváros, Nairobi és Dar es Salaam központjában az amerikai nagykövetségnél elkövetett, 248 ember (köztük 12 amerikai) halálát okozó merényletért és a 2000. október 12-én a jemeni Aden kikötőjében az amerikai Cole romboló ellen elkövetett, 17 tengerész halálát okozó robbantásért.
Oszama bin Laden tartózkodási helye nem ismert, vélhetőleg az afgán határ közelében, Pakisztán északnyugati térségében bujkál. Többször keltették halálhírét, főként hogy hiteles videofelvétel 2004 óta nem jelent meg róla, hangüzenetét is utoljára tavaly év közepén sugározták.
B. Simon Krisztián
