Lerágott médiacsontról is kiderülhet, hogy a velejét még nem érintették. Csak el kell gondolkodnunk rajta. Megragadni előbb a komikus, majd a tragikus oldaláról. Mindenkit madárnak néznek, aki hagyja. A madárinfluenza médiavírus, gyorsan terjed, tömegpszichózist és heveny butulást okoz, mert az emberi elmét a legsérülékenyebb pontján támadja meg; idiotint és tömeghisztériát termel.
„Tudományos” babona – ma erre van kereslet. Az ember rohamos leépülése közben az egészséges madarak közt is vad, humánsoviniszta pusztítást végez. Egy feltételezhetően majd kialakuló, emberre is veszélyes vírusjárványra hivatkozva visznek végbe valóságos madárholokausztot. Milyen jogon? Az eleve életellenes körülmények közt tartott állatokat még nyomorult lágerlétüktől is megfosztják. Homo sapiens? Inkább madárijesztő. Az élővilág legagresszívebb ragadozója, aki miatt már a cápákat is kihalás fenyegeti. Bőszen harcol „a terror ellen”, de az élővilág terrorizálása mintha elkerülné a figyelmét. Pedig nem vicc, hogy a mai demokráciák a földi élet egészének magasabb szempontjából nézve totális ökodiktatúrának bizonyulnak. Ideje lenne a demokráciát szélesebb és fenntarthatóbb alapokra helyezni, mivel az ember magasrendűségét legfeljebb azzal bizonyíthatná, ha vélten „felsőbbrendű” zsarnoksága helyett minden életforma demokratikusabb képviseletére törekedne.
Nem lehet olcsón elintézni a kérdést, mint valami gyermeteg ökozöldséget. A természet egyre feltűnőbben követeli a jogait: ez már nem nézőpont kérdése. Ma fel sem vetődik, hogy más élőlényeknek jogaik lehetnének, amikor az ember a tyúkszaros életét félti – saját rémképeitől. A madárholokausztot a kimondatlan humánrasszizmus gyászos ideológiája „igazolja”, mely szerint az ember mint felsőbbrendű faj bármilyen életformával önkényesen rendelkezhet, bármilyen élőlényt kényére-kedvére lemészárolhat. Csakhogy épp ez az ökorasszista szemlélet teszi ilyen kínosan fenntarthatatlan zsarnoksággá a nyugati civilizáció világuralmát. És ez teszi tabuvá már a kérdést is: Vajon milyen alapon tilthatja egy társadalom az emberek közti rasszizmust, miközben minden más élőlénnyel szemben a legprimitívebb ökorasszizmusra építi egész társadalmi-gazdasági berendezkedését?
Különös, hogy éppen az influenzaszezon elején és éppen az EU-csatlakozásra váró országokban terjedt el a fránya madárkór: Törökországban, aztán az egész Balkánon. Cui prodest?
Kutyával-macskával ugyanez a hisztériamarketing nem működött volna, mert nem illett volna őket elgázosítani. Mintha több joguk lenne az élethez. Őseink még áldozatot mutattak be mindenből, amit a természettől kaptak. Primitív ostobaság? Legalább nemcsak elrabolták a természet javait, hanem adtak is értük valamit. A nyugati ember tudományos egoizmusa oltárán állatok millióit áldozza fel. Laboratóriumokban, most pedig gázkamrákban. Ez sok tekintetben értelmetlenebb, kegyetlenebb és primitívebb, mint az áldozat ősi formái.
A Nyugat már gazdasági szempontból is vesztét érzi a Kelettel szemben. Ennek a keletfóbiának a babonamaszkja és médiamaskarája a „keleti eredetű”, „a civilizált világot létében fenyegető” madárinfluenza. A hülyeség elleni védőoltást gondolkodásnak hívják. Ideje, hogy emlékeztetőt kapjunk a vérbeli szabadgondolkodásból, amely szerint a szabadság nemcsak egy világgyarmatosító civilizáció agresszív marketingje, ideológiai szólama és keresztes háborús vezényszava, hanem eleven felszabadító erő. A szellem ereje. Nélküle minden emberi kultúra immunrendszere összeomlik. Ezzel volna érdemes „beoltani” azokat, akiket a madárinfluenzával kábítanak. Még sokmilliárdos költségvetést sem kellene „megszavazni” a gyógyszerlobbiknak.
Én szívesen elnézem a nálunk szabadabban szárnyaló lényeket, és cseppet sem félek tőlük. Sőt biztos vagyok benne, hogy rengeteget tanulhatnánk tőlük. Ők például nem szoktak hisztériásan irtani minket, „embereket”. Eddig nem volt szokás az embert idézőjelbe tenni, de ma már indokolt. Madártávlatból nézve mindenképpen.
Kardos Gábor
