Geopolitikai szemle
Amerika két anyahajót és – orosz források szerint – legalább három atom-tengeralattjárót vezényelt a Perzsa-öböl közelébe. Egy harmadik repülőgép-hordozó február folyamán a nyugati partról diszkréten áthajózott Japánba, ahonnan két hét alatt elérhet a Hormuzi-szoros közelébe. Az egyenként 154 hagyományos töltetű Tomahawk cirkáló rakétával felszerelt három tengeralattjáró, a kétszáz vadászgép, a húszezer tengerészgyalogos és a tucatnyi kísérő hadihajó, az Amerikából és az indiai-óceáni Diego Garcia-i támaszpontról felszálló B-2-es és B-52-es nehézbombázókkal együtt nagyobb tűzerőt képvisel, mint bármi, amit az 1991-es vagy a 2003-as öbölháborúk idején az amerikaiak felvonultattak.
Sokan gondolják úgy, hogy a jelenlegi erődemonstráció csak azt a célt szolgálja, hogy Washington érvei Teheránban végre meghallgatásra találjanak. Amerikában régóta tudják, hogy Irán együttműködése nélkül Irakban lehetetlenség rendet teremteni. Tehát nem háborúzni, hanem tárgyalni fognak Teheránnal, mint ahogy – a nyilvánosság kizárásával – már eddig is számos alkalommal megtették.
Legalább ennyire valószínű azonban az is, hogy Irán csak akkor lesz hajlandó Irakról komolyan tárgyalni, ha a világ vezető hatalmai – Amerikával az élen – tudomásul veszik, hogy joga van az ipari méretű urándúsításhoz, vagyis befogadják az atomklubba. Mivel Bush elnök számos alkalommal kijelentette, hogy ezt minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályozza, úgy tűnik, mégiscsak háború lesz. Vagy most, vagy legkésőbb 2008 tavaszán.
Miközben Washingtonban konzervatívok és demokraták a háború és béke esélyeit latolgatják, a Közel-Keleten egy sokkal mélyebb válság nyilvánvaló jelei mutatkoznak. Rami G. Khouri, a bejrúti Amerikai Egyetem tanára és a libanoni fővárosban megjelenő Daily Star című napilap főszerkesztője szerint „egy olyan történelmi pillanat tanúi vagyunk, amelyben az európaiak által 1920-ban megteremtett közel-keleti államrend perem- és magterülete felbomlóban van, vagyis elkezdődött a nagy arab átrendeződés”.
Ennek a bomlási folyamatnak az amerikai intervenció következményeivel küszködő Irak a fő mozgatója, amely immár nem tekinthető koherens, legitim és életképes államnak. Libanon és Palesztina fél évszázada viaskodik az államiság kérdésével, Szudán úgy pörgeti szerteszét vallási, nemzeti és törzsi komponenseit, mint valami centrifuga, és más arab országok is súlyos belső feszültségekkel küszködnek.
Az arabszakértő arra is rámutat, hogy Irakot ugyanazok az első világháborúban győztes hatalmak hozták létre, amelyek Jugoszláviát és Csehszlovákiát is megteremtették, s ez nem sok jót jelent. „A rövid távú pánik, a középtávú zűrzavar és a hosszú távú céltalanság jellemzi jó ideje az amerikaiak, a britek, az arabok, az izraeliek és az irániak térségbeli politikáját. Ez most, amikor lezárul egy korszak, nyilvánvalóbb, mint valaha. De a nagy átrendeződés egyelőre csak a kezdeteknél tart – teszi hozzá. – Hátborzongató dolgok fognak még következni.”
Molnár Gusztáv geopolitikai szakértő
