„A rendőrség felsőbb parancsra megint ráront saját nemzetére, és vér folyik ismét a pesti utcán. A titkosszolgálatok által állítólag felderített, avagy éppen általuk felkészített utcai harcosok kellő brutalitással provokálják a rend álarcos őreit és a már bevált hadicsel alkalmazásával a fegyveres alakulatokat ráhúzzák a békés tüntetőkre. És a vér patakokban folyik… Nem kétséges, Gyurcsány háborúra készül. Előre elfoglalja a terepet, az egyik oldalon lenne ő, a haladó ifjúkommunistából lett kapitalista, aki régi kádercsaládból való zsidó lányt vett feleségül, kit származása miatt fenyegetnek most az antiszemiták, akik miként a második világháború idején, most is Árpád-sávos zászlók alatt vinnék őt Auschwitzba…(Írja Bencsik András, a Vihar kapujában című cikkében a Demokrata március 8-i számában.)
„Pár hete kezdődött a kormány távlati migráció politikai szaktanulmánya körüli, szokásosan alacsony színvonalú közéleti purparlé. Az ügyet az ellenzéknek sikerült saját szája íze szerint elsütni: családbarátok versus mongol-tatár-kínai fajtájú idegeneket nyakunkra hozó kormányzat…A következő idők bevándorlásellenes politikai retorikája ebből az élő hagyományból fog dolgozni, s erre épülnek majd rá a kortárs nyugat-európai bevándorlásellenesség érvei és sztereotípiái.”(Írja A faj adja a másikat című szerkesztőségi cikkében a Magyar Narancs március 8-i számában.)
