„Valami rettenetes dolog történik Magyarországon – mondta a kormányfő, és igen, igaza van: antiszemita honlapok készítői, írói, hívei árpádsávos zászlókkal masíroznak az utcákon… zsidó származásúnak vélt politikusok, közéleti szereplők nevét olvassák föl a Kossuth téren és a listát kiszögezik a fára a Fidesz hallgatólagos asszisztálásával, miközben egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 68 százaléka (!) elutasítaná egy kitalált, nem létező népcsoport befogadását Magyarországra – az aljasság és butaság olyan elegye ez, amely terrorban tartja az országot… A legnagyobb ellenzéki párt ezekre az emberekre nem mondja azt, hogy nem. Pedig az igazi konzervatív olyan magától értetődően nem érintkezik ezekkel az emberekkel, mint ahogy nem köpköd a kihalt utcán sem: ízléstelennek tartja. Amiként azt is, amit ezek az emberek gondolnak, ezért megveti és lenézi őket. Nem várja őket a táborába… . És ez itt a baj: nem az antiszemitizmus nő Magyarországon, hanem a politikai sunyiság… A Fidesz nem antiszemita párt, hanem sunyi. Ha van morális válság ma Magyarországon, akkor ez is része.” (Írja Morális válságban című cikkében Tóth Ákos a Népszabadság március 7-i számában.)
„Gyurcsány Ferenc javíthatatlan, fejlődésképtelen pojáca… Aki hol azt mondja, hogy Tony Blair a példaképe, hol egy kubai kommunista tömeggyilkos képe előtt szónokol. Aki az egész nemzeti jobboldalt képes lefasisztázni egy külföldi lapnak adott interjúban talán csak azért, mert az elmúlt négy évben nem sikerült megszemlélnie a parlamenti ülésteremben annak az országnak a történelmi zászlajait, amelynek miniszterelnöki székét egy hazugsággal és csalással lefolytatott választási kampány után birtokolja.” (Írja Az antiszemita-kártya című cikkében Torkos Matild a Magyar Nemzet március 7-i számában.)
