O. Á., kultura@hetivalasz.hu
NORMAN MAILER: VÁRKASTÉLY A VADONBAN Fordította: Bart István. Ulpius-ház, Budapest, 2007. Ára: 3980 Ft.
A többszörös Pulitzer-díjas Norman Mailer első, máig leghíresebb regénye, a Meztelenek és holtak majd húsz évvel az amerikai kiadás után jutott el hozzánk, Szíjgyártó László nagyszerű fordításában. És újdonság volt a javából, brutalitásával, remek figuráival és helyzeteivel.
A legújabb Mailer-mű (közben magyarul is napvilágot látott A hóhér dala, a Marylin, Az éjszaka hadai, A kemény fickók nem táncolnak, Oswald meséi, A Fiú evangéliuma, Szarvaspark, Amerikai álom) egyszerre jelent meg magyarul és angolul, a szerző 84. születésnapjára. Ez a megváltozott világban – ahol sem az eszmei, sem az esztétikai fenntartások nem jelentenek akadályt – is kiadói és fordítói bravúr (a fordító Bart István remekel, miközben az agg mester még a tengeren túl csiszolgatja a könyvet). Csupán egyetlen apró baj van: ezúttal nem a Meztelenek és holtakhoz mérhető nagy regényt kapunk kézhez, csak egy részleteiben hatalmas elbeszélő tehetségre valló, ám egészében kissé hosszadalmas, olykor csapongó könyvet (amelynek olvasását fizikailag annyira megnehezíti a szoros fűzés és ragasztás, hogy belegémberedik a kezünk, hogy az oldalakat átláthatóvá szélesítsük).
A brooklyni zsidó családban született Mailert egész életében izgatta Hitler személyisége, de csak nyolcvanadik évén túl döntött úgy, hogy felderíti a Führer gyerekkorát. Mivel érzi, hogy a tizenöt éves korig történt megpróbáltatások, élmények legfeljebb vulgárfreudista szinten magyarázzák a későbbieket, nagyobb távlatot kíván adni a dolognak, a lehető legnagyobbat. S mint a klasszikus barokk eposzban, az égiek és a pokolbéliek csapnak össze, hogy eldöntsék a világ sorsát. Az égiek iparkodásáról azonban csak a sátán ügynökétől értesülünk. A sátán ügynöke – a regény elején SS-hírszerzőnek öltözött Dietrich – ugyanis az elbeszélő, aki Hitler felmenőinek nyomába ered. És kibomlik a súlyos vérfertőzésekkel terhelt család története, s fény derül arra, hogy itt, bujaságtól hajtva, mindenki mindenkivel összeszűrte a levet, testvér a testvérrel, apa a lányával. Mailer nem a rémségekben tobzódik, hanem megpróbálja mintegy megértve rekonstruálni az osztrák család hétköznapjait. Nyomorúság és nagyratörés, kisszerűség és szépen szőtt vágyálmok. Ahogy Tolsztoj mondta egykoron: a maga módján minden család egyformán boldog és boldogtalan. A Schickgruberből Hiederré, majd Hitlerré lett apa a vidéki nyomorúságból kitörve Bécsben csinál vámtiszti karriert, de visszahúzza a szíve a földhöz, és gazdálkodni, szenvedélyesen méhészkedni kezd. A tanyán születik meg fiatal feleségétől, Klarától a kis Adolf, aki anyja szerint gyönyörű, mint egy angyal. Tizenöt éves ördögi, kezelhetetlen kamaszként búcsúzunk tőle. Közben rengeteg minden történik, beletanulunk a méhészetbe például, csodáljuk a világ leghierarchikusabb szervezetét, ahol milliók pusztulnak egy miatt, mégsem lázadoznak. S amikor elunjuk az osztrák vidéket, Adolf ördögét elkísérjük Moszkvába, II. Miklós megkoronázására, és tanúi leszünk a tragédiába torkolló népünnepélynek, ami ugye előre jelzi, hogy nagy dolgok készülődnek Oroszországban.
Mailer remek részmegoldásait hosszan sorolhatnánk, annyi bölcsesség, lélektani tudás, tapasztalat van ebben a dekomponált regényben, hogy akkor sincs kedvünk letenni, ha elég hamar rájövünk, hogy a felnőtt Hitlert nem fogjunk innen megérteni, de a világért folyó isteni-sátáni küzdelmet sem.
S hogy miért a cím? A Das Schloss im Wald fordítása a Várkastély a vadonban, így hívták a foglyok a koncentrációs tábort, amely egy sík burgonyaföldön állt, fát alig látott, kastélyt pedig soha. Az okos németek humorral és iróniával védekeztek. Ezt kéri tőlünk is Norman Mailer.
