Mottónk: „A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”
NOL * Lapzsemle * 2007. március 6.
Lapzsemlénk mai témái: Stagnál a politikusok iránti megvetés – Nagy Imrét és Kádár Jánost egyformán pozitív hősnek tartják – Március 15.: a média érettségének próbája – PLT nem hisz Gyurcsánynak (és Orbánnak sem) – „Rámenni, az istenit az anyjának” – dühöngött Kádár
Stagnál a politikusok iránti megvetés
„Megállt a politikusok tekintélyvesztése. Januárban és februárban nem romlott a megítélésük. Azt nem lehetne állítani, hogy javult is. De legalább már nem esik. Ami jó hír. A politikusoknak. Az országnak meg mindegy, hogy mennyire nem becsüli a politikusokat. A mostani fejleménynek legalább három magyarázata lehet. Az egyik, hogy a politikusok elkezdtek jobban dolgozni.” Makai József publicisztikája a Magyar Hírlapban
Március 15.: a média érettségének próbája
Ágh Attila politológus írja a Népszavában: „Március 15. megünneplése nemcsak a magyar demokrácia, hanem a magyar média érettségének próbája is lesz. Bármi is történjék, a történet heteken-hónapokon át éles politikai viták tárgya lesz, ahogy a 2006. október 23. körüli verbális összecsapások még most is állandóan visszaköszönnek a médiában. Várhatóan nem sikerül majd március 15-n az elmúlt október 23-hoz hasonló zavargásokat kiprovokálni, de a Fidesz szellemi műhelyében már készen állnak a klisék a Forradalom és a Rendőrállam mitikus összecsapásáról. A tét nem pusztán a nyugalom fenntartása és a nemzeti ünnep méltóságának megőrzése, hanem sokkal nagyobb, a megkezdett reformfolyamat továbbvitele. Gyurcsány a hét végi pártkongresszuson erős többséget szerzett erre a nehéz feladatra, s az idei tavasz nagy kérdése, hogy a korábbinál sikeresebb lesz-e a lakosság többsége megnyerésében a reformok mellett.”
Nagy Imrét és Kádár Jánost egyformán pozitív hősnek tartják
Miközben a szocialista párton beül is fellángolt a vita Kádár János és Nagy Imre megítéléséről, megdöbbentő eredményt hozott egy nemrég készült felmérés. A Marketing Centrum kutatása arra kereste a választ, milyen kép él a 18 évnél idősebbek körében az 1956-os forradalomról. A megkérdezettek 41 százaléka nem tett semmilyen különbséget a két meghatározó személyiség értékelésében. 52 százalékuk pedig egyszerre értékelte pozitívnak Nagy Imre és Kádár János történelmi szerepét.
A válaszolók a 20. század legpozitívabb személyiségének Nagy Imrét érezték, a legnegatívabbnak pedig Szálasit és Rákosit. A forradalom szereplői közül a többség csupán Nagy Imrét és Maléter Pált ismeri, a hétköznapi hősöket – Angyal Istvánt, Mansfeld Pétert, Tóth Ilonát – viszont alig.
Két szereplő ismertsége kiemelkedik az 1956-os forradalom történetéből. A közvélemény egyértelműen Nagy Imrét és Kádár Jánost tekinti a történelmi dráma két főszereplőjének, derül ki a felmérésből. Ők testesítik meg a szemben álló feleket, éppen ezért különösen meglepte a kutatókat, hogy az interjúalanyok 41 százaléka nem tesz semmilyen különbséget a két személy történelmi értékelésében. Elgondolkodtató, hogy 52 százalék egyszerre hajlik pozitívnak ítélni Nagy Imre és Kádár János történelmi szerepét. A kutatók figyelemre méltó megállapítása, hogy a két személy értékelése erősen függ a pártszimpátiáktól.
PLT nem hisz Gyurcsánynak (és Orbánnak sem)
„Soha nem volt annyi antiszemita megjegyzés, mint mostanában” – jelentette ki egyebek közt Gyurcsány Ferenc a The Timesnak adott múlt heti interjújában. – Erről feji ki véleményét Papp László Tamás „Szimbolikus félelemkeltés” című írásában a Hírszerzőn.
A szerző szerint Orbán „nem gondolja komolyan, hogy itten nincs demokrácia. Ahogy Gyurcsány szintúgy nem, hogy mifelénk a progresszió lovagjai csatáznak a gyűlölet démoni hordáival. Csak épp gusztusokat tesznek a jel- és rémképes diskurzus eszközével, a betartásos demokrácia szabálykódexének mentén. Hogy legyen gumicsont, amin a szekértáboros csahosok rágódjanak. A belgák pedig kapják be.”
„Rámenni, az istenit az anyjának” – dühöngött Kádár
A „puha diktatúra idején” a BM „szignalizáció” típusú intézkedései (emberek kirúgása állásukból, „kiszorításuk”, az ellenzéki csoportok „bomlasztása”) nem kizárólag „belügyes” feladat volt – írja Ungváry Krisztián történész a HVG-ben megjelent „Papírdandár – Volt belügyesek és az iratnyilvánosság” című írásában.
Az MSZMP politikai bizottsága 1982-es, az ellenzékkel foglalkozó határozatának vitájában Kádár János első titkár így beszélt: „Rámenni, egyszerűen rámenni, az istenit az anyjának, hát ezt mindenütt a világon csinálják, és ez még nem is adminisztratív intézkedés, kellemetlenkednek nekik, no mert már harmadszor veszik el a hajtási iagazolványt, vagy mit tudom én, mi a rossebet, hát miért nem lehet ezt megcsinálni? Lakást is megállapítják, hogy életveszélyes, átteszik szükséglakásba, vagy mit tudom én micsodába. Ennek egymillió módja van, amit úgy hívnak, kellemetlenkedni kell nekik.”
A történész azt részletezi írásában, hogy a titkosszolgálati iratok minősítéséről ma is olyanok döntenek, akik „ezek keletkeztetői” voltak. Ungváry Krisztián többek előéletéről teszi közzé információit:
Péter-Bartha Gábor (jelenleg a nemzetbiztonsági kabinet munkatársa), Szekeres Ferenc (a moszkvai követség jelenlegi belügyi attaséja), Stefán Géza (a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatója), Horváth József (2002-ig a Nemzetbiztonsági Hivatal szakmai főigazgató-helyettese), Sulyán Jánosné (a rendszerváltás után is a BM titokvédelmi osztályának vezetője), Vajda Péter, (az NBH jelenlegi szóvivője), Barabás Miklós (a rendszerváltás után az Európa Ház Egyesület elnöke és a kormány kiküldöttje az EU gazdasági és szociális bizottságában), ifj. Apró Antal (ma sikeres vállakozó). Kolláth György alkotmányjogász, Tóth András, titkosszolgálatokat felügyelő volt államtitkár, Dömény János, (akinek hatásköre a Külügyminisztérium iratainak levéltárba helyezése előtti válogatása), Hellebrand László (akinek hasonló a feladatköre az NBH-nál).
