Stumpf András, hetijegyzete@hetivalasz.hu
STUMPF ANDRÁS: ÖNKÉNYURALMI JELKÉP – Gyur-csány azt mondta a londoni Timesnak, hogy Magyarországon borzalmas dolgok történnek, hogy szeptember óta sosem látott méreteket öltött erre-felé az antiszemitizmus. Mielőtt megint fölháborod-nánk, hangos érvelésbe kezdenénk, hogy a kutatá-sok épp ennek ellenkezőjét igazolják, olvassuk el megint a mondatot. Folyt.
Gyurcsány azt mondta…
Itt álljunk is meg. Ugorjunk nagyot a szövegben, egészen oda, hogy „szeptember óta”. Leesett? Bizony ám! Szeptember óta egyvalami világos kell, hogy legyen mindenkinek, mégpedig, hogy a „Gyurcsány azt mondta, hogy” kezdetű mondatok nem érdemesek a továbbolvasásra. Információértékük ugyanis a nullához konvergál. A Gőgös Gúnár Gedeont idéző miniszterelnök ugyanis már bizonyította, hogy mindig épp az a fonémalánc ugrik elő a csőréből, amelynek elgágogása leginkább az érdeke szerint való – függetlenül attól, hogy hangsor által leírtaknak van-e bármi köze az igazság bármely részletéhez.
Néhány angol persze majd azt gondolja, hogy itt szórakozásból mindenki zsidókat rugdal meló után. Na és? A legtöbb nyugati uniós társnemzetünk fiainak és lányainak fejében amúgy is érdekes kép él a magyarokról. Meglepődnek, amikor nem bőgatyában szállunk le a repülőről, felállítják a kertben a sátrat, hogy ha megszokásból inkább ott töltenénk az éjszakát, ne kelljen kínosan éreznünk magunkat a kőházban, felvilágosító küldetéstudattal a szemükben kapcsolnak egy d-kategóriás kereskedelmi rádióra, azt gondolván, hogy nálunk ismeretlen a kiváló Britney Spears, aztán elhűlve hallgatják, hogy Budapesten van metró.
Szóval sokat nem ront a képen a gyucsányi érdekhiszti.
Egy-két alapvető kérdést azért mégiscsak tisztáznia kellene a főszereplőnek. Például azt: mi legyen ezzel a sokat emlegetett Árpád-sávos zászlóval. Mert ha elfelejtette volna: ő és csapata hozzák a törvényeket, ha tehát annyira akarják, bármikor kezdeményezhetik a piros-fehér csíkok betiltását. És aztán be kellene tiltani a becsület napját is. Aztán a büszkeség napját is (tudják, meleg fuvallatok az Andrássy úton): bizony az is sért érzékenységet. Aztán a kutyákat is, mert amit maguk után hagynak, az meg az én orrom érzékenységét sérti. Aztán önmagát is, mert regnálása milliókét sérti. Ha ez a mérce, akkor betilthatunk mindent.
De talán mégsem ez a jó megoldás. Hanem az, hogy ha már demokráciában akarunk élni, elfogadjuk: vannak jelenségek, amelyek nem tetszenek. Ám mivel mi meg másoknak nem tetszünk, elviseljük őket, ameddig törvényes keretek között maradnak. A hatalomnak meg csupán az a dolga, hogy a kereteket biztosítsa. Magyarán: ahhoz, hogy lelke mélyén ki kit utál, semmi köze. Aki ugyanis elő kívánja írni, hogy országlása idején mit gondolhatnak, érezhetnek az emberek – az maga az önkényuralmi jelkép.
