Szőnyi Szilárd, itthon@hetivalasz.hu
Ha Gyurcsány Ferenc 2009-2010-re nem kínál győzelmi esélyt a szocialistáknak, buknia kell – hacsak addig nem tud leszámolni pártbeli ellenlábasaival.
Gyurcsány Ferenc elnökké választása a következő két évben belső feszültségekkel terheli az MSZP-t. Ha 2009-10-re nem kínál győzelmi esélyt a szocialistáknak, buknia kell – hacsak addig nem tud leszámolni pártbeli ellenlábasaival. A miniszterelnök kezdetként előhúzta a jól bevált antiszemita kártyát, hogy így zárja maga mögött a sorokat.
Pontosan értem, mennyire különböző dolog miniszterelnöknek lenni, és mennyire más vezetni ezt a nagy pártot, a baloldal nagy közösségét. Ennek nagyobb a lelke, bonyolultabb, összetettebb a kultúrája és a személyi viszonyai – mondta Gyurcsány Ferenc az MSZP február végi kongresszusán, miután két évre – és nem többre – pártelnökké választották. Ha így gondolkodik, jól teszi, ugyanis a következő huszonnégy hónap alighanem szocialista belharcokról fog szólni. Ahogy Szekeres Imre február 23-án nyilatkozta a Népszabadságnak: amennyiben a kabinet a következő egy-másfél évben sikeres lesz, „ez megerősíti a mai vezetőket a pártban, kormányban, frakcióban egyaránt. Ha nem sikeres, akkor meggyengülnek a pozíciók.” Az elnökhelyettes egyúttal felhívta a figyelmet, hogy míg az előző európai parlamenti és magyar voksolás között két év telt el, a 2009-es EP-választás és a 2010-es hazai megmérettetés között feleennyi idő sem lesz az esetleges „korrekcióra” (értsd: kormányfőcserére).
A tisztújításon felmutatott egység tehát látszólagos, időleges és felettébb törékeny. Ez nem meglepő, hiszen – amint Baracskai József, a szocialisták Zala megyei elnöke hangsúlyozza lapunknak – a párt már 1989-ben platformok szövetségeként jött létre. Más megfogalmazás szerint az MSZP-ben három-négy párt van jelen: a népi-urbánus fedőnevű megosztottság mellett létezik egy antikapitalista-kommunista, egy szocialista, egy szociáldemokrata és egy liberális alakulat, mely különbségek időről időre a felszínre törnek.
GLOBALISTA ÜDVTAN
Tavaly ősszel a Kiss Péter vezette Baloldali Tömörülés fogalmazta meg, hogy az MSZP-t baloldali néppárttá kellene alakítani, a mostani kongresszus előtt pedig ugyane platform tagja, Krausz Tamás intézett nyílt levelet a kormányfőhöz. A történészt a Gyurcsány Ferenc Szembesítés című dolgozatában tapasztalt jobboldali elhajlás sarkallta írásra és arra, hogy a kormányfőt vezérelvűnek nevezze. „Megértem, hogy mint tőkés nagyvállalkozó, mint „baloldali polgár” adekvát polgári osztálytudattal rendelkezel, csakúgy, mint egyre több párttársad, no de ezzel a baloldal széles csoportjaiban veszíted el a hátteredet” – figyelmeztetett február 8-án a Népszabadságban, és számon kérte a munkavállalók és a munkanélküliek képviseletét. „Maholnap a parlamenti jobboldal és baloldal között már „csak” az lesz a különbség, hogy az egyik nacionalista-rasszista ideológiával menedzseli a rendszert, a másik egy globalista üdvtan segítségével” – írta Krausz, jelezve, hogy Magyarországon az egyik legfőbb rendező elv a nemzeti-globalista megosztottság mellett továbbra is a zsidó-nem zsidó ellentét. (Lásd keretes írásunkat.)
A levél visszhang nélkül maradt, hiszen Krauszban párttársai csupán a kommunizmusra nosztalgiával gondoló hóbortos történészt látnak. Ezzel szemben Szili Katalin Népszavában megjelent írása február végén a miniszterelnököt és Lendvai Ildikó frakcióvezetőt is ellentmondásra késztette, holott ha valakire, Krausz Tamásra, és nem a házelnökre illik az államszocializmus visszakívánásának vádja. Szili ugyan a rendszerváltás korrekcióját emlegette, sürgette a multik megadóztatását, elvetette a verseny mindenhatóságát, és síkraszállt az erős állam mellett – de mi ez egyes ünnepelt baloldali társadalomtudósok globalizációellenes nézeteihez képest? Néhány hónapja például Szalai Erzsébet nem kevesebbet engedett meg magának a Népszabadságban, mint hogy kijelentse: Magyarország a nemzetközi nagytőke kísérleti telepévé vált, mely vélekedésre – bár Csurka Istvánnak is becsületére vált volna – a szocialisták nem nyitottak össztüzet.
Tanulság: az MSZP-ben korántsem az a lényeg, hogy valaki mit mond, hanem hogy ki mondja – és erről tanúskodik a kongresszuson felszólaló osztrák kancellár szavainak fogadtatása is. „A hideg és merev neoliberalizmus nem felel meg az emberek elvárásainak Európában” – figyelmeztetett Alfred Gusenbauer, és a vélekedéssel Gyurcsány Ferenc a köztévének nyilatkozva mélyen egyetértett. A riporter kérdésére pedig – „És amikor Szili Katalin mondja ugyanezt, akkor azzal miért nem ért egyet?” – a kormányfő így felelt: „Azért, mert abban az a kritika is van…, hogy a Magyar Szocialista Párt ma neoliberális gazdaságpolitikát folytat. Hát, ami teljes képtelenség.”
VISSZA A GYÖKEREKHEZ?
Az MSZP jövője szempontjából Szili rendszerkritikába burkolt személyi ambíciója egyetlen szempontból érdekes: hogy áll-e vagy összpontosítható-e mögötte akkora erő, amely 2009-re elvezet a kormányfő-pártelnök menesztéséhez. A szocialista pártot belülről ismerő, az elmúlt másfél évtized harcaiban részt vevő informátorunk így fogalmaz: „Ha két év múlva nem érik be a reformok gyümölcse – erre pedig kevés az esély -, akkor valakinek buknia kell. Ez feltehetőleg a pártelnök lesz, kivéve, ha a 2009-es tisztújításig le tud számolni szocialista ellenlábasaival. Vagy ő, vagy a második vonal fog menni; harmadik megoldás nem valószínű.”
Szerinte önmagában sem a népszerűségi listák élbolyában helyet foglaló Szili, sem a nagy hátországgal rendelkező Kiss, sem a legendás szervező Szekeres, sem pedig Lendvai, Hiller István vagy Juhász Ferenc nem lenne elég erős a váltáshoz. „Ám ha úgy ítélik meg, hogy 2010-nek jobb Gyurcsány nélkül nekifutni, könnyen összeállhatnak, és egy új miniszterelnök-jelöltet szerződtethetnek, akinek a párttagok támogatásához elég lenne azt mondania: vezetésével az MSZP a neoliberális tévútról vissza fog térni baloldali gyökereihez” – jósolja forrásunk.
Szili mögött ma a párt Társadalompolitikai Tagozatán kívül nem áll szervezett erő; már csak azért sem, mert még a házelnök korábbi szövetségesei is rossz néven vették a politikus egyre leplezetlenebb, ám rossz ütemben megnyilvánuló egyéni törekvéseit. Egyik volt támogatója szerint akkor bizonyult a konokságig elszántnak, amikor kompromisszumot kellett volna kötnie (államfőválasztás), és akkor rettent meg, amikor erőt kellett volna mutatnia. Ha ugyanis 2004-ben nem lép vissza a jelöltségtől, akár meg is szerezhette volna az MSZP elnöki székét. „Mivel pedig a Kovács László gyengülésével támadó űrt nem tudta betölteni, lehetőség nyílt a kormányfő által támogatott Hiller István előtt; így Gyurcsány Ferenc mostani pártelnökségét végső tartja informátorunk.
HALADÓ BALOLDALIAK
A politikus február végi megválasztása után nem is késlekedett elindítani pártfoglaló akcióját, melynek fedőnevéül a – két kongresszusi beszédében harminchatszor elhangzó – progresszió/progresszív kifejezést tette meg. A nagy menetelés első jeleként múlt csütörtökön az MSZP legújabb és közel hétszáz fős tagságával az egyik legnagyobb platformjaként megalakult a Magyar Progresszív Társaság. „A befolyás, erő, tehetség olyan koncentrációja jön létre, amivel számolni kell” – mondta Gyurcsány Ferenc a rendezvényen, melynek felszólalói jószerivel egymás szavába vágva tettek hitet a reformok mellett. Amint pedig Ficsor Ádám, a csoportosulás vezetője – az agrártárca szakállamtitkára – bejelentette, szervezete a „miért ne” helyett a „hogyan igen” platformja akar lenni, sejtetni engedve, hogy itt nem annyira egy önálló eszmeiséggel rendelkező körről, mint inkább a miniszterelnök holdudvaráról van szó.
A jobbára fiatalokat tömörítő platform a 2004-ben megalakult Balegyenes munkacsoportból fejlődött ki, de tagjai között megtalálni a Fiatal Baloldal, illetve a szocialista Klub Next és a Mozaik Klub vezetőit és képviselőit is. A szervezet erős embere Oláh Lajos, a párt Hajdú-Bihar megyei vezetője, egyik alelnöke pedig kifejezetten a kormányfő embere: Molnár Csaba, a Győr-Moson-Sopron megyei MSZP jelenlegi irányítója volt az a politikus, akit Gyurcsány Ferenc megtett helyi képviselőjének, amikor 2004-ben a párt megyei vezetőjének választották.
A platform tagjaként Baracskai József úgy véli: a haladó baloldaliak megszerveződése a sokszínűség jele. A zalai elnök emlékeztet, hogy a kongresszuson is elbuktak az olyan alapszabály-módosító javaslatok, amelyek szerint a pártvezetésnek a korábbinál több joga lett volna felülbírálni a helyi szervezetek döntéseit. Sőt a politikus a következő időszaktól azt várja, hogy a megyei elnökök is megfogalmazhassanak elvárást a pártelnökkel szemben, kérdésünkre pedig, hogy ez miben is állna, azt mondja: „Támogassa a reformok társadalmi párbeszédét, és gyorsítsa fel az információáramlást, hogy ne a sajtóból vagy az utolsó pillanatban értesüljünk az egyes döntésekről.”
Közben Gyurcsány Ferenc és az MSZP – a Fidesz nem lanyhuló nyomását figyelve – nyilván tisztában van a tét nagyságával. Az ellenzéki pártban ugyanis úgy gondolkodnak: a szocialisták bukása nemcsak az akár kétharmados parlamenti többség megszerzése miatt lényeges, hanem a baloldal felelősségre vonásának és az MSZP szétesésének lehetőségével is kecsegtet – ami megkésett, ám örömteli kárpótlás lehetne a sokak szerint elmaradt rendszerváltásért.
Találnak szavakat
A személyi döntések uralták a kormányban és a szocialisták háza táján az utóbbi napokat. Az MSZP múlt hét végi elnökségi ülésén megerősítették, hogy a jövőben Butor Klára lesz a párt igazgatója. A posztra Szigetvári Viktor – a szocialisták későbbi kampányfőnöke – távozása után ismét nem politikust választottak. Butor korábban a kancellárián és a pártban dolgozott szervezőként, ám életrajzához ennél is jelentősebb adalék, hogy kiérdemelte a Magyar Úttörők Szövetségének alelnöki tisztségét. E minőségében – pontosabban az ifiszervezet vezetője, Rácz Péter élettársaként – annak a csillebérci vadászháznak a lakója, melynek hűtlen kezelése miatt Rácz 2005-ben első fokon felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A bíróság szerint ugyanis az úttörőelnök azzal, hogy nem a 94 millió forintos piaci értéken, hanem annak töredékéért adta el az ingatlant egy, a rokonságához köthető cégnek, 82 millió forintos kárt okozott az államnak.
„A kormányalakítás óta megváltozott politikai klíma politikusabb szerepvállalást kíván” – indokolta a kabinet, hogy áprilistól Danks Emese helyett miért Demcsák Zsuzsa fogja vinni a kormányzati szót. Azzal viszont adósak maradtak, hogy mennyiben várható el politikusabb szerepvállalás a 28 éves, közgazdász végzettségű, modell előélettel rendelkező kétgyermekes családanyától, aki korábbi munkahelyein – a Magyar Televíziónál, a TV2-nél és az Echo tévénél – nemigen foglalkozott közélettel. A reformok kommunikációjára kiválasztott Demcsák szerepére a Fidesz csak annyit mondott: „Attól, hogy a romlott árut díszesen átcsomagolják, még romlott áru marad.”
A kancellária megszűnő kommunikációs államtitkársága és a jelenlegi miniszterelnöki titkárság alapjain új miniszterelnöki kabinet jön létre Gál J. Zoltán vezetésével. Míg korábban a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozó szakpolitikai szakértők és kommunikációs személyzet aránya mintegy 60:40 volt az előbbiek javára, most forrásaink szerint a kommunikációs csapat aránya – a szakreferensek rovására – közel 80 százalékra emelkedik. Az új, javarészt fiatal munkatársak az üzleti életből érkeznek.
Ördögöt a falra
Szocialista forrásaink szerint Gyurcsány Ferenc – csak hogy pártja és a közvélemény addig se a megszorításokon tépelődjön – a következőkben minden korábbinál agresszívabb támadásokat intéz a Fidesz ellen. És lőn: a miniszterelnök a múlt héten máris példátlanul provokatív eszközt ragadott. A The Timesnak sosem volt antiszemita hullámról értekezve a nyilvánosság elé tárta felesége zsidó származását – talán éppen azért, hogy azon antiszemiták, akiknek eddig nem jutott volna eszükbe, ejtsenek néhány keresetlen szót Dobrev Klára kötődéseiről is.
A kormányfő a Fideszt okolja az állítólagos gyűlölethullámért, pedig néhány hete még józanabbul fogalmazott a jobboldalról. Szembesítés című dolgozatában A baloldal érzéketlensége a jobboldal radikalizmusa mögött? fejezetcím alatt az elmúlt évtizedeket felidézve a következőket írta: „A jobboldal kíméletlen és válogatás nélküli megaláztatásának vádjára nem helyénvaló válasz, hogy sérelem érte a demokratikus baloldalt is, vagy hogy a baloldalt, más szempontból pedig a zsidóságot is jóvátehetetlen csapás érte a második világháború alatt… az empátia hiányának következményei nem szimmetrikusak balés jobboldalon. Egyszerűen azért nem, mert a jobboldal sérelmei időben közelebbiek, az emlékek frissebbek, a hátrányok máig hatóbbak.”
A kétféle hozzáállás mögötti indokokat egy újabb idézet segíthet megérteni. Gyurcsány Ferenc Debreczeni József róla szóló könyvében a következőképpen idézi fel, hogyan játszotta ki az MSZP a 2002-es kampányban Kövér László – az életrajzíró szerint sem fenyegető vagy agresszív – „köteles” beszédét. „Úgy tűnik, hogy elveszítjük a választásokat… Mi a csudát lehet itt még tenni?… És azon a pénteken, ott nálunk, úgy döntünk, hogy ezt a kötélügyet kell megcsinálni. Kitaláljuk Szili Kati szerepét. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez mennyire borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés.”
