avagy jobb- és baloldali rémképes beszéd
Papp László Tamás 2007. március 5. 10:29
Ha nincs demokrácia, akkor kapára-kaszára, népfelkelés, de azonnal, az illegitim hatalmat meg szabad – és meg is kell – dönteni. De Orbán ezt nem akarja, s azt sem gondolja komolyan, hogy itten nincs demokrácia.
„Soha nem volt annyi antiszemita megjegyzés, mint mostanában” – jelentette ki egyebek közt Gyurcsány Ferenc a The Timesnak adott múlt heti interjújában. Ne kukacoskodjuk, fölösleges is lenne egy politikustól számon kérni, honnan veszi, amit mond.
Amikor valamelyik közember – ellenzéki vagy hatalmon lévő – olyasmiket hangoztat, hogy „a rendszerváltás óta soha nem éltünk ilyen rosszul/jól”, az nem objektív, empirikus adatokon nyugvó tapasztalatközlés, csupán annak eufemisztikus megüzenése, hogy „emberek, a kormány rosszul/jól dolgozik, váltsátok le/tartsátok meg”. Hasonlóképp van ez az idézett kormányfői bemondással is.
Valószínűleg Gyurcsány sem úgy jutott a citált következtetésre, hogy egy stábján belüli kutatócsoport – tudományos igényű metodológia alapján – összeszámolta a legfrissebb médiaeresztésben fennforgó zsidózások számát, precízen egybevetve az utóbbi majd két évtized termésének mérlegével. Nem, ez ugyanaz a szimbolikus-retorikai félelemkeltő, negatív gesztuspolitika, amelyet „98-ban a Fidesz emelt kormányzati szintre, s helyzetbe jutva az MSZP-SZDSZ többség gyorsan eltanult tőle.
*
Tegyük fel, hogy Fletó kijelentése igaz. Csakhogy a balliberális oldal szinte minden frontembere 1989-90 óta permanensen azt sulykolja, hogy nyilatkozatának másodpercében a zsidógyűlölet olyan hévvel ég, mint soha. Így ez fenyegeti a demokráciát, a jogállamot stb. Ha az eltelt több mint másfél évtizedben valamennyi megszólaló a tényeknek megfelelően beszélt, akkor – a logika szabályainak megfelelően – a szélsőjobb befolyása az utóbbi évtizedekben állandóan és jelentősen növekedett.
Akkor viszont miért nem Csurka István a miniszterelnök, Badiny Jós Ferenc a köztársasági elnök, Bencsik András az MTI vezérigazgatója, s miként lehet, hogy az Akadémián ma is az idegenszívű finnugrászok diktálnak a sumér-magyar kontinuitás tudós bizonyítói helyett? Talán azért, mert balfelől (politikai okok végett) rendszeresen eltúlozták-feltupírozták az – amúgy persze létező – radikális vérjobb fenyegetését. Hisz az Orbán-fóbián kívül ez a leghatásosabb pszichológiai aknamező, mellyel összetartható az elbitangolásra hajlamos szekértábori nyáj.
Lehet amúgy, hogy Gyurcsány most félig-meddig igazat mond, de akkor be kell ismerni, hogy ugyanezt állító elődei hazudtak. Egyes közvetett bizonyítékok tényleg alátámaszt(hat)ják a kormányfői szavakat. Egy tavaly nyáron végzett felmérés szerint „minden eddiginél többen, 11,2 százaléknyian vallották magukat szélsőjobboldalinak”. A Felsőoktatási Kutatóintézet tanulmányából kiindulva pedig láthatjuk, jobbszélre igazodva radikalizálódnak az egyetemisták.
De az első tanulmány mondja ki azt is, hogy „az emberek 70 százaléka középre sorolta magát”, ami stabil gátja az ultrajobb betörésének. Abból se csináljunk tragédiát, hogy a diákok érdesebb politikai nézeteket vallanak az átlagnál. Majd kinövik. A „60-as, „70-es évek nyugati egyetemein (s átgyűrűzve hozzánk, az ELTE-n is) a Che- és Mao-póló volt a menő, jelenleg a Nagy-Magyarország térképpel díszített felsőruházat a trendi. A legtöbben – az újbalosoknál éppúgy, mint a radikáljobb esetén – divatból válnak azzá. Ha egy generációs közösségen belül akad egy marginális, de hangos kisebbség, úgy lesznek olyanok, akik idomulnak hozzájuk.
*
Még akár hitelt is adhatunk tehát a (fél)igazságnak, melyet Gyurcsány a külországi világlapnak megfogalmazott. Csakhogy még ebből sem következik, amit kormányfőnk ebből levezetve fejteget, jelesül: „Kelet-Európában még nem dőlt el az az alapvető kérdés, hogy (a térség) a haladó modernizáció politikáját vagy a radikális nacionalizmus elszigetelődését választja… ez a kérdés nemcsak Magyarországra korlátozódik, ezt a vitát látjuk az összes (térségbeli) országban”.
Ez azt jelentené, hogy országunkban két – nagyjából egyforma befolyású – tömörülés csattintja össze pengéit. A haladó párt nyilván az MSZP (és koalíciós utánfutója), a radikális nacionalizmus képviselője pedig – ki más – a Fidesz. Ez így baromság. Az utóbbi világnézetet jellemző irredentizmus, etnikai diszkrimináció, nemzeti protekcionizmus/autarkia reprezentánsai a legnagyobb ellenzéki párton belül – ha nem is törpe, de jelentékenynek se tartható – minoritást alkotnak.
Leggyakoribb élőhelyük: rasszista napi- és hetilapokon túl a mostanra jelentéktelenségbe züllesztett polgári körök. Akik felé a Nemzet Örökös Igazmondó Miniszterelnöke néha (bár mostanság sűrűbben) gesztust tesz. Ám mindez nem jelenti, hogy ő maga osztaná a tarsolylemezes szerkóban deliráló futóbolondok vízióit. Ahogy nyilván Fletó sem lett Guevara-fan komcsi a Che Feszten való szereplése miatt.
*
Tény: Orbán nem fog nyílt, kategorikus és végleges módon elhatárolódni a jobboldal „katonai szárnyától”. Mégpedig egyfajta – valószínűleg helytelen spekulációban gyökerező – taktikai megfontolásból. Ez veszi rá a Fidesz-elnököt, hogy kifejtse a hazai politikatörténet negatív rekordjainak sunyiság és gusztustalanság kategóriakörében mindenképp dobogós helyre esélyes magyarázatát.
Mégpedig azt, hogy az árpádsávos lobogó „az nem nyilas zászló, ez egy tévedés. A nyilas zászló az úgy festett, hogy az árpádsávos zászlóba nyilas keresztet rajzoltak… Ilyen zászlót én nem látok ma a magyar köztereken, ami nagyon helyes, mert egyébként szerintem ez bűncselekmény volna, önkényuralmi jelképet szimbolizálna.” Amit a Fidesz-elnök mond, jogilag kétségtelenül igaz.
Ahogy papíron egy cég is ragaszkodhat olyan régi logóhoz, amellyel egy bűnöző (kicsit meghamisítva/átfazonírozva) visszaélt, ügyfelek sorát csapva be. De nem teszi. Mivel nem akarják – üzletileg nem érdekük -, hogy mocskos tranzakciókkal azonosítsák őket. Ha Orbán mégis ragaszkodik egy hírhedté aljasult, vérmocskos jelképhez, azt célhoz kötötten teszi.
Ugyanilyen – de immár jogilag sem klappoló – nyilatkozat tőle, hogy „Magyarországon demokrácia nélküli többpártrendszer van”. Ez éppúgy hazugság, mint Gyurcsányé a haladás vs. nacionalizmus manicheus dichotómiájáról. Abszurddá habosítván megspékeli azzal, hogy „a demokrácia keretein belüli megoldásokat keresünk, még most is, amikor meggyőződésem szerint Magyarországon már nincsen demokrácia”. Ez már groteszk hülyeségözön.
Ha nincs demokrácia, akkor kapára-kaszára, népfelkelés, de azonnal, az illegitim hatalmat meg szabad – és meg is kell – dönteni. És nem büntethető, aki ezt teszi. De Orbán ezt nem akarja, s azt sem gondolja komolyan, hogy itten nincs demokrácia. Ahogy Gyurcsány szintúgy nem, hogy mifelénk a progresszió lovagjai csatáznak a gyűlölet démoni hordáival. Csak épp gusztusokat tesznek a jel- és rémképes diskurzus eszközével, a betartásos demokrácia szabálykódexének mentén. Hogy legyen gumicsont, amin a szekértáboros csahosok rágódjanak. A belgák pedig kapják be.
A szerző blogja a Hírszerzőn: Egy libertinus naplója
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
