. évfolyam . szám,
„Lehet-e ballisztikus rakétákkal harcolni a terroristák ellen?” – kérdezte Vlagyimir Putyin február elején. Az Egyesült Államokban valószínűleg igennel válaszolnának az orosz elnöknek, még ha a felvetése pontatlan is. Washingtonban mélyen hallgatnak a globális rakétavédelmi rendszer pontos céljairól, de az egykori szovjet érdekszférába, Csehországba és Lengyelországba tervezett radar és rakétaindító támaszpont kapcsán nem győzik hangoztatni, hogy Irántól és Észak-Koreától akarják védeni állampolgáraikat. Egyes vélemények szerint nem másról, mint arról van szó, hogy az Egyesült Államok a terrorista csoportok és az őket támogató államok ellen fenntartja magának a jogot a megelőző csapásra, és teljes biztonságot nyújtó védelemre törekszik. Márpedig az elfogó rakéták és a radarok telepítése és építése ma jobban vállalható feladat, mint a Bush-kormánynak komoly népszerűségvesztést és fokozódó emberi jogi bírálatokat hozó afganisztáni és iraki fegyveres beavatkozás. Az amerikai rakétákat Nagy-Britannia is szívesen befogadná. A 2011-re vagy 2012-re hadrendbe álló lengyelországi rakétákkal valóban nem lehet kivédeni az esetleges orosz támadást. Mindössze tíz elfogó rakétával képtelenség felvenni a harcot az Oroszországban lévő interkontinentális ballisztikus rakéták százaival. Ezek a rakéták az Északi-sark felett repülnének el az amerikai nagyvárosok és támaszpontok irányába. Az orosz vezetés inkább azért aggódik, hogy megbomlik a közép-európai hadászati egyensúly. Márpedig amerikai rakétatöbblet esetén lépniük kell. Jogosak-e a félelmek, ha összesen tíz elfogó rakétáról és egyetlen radarállomásról vitázik a mai Kelet és Nyugat? Az amerikai védelmi minisztérium rakétavédelmi ügynökségének vezetője, Henry Oberling szerint nem. Nem változik meg az Oroszország által úgy féltett stratégiai egyensúly. Moszkvában inkább a rakétavédelem kapcsán újra felajánlott együttműködést kellene komolyan venni – véli az altábornagy. Az együttműködés egyáltalán nem jelent részvételt, és így a túlzott moszkvai reakciókat sem képes csitítani, annak ellenére, hogy Nyikolaj Szolovcov, az orosz hadászati rakétaerők parancsnoka elismerte, hogy Oroszország már ma képes lenne kivédeni olyan támadást, amely Közép-Európából indul ki. Elegendő lenne néhány rakétát a lengyel rakétabázis és a cseh radarállomás felé irányítani. Szolovcov mégis elképzelhetőnek tartja, hogy országa felújítja a közepes hatótávolságú rakéták gyártását – felrúgva az ezt tiltó nemzetközi egyezményt, amelyet még 1987-ben írt alá Ronald Reagan amerikai elnök Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral. Ez az eddigi legsúlyosabb orosz fenyegetés, amely az amerikai rakétapajzs miatt elhangzott, és amit Putyin február második hétvégéjén a müncheni biztonságpolitikai fórumon is hangoztatott. Ám Oroszországnak – csakúgy, mint az Egyesült Államoknak – a közepes hatótávolságú rakéták esetében nem csak Európára kell figyelnie. Ázsiai országok sora, köztük az egymással szemben álló és rivalizáló Észak- és Dél-Korea, India és Pakisztán, a nagyhatalmi ambícióktól duzzadó Kína és Irán, valamint a környező arab országoktól tartó Izrael dolgozik azon, hogy hadrendbe állítson ilyen rakétákat. Mindeddig nem hatott az orosz katonai vezetésre, de Észak-Korea rakétafenyegetése ellen a közvetlenül veszélyeztetett Japán és Ausztrália is együttműködik az Egyesült Államokkal. Irán pedig szinte már hetente hajt végre rakétakísérleteket, bizonyítva az ország katonai erejét – ellenlépésre késztetve az Egyesült Államokat és szövetségeseit. Amint megszületik a Kreml döntése, néhány év alatt hadrendbe állíthatóak az 1000 és 5000 kilométeres távolságra kilőhető, legmodernebb rakéták. Az elsősorban Közép-Európára nézve fenyegetéssel is felérő moszkvai tervekhez újabb érv is tartozik. Szolovcov tábornok szerint Irán a közeljövőben aligha tud előállítani olyan rakétákat, amelyekkel képes lenne elérni az Egyesült Államok területét. Észak-Korea pedig még sokkal messzebb van Közép-Európától, mint Irán. Az orosz katonai vezetés egyelőre a lengyel és cseh vezetőknek ad munkát harcias kijelentéseivel. Jaroslaw Kaczynski lengyel és Mirek Topolánek cseh miniszterelnök két hete Varsóban hangsúlyozta, hogy a rakétapajzs nem a „normális” államok, hanem a nyugati értékekkel szembehelyezkedő hatalmak ellen nyújt majd védelmet. Václav Klaus cseh köztársasági elnök február közepén Tokióban tartotta fontosnak elmondani, hogy egyáltalán nem Oroszország a célpont, Csehország pedig a nyugati világ része, ezért senki sem kérdőjelezheti meg jogát, hogy részt vegyen az amerikai rakétavédelem kiépítésében. Cseh félelmek Civil szervezetek Prágában és a tervezett helyszínen, a cseh fővárostól 60 kilométerre délnyugatra többször is tüntettek már az amerikai radarállomás ellen. (Több ezer fős, január 29-i prágai tüntetésüket, amikor a Vencel térről az amerikai nagykövetség elé vonultak, a rendőrség „esetleges közlekedési gondokra” hivatkozva nem akarta engedélyezni.) Szerintük szó sincs az ország biztonságának növeléséről, hiszen könnyen orosz célponttá válhatnak, és magukra vonhatják a terrorista csoportok figyelmét is. Az érintett falu kommunista polgármestere, Josef Hála úgy véli, hogy a környéken mindenki ellenzi az amerikai terveket. Szerinte országos vitát kell folytatni a kérdésről, és helyi népszavazásnak kell kimondania a végső szót arról a tervről, amely ha megvalósul, helyi vállalkozókat vonna be az építkezésbe. Amikor pedig elkezd működni 2011-ben, kétszázan dolgoznak majd Jince közelében, az amerikai radarállomáson. A kilátásba helyezett újabb tüntetések és a százezer aláírás összegyűjtésére hamarosan induló akció ellenére aligha lesz helyi népszavazás, pedig az ellenzéki szociáldemokraták és kommunisták mellett a kormánypárti zöldek is inkább a népre bíznák a döntést. A végső szót valószínűleg a cseh parlament fogja kimondani, nagyjából egy év múlva, miután megegyeztek a részletekben az amerikaiakkal.
