Az Egyesült Államok tervei szerint 2013-ra épülne ki teljesen az amerikai rakétavédelmi rendszer. Washington Csehországot és Lengyelországot kérte fel a rakétapajzs európai elemeinek befogadására. Az amerikai szándékokra ingerülten reagáltak Moszkvában, noha az amerikaiak világossá tették, a rendszer nem irányul Oroszország ellen. Bár Magyarország végül nem szerepel az amerikai telepítési tervekben, feladatot jelenthet a magyar diplomácia számára is a rendszer közép-európai kiterjesztésével kapcsolatos viták kezelése.
Még a hidegháború idején vetődött fel először egy amerikai rakétavédelmi rendszer kiépítésének gondolata, 1983-ban Ronald Reagan jelentette be a Stratégiai Védelmi Kezdeményezést (SDI), amelyet népszerű nevén „csillagháborús programként” emlegettek. Az akkori elképzelés a hatalmas szovjet nukleáris arzenál semlegesítésének ambiciózus programját tűzte volna ki célul, műholdakra helyezett érzékelőkkel, lézerfegyverekkel. Az SDI egyik szellemi atyjának a magyar Teller Edét tartották, aki meggyőzte Reagan elnököt a rendszer megvalósíthatóságáról.
Az 1990-es években egy sokkal korlátozottabb védelmi rendszer kidolgozásába kezdtek az amerikaiak, attól tartva, hogy a nukleáris fegyver birtoklására törekvő „lator” államok, mint Irán vagy Észak-Korea támadást intézhetnek az Egyesült Államok ellen, illetve, hogy terrorszervezetek nukleáris kapacitás birtokába juthatnak. Nem több száz, hanem csak néhány ellenséges rakéta megsemmisítésére kezdték meg új technológiák kidolgozását. Bill Clinton elnökségének éveiben is folytak rakétavédelmi kísérletek, a munka azonban a Bush-kormányzat hivatalba lépése után gyorsult fel. Washington 2001 végén értesítette Moszkvát, hogy hathavi „felmondási idővel” kilép a még 1972-ben kötött ABM-szerződésből, amely egy-egy rakétavédelmi bázis fenntartását engedélyezte a két hidegháborús szuperhatalomnak. Akkor alig nyolc ország volt az interkontinentális ballisztikus technológia birtokában, ma több mint húsz állam képes nagy hatótávolságú rakéták indítására. Oroszország a vártnál enyhébben reagált az ABM-szerződés felmondására, és elkezdett dolgozni saját rakétavédelmi tervein.
Az amerikai rakétavédelmi program többrétegű: felkészülnek arra, hogy az Egyesült Államok területe felé tartó ellenséges ballisztikus rakétát a röppálya bármely szakaszán képesek legyenek észlelni és megsemmisíteni. Az Egyesült Államok nyugati partjának védelmét az alaszkai és kaliforniai bázisok ellátják, a Közel-Kelet felől érkező és az amerikai keleti parti nagyvárosokat célba vevő esetleges ellenséges rakéták megsemmisítéséhez azonban nagy fontosságúak a már meglévő brit, dán és a tervezett közép-európai rakétavédelmi létesítmények. Ez utóbbiak telepítését 2008-ban kezdenék meg és 2011 körül léphetnének működésbe. A teljes rendszer 2013-ra lenne működőképes, összesen 54 elfogó rakétát telepítenének, negyvenet alaszkai területre, négyet Kaliforniába és tízet az európai térségbe – mondta külföldi újságíróknak Henry Obering altábornagy, az amerikai Rakétavédelmi Ügynökség (MDA) vezetője. Csehországba egy radarállomást, Lengyelországba kerülne a tíz rakéta, a hírek szerint a Patriotnál fejlettebb THAAD-rendszer elemei. Egy ideig Magyarországot is a lehetséges helyszínek között emlegették, de végül nem került fel a listára. Amerikai külügyi források szerint a technikai paraméterek alapján hozták meg a döntést.
Lengyelország már hivatalosan válaszolt, a varsói amerikai nagykövetséghez küldött diplomáciai jegyzékben megerősítette, hogy kész tárgyalni a rakétavédelmi rendszer elemeinek telepítéséről. Csehország 2008 tavaszára ígéri a hivatalos választ a telepítés engedélyezéséről. Varsóban és Prágában nem tervezik népszavazás kiírását. A közvélemény többsége a felmérések szerint mindkét országban ellenzi a telepítést, tartva attól, hogy a két ország terrortámadások célpontjává válhat. Csehország felvetette, hogy a rakétaelhárító rendszert integrálják a NATO katonai rendszerébe. Az észak-atlanti szövetség egyébként szintén foglalkozik rakétavédelmi tervekkel, az erről készült megvalósíthatósági tanulmányt tavaly terjesztették a huszonhatok vezetői elé.
Hidegháborús időket idéző hangnemben nyilatkozott az amerikai szándékokról Nyikolaj Szolovcov, az orosz hadászati rakétaerők parancsnoka, aki kilátásba helyezte, hogy válaszképpen orosz nukleáris rakétákat irányoznának a cseh és lengyel rakétavédelmi bázisokra. Az orosz vezérkari főnök, Jurij Balujevszkij egy interjúban azt mondta: az egyoldalú amerikai lépés sérti az európai hatalmi egyensúlyt és aláássa az orosz nukleáris elrettentő potenciált. Nem fogadták egyértelmű lelkesedéssel a tervet Németországban sem, Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter szerint Washingtonnak konzultálnia kellett volna Moszkvával a telepítésről. Franz Josef Jung német védelmi miniszter szerint is úgy lehetne az orosz aggodalmakat enyhíteni, ha a rakétavédelmi bázisokat NATO-felügyelet alá helyeznék. Norvég és finn politikusok egyaránt fenntartásaikat fejezték ki, mondván, az amerikai telepítés új fegyverkezési versenyt indíthat el. Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint minden EU-tagországnak jogában áll magának eldönteni, befogadja-e az amerikai rakétavédelmi eszközöket, az unió ugyanakkor nem készül hasonló rendszer kifejlesztésére. Solana Irán és a Közel-Kelet kapcsán is a diplomáciai párbeszéd fontosságát emelte ki.
Dan Fried, az európai ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár külföldi újságírókat tájékoztatva meglepetését fejezte ki az orosz tábornokok reakciói miatt, hangsúlyozva, hogy ahogy a NATO-szövetségeseket, úgy a NATO-orosz tanács keretében Moszkvát is folyamatosan tájékoztatták a rakétavédelmi rendszer tervéről, a legmagasabb és szakértői szinten egyaránt. Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyan kilátásba helyezte, hogy Moszkva válaszképp kilép a közepes és rövid hatótávolságú rakéták gyártását korlátozó INF-szerződésből, de ezt az oroszok már korábban is felvetették, függetlenül a tervezett cseh- és lengyelországi telepítésektől, emlékeztetnek amerikai illetékesek. Moszkvában pontosan tudják, hogy tíz rakétaelhárító rakéta Közép-Európában alkalmatlan lenne a több száz nagy hatótávolságú orosz ballisztikus rakéta megsemmisítésére. Obering tábornok brüsszeli tájékoztatóján nem zárta ki, hogy a kaukázusi térségbe is telepítenének egy radarállomást.
Nagy-Britannia 2003-ban járult hozzá a Fylingdalesben már meglévő radarberendezés modernizálásához, a munka idén fejeződik be. Az amerikai tervek szerint a fylingdalesi radar mellé nem telepítenének elfogó rakétákat. A Blair-kormány ugyanakkor azért lobbizik, hogy a Lengyelországba szánt rakétasilók legalább egy részét brit területen helyezzék el. Az Egyesült Államok 2004-ben állapodott meg Dániával egy grönlandi bázis modernizálásáról, ez is a rendszer részét képezhetné, Washington tárgyalásokat folytat Izraellel, Japánnal, Dél-Koreával és Ausztráliával is a rakétavédelmi pajzs kiterjesztéséről.
Elekes Éva
