Érdeklődéssel vártam a francia tévések Híres erődök, csodás paloták című sorozatának első darabját, ami a cseh fővárost ígérte a nézőknek. És a prágai várat, amely összeforrt Rudolf császár nevével, aki Bécs helyett ezt a várat választotta birodalma székhelyéül. Ahol – végül már beteges – kíváncsisággal vizsgáltatta csillagászaival az eget és az alkimisták műhelyeiben az aranycsinálást. Sok mindent megtudtunk a filmből, például mi mindent őriz a gyönyörű könyvtár, a képtár, a várkert, de azért nem minden fontosat. Például: volt-e valaha ostromnak kitéve a várvédelem, de arról sem esett szó, amit a történeti munkák „defenesztrációnak” neveznek. A protestáns rendek képviselői ugyanis, a korábbi vallásrendelet megszegése miatt, kidobáltak a Hradzsin, a vár ablakán át néhány hivatalos urat, és sokan úgy vélik, ez a 30 éves háború kezdete. S az még nagyon is rendben van, hogy a váron kívül láthattuk a nevezetes zsidó temetőt és benne a nevezetes Lőw rabbi sírját, aki a legenda szerint a Gólemet, az életre keltett óriási bábút készítette a zsidók megmentésére. Emberileg még az is érthető, hogy az ifjú hölgy, aki idegenvezetett, azzal büszkélkedjen, hogy ő felment a régi zsidó templom padlására, ahol állítólag a Gólemet elrejtették, de nem találta ott. A film készítőinek azonban illett volna megjegyezni, hogy egy nagyszerű riporter, Egon Erwin Kisch majd” egy évszázaddal ezelőtt megtette már ezt az utat a padlásra, és meg is írta. Többek között ennek nyomán készült a Gólem-film, amiből egy részletet most bemutattak. Mindenesetre kevesebb és alaposabb történelmi emlékezés jobb lett volna.
Bernáth László
