Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. március 3.
Dobrev Klára az ELTE pénzügyi jogi tanszékén tanít. Azt mondja, még soha nem fordult elő vele hasonló eset. Amikor a közelmúltban kilépett a tanszék épületéből, meglátott egy idősebb férfit, aki szórólapokat osztogatott. Kíváncsi lett – én ilyen szórólapos vagyok, mondja -, odalépett, és kért egy papírt.
– Amit láttam, nagyon megdöbbentett. Minősíthetetlen hangvételű, rendkívül primitív, uszító hangú verset osztogatott a férfi, amely tele volt antiszemita utalásokkal – mondta lapunknak Dobrev Klára, aki kérésünkre átadta nekünk a szórólapot.
A vers címe: Botond, a hős, Gyurcsány, a hazug!, és a továbbiakban idézhetetlen. Mégis álljon itt belőle egyetlen sor: „Gyurcsány, Demszki (sic!) magyar földre zsidót várja, karját kitárja!”
Dobrev Klára kérdésünkre azt mondja: nem gondolja, hogy ma többen lennének antiszemiták, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. A megdöbbentő különbség az, hogy ebben a gerjesztetten felfokozott hangulatban már nem csinálnak titkot belőle, hanem büszkén vállalják.
