Az egykori kommunista országok nagy többségében rég megszületett a hasonló jogszabály
Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. március 2.
Ebben a varsói épületben zsidó családok laktak a háború előtt. Mindenük elveszettKép: REUTERS – Katarina StoltzKülső nyomás alatt készül a lengyel kárpótlási törvény. A nemzetközi zsidó szervezetek és a hajdani földesurak közös frontot alkotnak.
Israel Singer
Még az idén elfogadhatja a lengyel szejm a kárpótlási törvényt. A jogszabály az 1944 után állami kézbe vett vagyonok egykori tulajdonosaik, illetve örököseik kárpótlásáról intézkedne. A kérdés az, hogy mennyit és ki kapjon? A hét elején Varsóban tárgyalt a hasonló ügyekben a második világháború óta eljáró Claims Conference két vezetője, Israel Singer és Gideon Taylor. Szerdai tárgyalópartnerük, Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök biztosította őket, hogy kormánya az elvett vagyonok visszaszolgáltatását, illetve a kárpótlást prioritásként kezeli, és a törvényt mihamarabb tető alá hozzák.
Jellemző, hogy miközben az egykori kommunista országok nagy többségében rég megszületett a hasonló jogszabály, Lengyelország még csak a tervezet előkészítésénél tart. 2001-ben az előző jobboldali kormány ugyan előterjesztett az elvett magántulajdon utáni kárpótlásra vonatkozó törvényt, de ezt Aleksander Kwasniewski akkori államfő megvétózta. Arra hivatkozott, hogy az ország infrastruktúrája, épületvagyona jelentős részben elpusztult a második világháborúban, s a lengyel költségvetés számára megrázkódtatás lenne a kárpótlás.
A Claims Conference az 1997-ben ben elfogadott lengyel törvényre hivatkozik a magánvagyonok ügyében. Ez visszaszármaztatta a zsidó közösségi vagyont, imaházakat, zsinagógákat, temetőket eredeti tulajdonosainak.
A jelenlegi tervezet az elvett vagyon értékének 15 százalékában állapítaná meg a kárpótlás összegét. A Claims Conference képviselői és két lengyel tulajdonosi szervezet is ragaszkodik az eredeti vagyon visszaszármaztatásához, illetve értékének száz százalékához. A BBC úgy tudta, hogy a kárpótlás értéke 20 milliárd dollár lenne.
Singer világossá tette Varsóban, hogy ilyen rekompenzációt nem fogadnak el, legfeljebb az eredeti vagyonnál alig kevesebbel érnék be. Azt mondta, hogy Kaczynski beleegyezett a magasabb kárpótlási mértékbe. Erre utalhat a kormány sajtóirodájának az a közleménye, miszerint a jelenlegi kormány mindent megtesz a lengyel-zsidó jó kapcsolatok megőrzéséért.
A kárpótlási törvény érzékeny pontja, hogy csak az egykori tulajdonosokat és örököseiket érinti. A három és fél millió lengyel zsidónak azonban alig tizede élte túl a holokausztot. A Claims Conference alighanem ezek nevében is benyújtja a számlát.
A lehetséges megoldásokat sokan vitatják. Emlékezetes, hogy Lengyelországot a háború után több száz kilométerrel „Nyugatra tolták”: sok millió ember költözött új helyre, kicserélődött a lakosság, Az egykori épületvagyon elpusztult, helyette új házak épültek – Varsóban a házak 40 százalékáról van szó.
Német próba: hordjanak egy napig Dávid-csillagot!
Miközben a Bertelsmann-alapítvány tanulmánya szerint a németek és az izraeliek között az utóbbi években nőtt a rokonszenv, a berlini zsidó közösség vezetője inkább a növekvő antiszemitizmus miatt aggódik. Gideon Joffe egy kísérletet javasolt a németeknek: hordjanak csak egy napig kipát vagy Dávid-csillagot a nyakukban, és megtapasztalhatják, valójában milyenek a zsidók hétköznapjai, hogyan bánik velük a többségi társadalom? Az ötletet nem mindenki találta szerencsésnek: Wolfgang Thierse (SPD), a Bundestag alelnöke szerint fontos a kisebbségek helyzetének átélése, és annak is tudatában kell lenni, hogy Németországban sajnos továbbra is létezik antiszemitizmus, de ezt nem mindenkinek kell saját magán kipróbálnia.
Több zsidó származású berlini is panaszkodott arról, hogy vallási hovatartozását fél nyíltan kimutatni (vannak, akik a munkahelyükön hordják ugyan a kipát, de az utcán, tömegközlekedési eszközön inkább sapka alá rejtik – de elmondásuk szerint nemcsak Németországban, hanem Belgiumban vagy Franciaországban is így tesznek). Aggodalomra ad okot az is, hogy a hét végén ismeretlenek megtámadtak egy berlini zsidó óvodát, horogkeresztet mázoltak a falra, és füstbombát dobtak a helyiségbe: szerencsére senki sem sérült meg, és csupán csekély anyagi kár keletkezett. (Inotai Edit)
