Kabódi Csaba: Talán érdemes lenne a két jelentést összeolvasni
Népszabadság * Lencsés Károly * 2007. március 2.
Kép: Ballner PéterA tavaly őszi eseményekről készült két jelentésről érdemes lenne párbeszédet folytatni, hogy az igazság kiderülhessen – nyilatkozta lapunknak Kabódi Csaba büntetőeljárás-jogász, a Morvai-bizottság tagja.
„Én magamtól jelentkeztem a bizottságba, azért, mert otthon a televízióban néztem az október 23-i eseményeket, és láttam a nyilvánvalóan szakszerűtlen rendőri intézkedéseket. Például azt, hogy fejmagasságban tartott fegyverből lövik ki a gumilövedéket a demonstráló tömegre. Így amikor arról értesültem, hogy megalakult egy, a kormánytól független civil grémium, úgy éreztem, részt kell vennem a munkájukban” – mondta lapunknak Kabódi Csaba, az ELTE büntetőeljárás-jogi tanszékének vezetője. A Civil Jogász Bizottság függetlenségét és pártatlanságát sokan vitatják, mert az egyik társelnök, Morvai Krisztina erős elfogultsággal a jobboldalhoz kötődik, de Kabódit, mint mondja, ez nem érdekli. Legfeljebb annyi köze van a politikához, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években több, ma ismert politikust tanított. Sokkal inkább zavarja, hogy a bizottság munkáját azzal akarták jó előre minősíteni, hogy Morvait „leantiszemitázták”.
A Gönczöl-bizottság egyik alaptétele, hogy október 23-án Magyarország egyik, nemzeti sérelmekkel teli része konfrontálódott egy közelebbről nem meghatározott másik részével. Valójában inkább az történt – vélekedik Kabódi -, hogy a demonstrálók ütköztek a rendőrséggel. „Ha azt a másik részt üldözték volna hasonló módszerekkel, én lennék az első, aki felemeli a szavát, mert nem lehet egy olyan országban élni, ahol mindez megtörténhetett.” Azzal tehát, hogy részt vett a bizottság munkájában, szakmai és emberi tiltakozását kívánta kifejezni. A jelentést pedig nem lehet annyival elintézni, hogy az a szemétkosárba való, bár Kabódi sem vitatja, hogy a dokumentumot bemutató sajtótájékoztatón elhangzott kijelentés, amely szerint „vér tapad a miniszterelnök kezéhez”, nem járult hozzá a másik oldal meggyőzéséhez.
Arra a kérdésünkre, hogy a jelentés mennyire tekinthető szakmai anyagnak, és mennyi benne a vitatható következtetés, leszögezte: a bizottságuk ott kezdte a munkát, ahol a Gönczöl-féle befejezte, tehát a konkrét tények feltárásából indult ki. Kabódi szerint teljesen más, ha hosszú, néhol önkényesnek tűnő, politikailag sem feltétlenül elfogulatlan történeti visszatekintéssel alapozza meg valaki a dolgozatát, amint azt a Gönczöl-bizottság tette, és más, ha – mint ők – a fizikai és lelki sérüléseket elszenvedő állampolgárok oldaláról közelítik meg az eseményeket. Szerinte a sérelmeiket ismertető tanúk meghallgatása során ügyeltek a hitelességre, és az atrocitásokat, a rendőri túlkapásokat, a vétlen tüntetőkkel szembeni erőszakot sikerült objektív módon bemutatniuk.
Meggyőződése, hogy a történéseknek a hazai és a nemzetközi normákkal, illetve a hatalom ígéreteivel való „szembesítése” is korrekt módon történt. Vannak jogszabályok és szakmai követelmények, amelyek tiltják, hogy a rendőr fejmagasságban lője ki a gumilövedéket, hogy brutálisan bántalmazzon ártatlan járókelőket, illetve az ellenállásukkal felhagyó, földön fekvő embereket ütlegeljen. Kabódi szerint az is szakmai aggályokat vet fel, ahogy a rendőri csapaterő egy bejelentett nagygyűlés irányába terelte az engedély nélkül csoportosuló tüntetőket. (Más vélemények szerint e tüntetők próbálták a rendőrséget a Fidesz nagygyűléséhez húzni – a szerk.) Az előbb említett rendőri fellépést Kabódi minősítése szerint akár bűncselekményként is lehetne értékelni, a szerencsétlen tömegoszlatás pedig mindenképpen súlyos szakmai hiba.
Kabódi Csaba Kép: Szabó Bernadett A Morvai-bizottság Kabódi Csaba által is aláírt jelentésében számos publicisztikus minősítés is olvasható: pártállami, brutális módszerek, önkényes és tömeges letartóztatások, a démonizálás, a megfélemlítés emlegetése, vagy a miniszterelnök narcisztikus hajlamaira tett megjegyzés. Minderre Kabódi azzal reagál, hogy tudna hasonlókat idézni a Gönczöl-jelentésből is, amelyben leírják egy ellenzéki párt nevét, amely állítólag már 2002 óta folyamatos kormánybuktató szándékkal a háttérből mozgatja a tömegdemonstrációkba torkolló eseményeket. Ezt a hipotézist a dolgozat végére már tényként kezelik – méltatlankodik Kabódi. Pedig ez szerinte csupán feltételezés. Kabódi leszögezte: a független jelentés valóban felveti egy másik „forgatókönyv” létezését, de nem állítják, hogy birtokukban lenne a bölcsek köve. Lehet következtetéseket levonni abból is – véli -, hogy miért nem védték meg az MTV székházát, és az ott garázdálkodók ellen miért nem folyik eljárás. Vagy miért nem emelték ki a tüntetők közül az erőszakra buzdító hangadókat? Miért a békés tömeggel szemben kellett a brutális erőszakot alkalmazni? A büntetőügyekben alapkérdés: kinek állhatott ez érdekében?
Kabódi úgy látja, érdemes lenne párbeszédet folytatni, és a két jelentést úgy összerakni, hogy abból az igazság derüljön ki. Nem lehet lemondani arról sem, hogy a történteket alaposan kivizsgálják.
A miniszterelnök és a rendőrség mellett Kabódiék szerint az ügyészség és a bíróság felelőssége sem kerülhető meg. Az ügyészség például a törvényességi felügyeleti jogkörében miért nem tett semmit az utcai túlkapások, majd az őrizetbe vett emberekkel szembeni durvaságok ellen? A bíróságok szerinte első fokon sokszor „elhamarkodottan” döntöttek az előzetes letartóztatásokról, bár a rendszer korrigált, másodfokon a legtöbb embert szabadon bocsátották. Kifogásolja viszont, hogy rendre felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszaknak minősítették azt is, ha valaki egy követ pár méterre hajított el a száz méterre levő rendőrsorfal felé. Nem szólva a csoportos elkövetés kérdéséről, ahol a „csoport” először a rabomobilban találkozott.
Kabódi korábban is fellépett az igazságszolgáltatás zavarai miatt. Például a Kulcsár Attila ügyészi kihallgatásáról nyilvánosságra került felvétel ügyében. Állította: inkább paródia volt, mint nyomozási cselekmény. Még nagyobb baj, hogy bizonyos összefonódásokról, eltűnt tízmilliárdok sorsáról senki nem beszél – mondja. A jogász szerint a Postabank-ügy szálai is elvarratlanok maradtak, miközben ott nagyságrenddel nagyobb volt a kár.
Az igazságszolgáltatás jelenlegi legnagyobb botránya Kabódi szemében a móri ügy, amely szerinte a tavalyi utcai eseményekkel furcsa párhuzamba állítható: a Gönczöl-jelentés szerint a rendőri erőszakért mindenki felelős. A móri gyilkosok utáni nyomozás során elkövetett hibákért viszont senki. Az eredmény ugyanaz: se itt, se ott nincs következmény. Az eljárás minden részletét nem követte figyelemmel, de valószínűnek tartja: a két választási forduló között elkövetett brutális bűncselekmény helyszínén mindenki megjelent, aki számít, de attól, hogy valaki magasabb rangú rendőr, nem biztos, hogy jobban ért a helyszíni szemle irányításához.
